Több éves kihagyás után ismét elhatároztam, hogy a haza ír levelek mellett a blogomban is beszámolok legutóbbi utazásunkról, így barátaim és az érdeklődők szélesebb köre is olvashatja.
Előszó gyanánt azonban ide kívánkozik egy leírás egy olyan új hobbiról, ami 2022 óta van aktívan jelen az életünkben. (A többesszám a nővéremet és az egyik fiát jelenti.) A rogaining nevű sportról van szó, amely Magyarországon nem ismert, ezért, ha ilyen versenyeken szeretnénk részt venni, külföldre kell utaznunk. És ha már elindultunk, a 2-3 napos versenyhelyzetet mindjárt megtoldjuk egy hosszabb utazással is. Egy ilyen utazásról fogok most beszámolni, de előtte lássuk, mi is az a rogaining.
A rogaining egy lefordíthatatlan nevű sport. Valóban lefordíthatatlan, mivel a név a három alapító neveiből alkotott mozaikszó. Rod Phillips, Gail Davis (lánynevén Phillips) és Neil Phillips fejéből pattant ki, 1968-ban, az új sport, amelyet el in neveztek rogaine-nek, s ebből fejlődött aztán a ragozott rogaining alak is. 1969-ben tartották az első versenyt, és a sport népszerűsége - Ausztráliában és számos más országban - azóta is tart.
A rogaining egy térben és időben hosszú távú, általában terepen zajló tájékozódási csapatverseny. Alapvetően 24 órás versenyről van szó, de szoktak rövidebb versenyeket is tartani. 12 vagy 6 órás versenyeket, párhuzamosan a 24 órás nagy versenyekkel, esetleg 3-6 órás versenyeket, amelyeknek az a céljuk, hogy minél több emberrel megismertessék és megszerettessék ezt a sportágat.
Eredeti hazájában, Ausztráliában nagyon népszerű, szinte minden államnak van saját sportszövetsége, és ami még annál is fontosabb, valahol az országban (kontinensen) mindig tartanak éppen egy versenyt, úgyhogy kisebb-nagyobb utazással rendszeresen lehet hódolni ennek a sportnak.
Ausztrália mellett Csehország, Észtország, Finnország, Lettország, Új-Zéland, Oroszország, Spanyolország, USA és Ukrajna tagja a nemzetközi szövetségnek. De örömmel látják azokat a versenyzőket is, akiknek az országában ez a sport hivatalosan nincs jelen.
Nézzük a fő szabályokat.
Csapatverseny, amelyen általában 2-5 fős csapatokkal lehet nevezni. (Megfigyeléseink szerint a nagyobb létszám nem feltétlenül jelent előnyt. Kevesebb ember könnyebben egyezségre jut, akár a követendő útirányról, akár a pihenők gyakoriságáról és hosszáról van szó.)
24 órás, általában déli 12 órától a következő nap délig tart. Azaz éjszaka is. Vannak, akik végigfutják/menetelik a 24 órát, mások a terepen próbálnak aludni egy keveset, több-kevesebb sikerrel (hálózsákot, ilyesmit persze nem visz magával az ember, az csak extra súly lenne), és vannak, akik úgy tervezik meg az útvonalukat, hogy éjszakára pár órára visszatérnek a központba, ahol a sátrukban, autójukban vagy a szálláshelyen alszanak pár órát, aztán napkelte előtt, kipihenten, ismét nekivágnak. Mindenkinek megvan a taktikája, amire esküszik.
A versenyen tilos bármilyen extra térkép és digitális segédeszköz használata. Egyetlen telefon lehet csak a csapatnál, lezárt zacskóban, vészhelyzet esetére. Okosóra, magasságmérő és hasonló nyalánkságok is ki vannak zárva, csak tájoló használható. Van viszont digitális követőnk, ami – többek között – arra is jó, hogy a külső szemlélők verseny alatt, a verseny weboldalán, némi késleltetéssel, figyelhetik a kedvenc csapataikat. Érdekes utólag olvasni az üzeneteiket, amiket lelkesedésükben küldözgetnek – nekünk, vagy mondjuk a családi csoport többi tagjának.
Nagyon fontos még, hogy a 24 órát nem szabad túllépni. Minden többletperc komoly pontlevonással jár, 30 perces késés pedig automatikusan kizárást von maga után. Érdemes ezt tehát szem előtt tartani, és inkább lemondani egy bizonytalan utolsó pont begyűjtéséről.
Bár vannak, akik a táv nagy részét futva teszik meg, de a sport alapvetően nem a futásról, hanem a tájékozódásról és a kitartásról szól. A résztvevők korosztályok szerinti kategóriákba vannak beosztva, ahol mindig a legfiatalabb csapattag életkora számít.
A verseny lényege, hogy a 24 óra alatt, a terepen kijelölt pontokat megkeresve, a lehető legtöbb pontértéket kell begyűjteni. 4-5 km2-es területről beszélünk, Általában 30.000-es vagy 40.000-es térképről, amelynek a részletessége a tájfutó és a turista térképek között van (közelebb az előbbihez). Ezen a kisebb lepedőnyi térképen aztán ki van jelölve 80-90, különböző pontértékű pont, és mindenki saját stratégiája alapján dönti el, hogy melyik pontokat és milyen sorrendben gyűjti be. A verseny kezdete előtt 1-2 órás tervezési idő jut arra, hogy kialakítsuk az elképzelt útvonalat - amit aztán verseny közben rendszerint többször is módosítunk.
Tervezés a verseny előtt
A pontgyűjtési sorrend kötetlensége egyben azt is jelenti, hogy verseny közben nincs nyomás az emberen, hogy másokkal akaratlanul is összehasonlítsa magát, hiszen mindenki teljesen a maga útját járja, és csak a célban derül ki, ki milyen eredménnyel végzett.
Talán emiatt is van az, hogy az egész versenyen nagyon barátságos a légkör. Szinte mindenkinek van ideje egy-két szót vagy mondatot váltani az éppen szembe jövő versenytársakkal. Ha bárkinek a legkisebb gyanúja is támad, hogy a másik segítségre szorul, biztosan rákérdez, hogy baj van-e, segítsen-e.
A több-kevesebb rendszerességgel, alapból 2 évente, megtartott világbajnokságokra felváltva Ausztráliában, Európában illetve a világ más területén (általában az USA-ban) kerül sor. A köztes években zajlanak az Európai-bajnokságok. Azokból az országokból, ahol ez a sportág létezik, csak kvalifikáció alapján lehet bekerülni ezekre a nagy versenyekre, de az olyan országokból, ahol nincs jelen ez a sport, bárkit fogadnak. Így kezdtük meg mi is rogaininges pályafutásunkat 2022-ben, rögtön a csehországi világbajnokságon, ahol kategóriánkban, a női ultraveteránok közt a 4. helyet szereztük meg.
(Akit bővebben érdekel ez a sport, nyugodtan írjon nekem, vagy tanulmányozza az alábbi oldalakat: International Rogaining Federation, Australian Rogaining Association )
#rogaine, #rogaining, #WRC, #ERC, #InternationalRogainingFederation
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése