Moldavától Dinkelsbühlig - Kirándulás Göttingen környékén. Hugenotta múzeum, fachwerk házak, román kori templom

 

Május 1 és munkaszüneti nap lévén, ma barátainkkal együtt keltünk útra. Kényelmes reggelizés, beszélgetés, tervezgetés után, fél 11 körül indultunk.

Az első megálló Bursfelde-ben volt, ahol egy 1093-ban épült, (és aztán egy mellé épített második templomépülettel és egy kolostorral bővült) román kori templomot csodáltunk meg, kívül-belül.

 

 

Román kori templom, Bursfelde

Ma volt az első igazi melegebb napunk. A mi öltözékünknél ez annyiban mutatkozott meg, hogy nem volt már rajtunk kabát, és néha még a pulóver cipzárját is megnyitottuk vagy 10 cm-re. A helybeliek viszont sortban, rövid ujjúban, sőt teljesen szellős nyári ruhákban flangáltak.

És helybeli (azaz német) aztán volt bőséggel. Nyárias idő, majális, munkaszüneti nap – aki élt és mozgott, az utazott is. Autóval a szomszéd városba, kávézni és fagyit enni, motorral, „bandákba tömörülve” száguldozni, sportosan kerékpározva társaséletet élni... (Öröm volt látni, hogy errefelé mennyien pattannak biciklire csak úgy, a túra kedvéért.)

 

Kirajzottak a motorosok is

A templom mellett egy kis folyócska is folyik. Kenuzó embereket ugyan nem láttunk, de erre irányuló előkészületeket igen. Állítólag kedvelt evezős hely. Nem is csoda, nagyon szép kis környék.

A következő állomás Bad Karlshafen volt, ahol a leggazdagabb német hugenotta múzeum található. Részletesen taglalja a hugenották teljes történelmét a megalakulástól kezdve a Bertalan-éji mészárlásokon át a menekülésig, letelepedésig, beilleszkedésig. És persze a mába nyúló életutakig.

A hesseni tartomány fejedelme fogadja a menekülteket

Jó néhány száműzött és elmenekült hugenotta találta meg a szerencséjét Hessenben – hugenotta gyökerei vannak a Milka csoki gyártulajdonosának, a sárga Reclam regények kiadójának és a nylonharisnya feltalálójának is.

 

Egykor híres vállalatok, hugenotta gyökerekkel

 

In Calvino veritas!
 

Ezt az érdekes „lábbelit” is ott fényképeztük. Először azt hittük, hogy valamiféle hágóvas, de kiderült, hogy a szelídgesztenye szüretnél használták, hogy könnyebben hozzájuthassanak a terméshez.

 

Gesztenye tisztító cipő

Egy kis pitaebéd után tovább autóztunk Einbechbe, ahol csodálatos fachwerk házakat láttunk, végig az egész óváros részben. Külön érdekessége volt a házaknak, hogy a fa elemek meg voltak faragva és színesre voltak festve (nem egyszínűre, hanem dekoratív módon kifestve). Ilyen még nem láttam, itt meg szinte minden ház így díszlett.

 

Festett favázas házak Einbechben

A házigazdánk megemlítette, hogy van ebben a városban egy szobor, amely az első német csomagküldő vállalkozásnak állít emléket. Ezek után, persze, nem hagyott nyugodni a dolog, és addig faggatóztunk, amíg végül valaki útba igazított – nem volt könnyű, mert több volt a turista, mint a helybéli! De érdemes volt kitartónak lenni. A szobor igazán jól ábrázolja a megrendelős beszerzés okozta felesleges vásárlások tömegét. Bár lehet, hogy ezt csak én láttam bele, és az alkotó mondanivalója valami egész más volt, mert a cégalapító unokaöccse állíttatta a szobrot a nagybátyja, August Stukenbrok, emlékére.

 

August Stukenbrok, a német csomagküldő
 szolgálat  megteremtőjének emlékére

 

#BadKarlshafen #DeutschesHugenottenMuseum #Einbech #Bursfelde #románkoritemplom #fachwerkházak #festettfavázasházak #AugustStukenbrok #Moldava #Dinkelsbühl #MoldavátólDinkelsbühlig

Moldavától Dinkelsbühlig - Boszorkányseprűn a Lichtensteini kultúra nyomában

A mai napi fő program egy kicsi cseppkőbarlang és a mellette lévő, bronzkori emberekről szóló, kiállítás meglátogatása volt, Bad Grund mellett.

A barlanggal kezdtünk, ahol vezetett túra keretében ismerkedhettünk meg a vas- és ezüstbányászat, valamint a helyi törpekirály és népének történetével. A törpekirályt cseppkő formájában is megtekinthettük.

 

Ilyen egy törpekirály, ha elváltoztatja a külsejét, 
hogy rejtve maradjon

A bányászatról szóló ismertető pedig a szokásos, mélyen elgondolkoztató, volt. Mi munkával és erőfeszítéssel nyerték ki akkoriban az érceket a földből! 60 méter hosszú, alig 80 cm-es kürtőkön keresztül megközelítve a föld alatti lelőhelyet, ami olykor maga is egy függőleges kürtő volt. Ott dolgoztak, közlekedtek. Nem csak a munkájuk és kitartásuk, de a találékonyságuk is tiszteletre méltó, hogy annyi nehézséggel megbirkóztak.

Azután beugrottunk egy röpke látogatásra a HöhlenErlebnisZentrumba, ahol végül 3 és fél órát töltöttünk el. Nagyon érdekes anyag! A 70-es években találtak a közelben, egy újonnan felfedezett barlangban, néhány csontmaradványt. Az egész hely szinte teljesen megközelíthetetlen volt, de annyira azért jutottak a kutatásokban, hogy
A/ bronzkori
B/ teljesen érintetlen.

Ezzel viszont abba is maradt a dolog, egészen 2005-ig, amikor újabb bejáratot fedeztek fel, és valaki újra felkapta a témát. És innentől aztán nem volt megállás. A 19 fős leletanyag legnagyobb érdekessége, hogy egy nagycsalád temetkezési helye, és rengeteg összefüggés vezethető le belőle a legkülönbözőbb szempontokból.

Egyik érdekes vonal az volt, hogy DNS-mintát vettek kb. 150 ma itt élő emberből, és nagyon nagy arányban megtalálták bennük a lichtensteini kultúra embereinek egyes génjeit. Két embernél ráadásul olyan mennyiségben, hogy igen nagy valószínűséggel kimondható, hogy egyenes ági leszármazottai a barlangban talált M3 és F5 szülőpárnak. Érdekes élmény lehet, amikor az ember szembesül vele, hogy az ük-ük-ük-ük-ük...szülei ráköszönnek a bronzkorból.

 

M3 és F5, az ősszülők

Szerencsés egybeesés volt, hogy a DNS-kutatás pont ebben az időben kezdett szélesen kibontakozni, ami lehetővé tette a mélyebb kutatásokat és felderítéseket. Vizsgálták a csontmaradványok egymáshoz való rokoni viszonyait, az életkorukat, az egészségi állapotukat, étkezésüket, életmódjukat...

Rengeteg vitrin, rengeteg írásos és tárgyi anyaggal. A régészeti leletek mellett bemutatták az átlagemberek számára is érthető mai kapcsolódásokat is, például pollennyomokról beszélve láttuk a növények fényképét, a táplálkozást szemléltetve nem csak az állati csontmaradványokat, de az adott állat fényképét is bemutatták. Közérthető és figyelem felkeltő módon ábrázoltak mindent, roppant érdekes volt.

Mellé, illusztrációnak olasz, svéd és még ki tudja honnan származó sziklavésetek ábrái, az adott témának megfelelően.

 

Szövőállvány ősi kőfaragásokon

Még a barlang életnagyságú modelljét is elkészítették, úgyhogy bárki kipróbálhatja, milyen is volt a szűk járatokon átszuszakolni magukat a felfedezőknek – és a bronzkori embereknek, már ha ők is azt a bejáratot használták. Mindenesetre, mi legalább lámpafényben tettük meg az utat, de azért a szűk kijáraton nekünk is térden kúszva kellett elhagyni a barlangot (vagy vissza lehetett menni a kényelmes bejárathoz is :-D ).

 

A barlangnyílás mérete 

Szuper kiállítás, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki arrafele jár.

Amikor már nem fért több információ az agyunkba, továbbmentünk Hahnenkleebe, amelynek nevezetessége az evangélikus Gustav Adolf-templom, amelyet 1907–1908-ban építettek, a norvég, borgungi dongatemplom mintájára.

 

Gustav Adolf fatemplom, Hahnenklee

A nagy turisztikai érdeklődésre számot tartó épületet most még a szokottnál is többen látogatták, mert ma van a Walpurgis-éj, azaz a boszorkányok éjszakája, és persze már egész nap tart az ünneplés. Délután a fiók-boszorkányok tartanak felvonulást meg játszóházat, éjszaka viszont már halálfejes, orrkarikás, színes hajú, tetovált sötét alakok fognak mulatni az égő máglyák körül. Nélkülünk.

 

Az egész Harzban minden falu tele van boszorkányos dekorációkkal. Minden második lámpaoszlopon ül egy boszi, és persze a kirakatokban, a házak előtt a kispadon, a reklámtáblák feliratain, minden lehetséges és lehetetlen helyen is megjelennek.

Sajnos, mint kiderült, a helyi boszorkányfelvonulásról már lemaradtunk, úgyhogy visszakanyarodtunk Bad Grund felé, mert ott, egy út menti nagy szikla mellett, valamikor kicsit későbbre hirdettek programot.

Szikla, mint helyi nevezetesség, kilátóhoz vezető túraösvény – szóval volt parkoló is, de persze nem boszorkányéjszakányi érdeklődő hordák befogadásához megfelelő méretben. Úgyhogy Máté és én kiugrottunk az autóból, hogy a helyszínre ügessünk, Ági meg keresett egy talpalatnyi helyett. Szerencsére elég hamar sikerült is neki, így aztán ő sem maradt le a látványosságról. Ami egy kis falu gyereknapjának bizonyult. A kislányok, néhány fiú és elvétve felnőttek is, boszorkányruhában – és még inkább csúcsos boszorkánysüvegben – illegették magukat, a színpadon zenekar szórakoztatta és mozgatta meg a gyerekhadat, volt akadályverseny – pl. seprűn „lovaglással” és babzsák dobálással, -, arckép festés, denevérkészítés. És volt eszem-iszom is, nagyobb részt közösségi összefogásból, saját készítményekkel. Igazi „szomszédünnepnek” tűnt, úgyhogy mi aztán tovább is álltunk egy házzal.

A buszok viszont folyamatosan hordták ide az embereket Hahnenklee-ből, úgyhogy az újonnan érkezők között is remek kölyök-boszorkányokat láttunk.

 

Boszorkányjárat Bad Grund és Hahneklee között

 

 

A következő tervünk az volt, hogy visszaautózunk a barlanghoz, és az ottani parkolóból indulunk egy túrára, de kiderült, hogy valaki az autónk elé parkolt, így módosítanunk kellett az elgondolást. Mivel itt is láttunk túraösvényt, hát nekivágtunk annak, és, mint kiderült, az is ugyanoda vitt, csak egy kicsit hosszabb úton. Legalább biztosan megvolt a napi lépésszámunk. 😊

Azért este még kaphatók voltunk egy kis társasjátékra is. Egy új kártyajátékot próbáltunk megtanulni, a Datsch-ot, ami elvileg nagyon egyszerű, gyakorlatilag – már ahogy az lenni szokott – menet közben sorban kiderültek újabb és újabb szabályok vagy anomáliák. De hiába voltunk már fáradtak a gondolkodáshoz, amíg a mosás le nem járt, nem mehettünk lefeküdni. Még le kellett menni a pincébe, teregetni.

 

#Bad Grund #Hahneklee #Walpurgis-éj #boszorkányok #Lichtenstein--kultúra #DNS kutatás #HöhlenErlebnisZentrum #GustavAdolf #fatemplom #Moldava #Dinkelsbühl #MoldavátólDinkelsbühlig

Moldavától Dinkelsbühlig - Göttingeni városnézés

Laza napot terveztünk, csak egy kis helybeli városnézéssel. A barátaink a város szélén laknak, úgyhogy egy kis erdőn keresztül sétáltunk le a városba. A központban mindjárt bele is botlottunk a város egyik nevezetességébe, a libás Lizibe.

 

Gänseliesel kútja

A közkút szobra ő, libái szorgalmasan köpik a vizet, immár kerek 125 éve. Persze, mindenen jelen van, kulcstartótól kezdve a konyharuhán át sminktükörig. Sőt, még a Playmobilt is rávették, hogy a 125 éves jubileumra Gänseliesel figurákat gyártsanak nekik, limitált szériában.

 

Ganseliesel a Playmobiltól

A hozzá tartozó történet pedig az, hogy 1898-ban a város vezetősége pályázatot írt ki a Városháza előtt elhelyezendő köztéri kút megtervezésére. Mivel a Városházát is oroszlánok díszítik, meg az amúgy is egy tiszteletet parancsoló állat, hát mindenki oroszlános kutat tervezett. Kivéve egyetlen embert, aki valami sokkal hétköznapibban és az egyszerű emberekhez közelebb állóban gondolkodott, és akinek az ötletét és alkotását aztán villámgyorsan meg is szavazta a nép. És mivel ők jártak a kútra vízért, hát a város vezetősége hallgatott rájuk, és néhány év elteltével Lizit és a libáit állította fel a Városháza előtti téren.

A Tourist Inform előtt - ahol mindezt megtudtuk – volt egy másik érdekes szobor is. Fából faragott, parókás „vitéz”, elgörbült végű karddal álldogált egy trónuslábakkal ellátott sámlin. Mellette egy ugyanolyan sámli, csak sokkal magasabbra helyezve.

 

Egyszer lent, egyszer fent

Persze neki is van története. Johann Ernst Hermann jogásznak tanult, itt Göttingenben, az 1800-as évek elején. Miután végzett, fellázadt (más fiatal jogászokkal együtt) az elavult jogrendszer ellen, és kirobbantották a Göttingeni forradalmat. Elbuktak, és a többséget börtönbe zárták, de ő Franciaországba szökött, és ott élt tovább. Aztán amikor a 48-as forradalmak kitörtek szerte Európában, „jó érzékkel” már az elnyomók oldalán állt harcba, amiért aztán, a forradalmak leverése után, amnesztiát kapott. De komoly pozícióba sosem sikerült felküzdenie magát.

A szoborkompozíció azt szimbolizálja, hogy olykor a kisember is lehet nagy, kerülhet valaki magas polcra, és könnyen le is zuhanhat onnan. Egyszer fent, egyszer lent – és még, amikor azt hiszed, hogy fent vagy, lehet, hogy akkor is csak egy kissámlin állsz. Nagyon szimbolikus!

Közben már múzeumidő lett, úgyhogy elsétáltunk a Forum Wissenhez, amely az egyetemhez tartozó intézmény, és leginkább a fiatalok tudományok iránti érdeklődésének felkeltésére szolgál. Ingyenes kiállítóhely, állandó és alkalmi kiállításokkal – és itt is eltöltöttünk szerény 4 órát.

A termekben ízelítőt adnak a különböző tanszékek életéből – persze izgalmas tárgyakkal, érdekes leírásokkal, amelyek vonzóvá tehetik a szakot a fiatalok számára.

 

Régi számológép

Kiállítottak egy-egy darabot az egyetem számos gyűjteményéből, amelyek, az egyetem terjeszkedésével, mára már a város mintegy 40 különböző helyen láthatók. Képzőművészeti alkotások, filmarchivum, néprajzi gyűjtemények, történelmi gyermek- és ifjúsági irodalom, a világ legrégibb, fennmaradt, egyetemi koponyagyűjteménye, szülészettörténeti gyűjtemény, algakultúrák gyűjteménye, régi, természettudományhoz köthető tárgyak a matematika, fizika, kémia, geofizika témaköréből, hogy csak néhányat említsek.

 

Lófej másolat, az eredetit a Pantheonból hozták el Nyugat-Európába

Részletesen elmesélték egy, a görög Pantheonról ellopott lófej és az abból készült gipszmásolatok viszontagságos útját.

Bemutatták a régi szobrok restaurálásának nehézségeit. Láthattuk az egyetemi archívumot és a tudományos könyvtárakat szimbolizáló könyvtornyot.

 

A tudás vára könyvekből épül

Az egyik terem a munkába való átmenet lépéseiről és nehézségeiről szólt. A végén volt egy társasjáték is, ahol részben saját döntéseid, részben a véletlen alapján végigélhetted az életedet 18 éves korodtól nyugdíjba menésig. A végeredmény x mennyiségű pénz és szabadidő volt – és elgondolkozhattál rajta, elégedett vagy-e vajon azzal, ahogy az életed alakult.

 

Életút társasjáték

Egy érdekes rész magáról a kutatásról, gyűjtésről, rendszerezésről szólt. Még az ehhez szükséges türelmet és várakozást is formába öntötték – hiszen ez roppant fontos része az eredmények elérésének.

 

A várakozás a kutatás és vizsgálódás fontos része

Persze felsorolták az itteni kutatók leghíresebb, legizgalmasabb találmányait, fejlesztéseit is. Láttunk pattogatott kukoricából készült csomagolóanyagot és széket, a göttingeni tojásként elhíresült szuper áramvonalas autó modelljét (végül soha nem került forgalomba), és egy szegény kismalacot is, amelyet kifejezetten arra tenyésztettek ki, hogy „emberkísérleteket” végezzenek rajta. Ugyanis a sertés orvosbiológiailag nagyon hasonlít az emberhez, és ezért a minnesotai minimalac és a vietnámi csüngőhasú disznó keresztezésével létrehoztak egy kifejezetten kísérleti célokra szánt fajtát, amelynek még a bőre is majdnem annyira világos, mint az emberé, hogy a bőrön jelentkező tüneteket is jól lehessen látni. Napjainkban a göttingeni minisertés a kutatásokban leggyakrabban alkalmazott minidisznó fajta. Nagy segítség a kutatásokban, de kétes értékű dicsőség szegény kismalac számára.

 

Csomagolóanyag pattogatott kukoricából

 

 

A göttingeni tojás

Nagyon érdekes volt az egyik falon egy bonyolult kapcsolatrendszer ábrázolása, amely azt mutatta, hogy néhány itteni tudós hogy viszonyult egymáshoz. Apja, lánya, férje, felesége, barátja, ellensége, mentora, támogatója – esetleg elgáncsolója volt-e egyik a másiknak.

 

Kapcsolódások

A szellemi tevékenység után, levezetésként, elsétáltunk a fél órányi útra lévő temetőbe is, ami manapság már inkább egy városi park. Nagy, zöld terület, elszórtan, rendszertelenül elhelyezett régi sírokkal. 1975-től ugyanis a területet már nem használták temetőnek (bár 2005-től azoknak, de csak azoknak, akiknek korábbi családtagjai itt vannak eltemetve, újból engedélyezték itt a temetkezést. Nem sokan éltek vele, talán 2-3 új fejfával találkoztunk).

 

Új fejfa a régi sírkő mellett

A temető leginkább az itt eltemetett híres emberekről nevezetes, akiknek jó része a göttingeni egyetemhez kötődik. Például Max Planck és Max Born. Valamint Zsigmondy Richárd, kémikus, aki a göttingeni Nobel-díjasokról megemlékező Nobelrondellben is helyet kapott.

 

Nobelrondell a göttengeni városi temetőben

 

 

Zsigmondy Richárd, Nobel-díjas kémikus, sírköve

Érdekes volt, hogy a sírkövek, legalább felerészben, ténylegesen simán csak kövek voltak. Egy-egy formás kődarab, és abba bevésve az elhunyt neve – gyakran minden egyéb információ nélkül.

 

Sírkövek a göttingeni temetőben

Otthon aztán bőven volt mit mesélnünk, de azért a késői vacsora után még egy party Qwirkle is belefért.

#Göttingen #ForumWissen # Gänseliesel #Playmobil #muzeum #göttingenitemeto #Moldava #Dinkelsbühl #MoldavátólDinkelsbühlig