Kalandozások erre-arra

2023. július 2., vasárnap

Állatvilág Szingapúrban 2. – Négy lábuak + egy kakukktojás

Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Ez a felsorolás nem fedi le Szingapúr teljes állatvilágát, csak a saját állatos élményeimet és gondolataimat tartalmazza.

Mivel a napjaim jelentős részét az unokámmal töltöm, ezért az élményeket is igazi Slow Traveller-ként élem meg. (Magyarul talán elmélyült utazónak tudnám fordítani.) Babakocsit tolva nem lehet elsietni dolgok mellett. Egy sétáló és minden pocsolyánál és a falevélnél megálló kisember mellett meg még kevésbé. Ezért aztán olyan dolgokat is észreveszek (esetleg nem szaladnak el előlem), amelyek tempósabb gyaloglás mellett elkerülnék a figyelmemet. Nem is beszélve arról, hogy ha többször visszamegy az ember ugyanarra a helyre, mindig valami mást, valami újat fedez fel.

Az első sétaútjaink az Alexandra-csatorna mentén vezettek. Szingapúrban nagy gondot fordítanak a vízgazdálkodásra. Részben a villám-árvizek elkerülése, részben az esővíz megtartása érdekében. Ennek eredményeként a szigeten nagyon sok víztározó van (remek parkokkal körülvéve), meg kiépített vízelvezető, vízszint szabályozó csatornák. Az Alexandra-csatorna is ilyen, és egész gazdag állatvilága van. Halakat és teknősöket mindig nagy számban látunk benne.

Teknősszobor a Garden by the Bay-ben (Szingapur)

Bár mindenhol tábla figyelmeztet, hogy ne etesd a halakat, azért többször is láttam, hogy (főleg idősebb) emberek elmélyülten szórták a haltápot vagy a kenyérmorzsát a vízbe. Ami viszont sokkal jobban izgatott azok a vidrák voltak – és a varánuszok.

A varánuszokról a fiam hozta a hírt, aki esti sétája során találkozott eggyel. Persze onnantól én is folyton azt lestem, hogy mikor sikerül végre belefutnom egybe, és boldog voltam, amikor végre megláttam az elsőt. Illetve nem is én, hanem Ricsi, a babakocsiból. Egyből jelzett, hogy Hmmm? Hmmm? (azaz, mi az a furcsa, ami ott úszkál a sás között?!?). Nagyon érdekes volt, mert körbe úszta a medencét a növények között bújkálva, úgyhogy hosszan figyeltük, mikor hol bukkan elő. A végén kimászott egy kőre, és onnan figyelte a halakat. Le is csapott, de nem láttam, hogy sikerrel járt-e. (Ezen a linken Te is megnézheted, hogy úszik.) -

Azóta sem untam még bele (olyan gyakran nem találkozom velük), szinte mindig lelkesen fotózom, videózom őket, ha találkozunk.

Szalagos varánusz, azaz Water Monitor

A vidrák már első naptól kezdve izgattak, mert mindjárt a sétány elején egy tábla fogad, hogy mit is (ne) tegyél, ha találkozol velük. Ami azt jelenti, hogy elég gyakorinak kell lennie a találkozásnak ahhoz, hogy már érdemes legyen figyelmeztetni rá. (Tudtad, hogy vidráknak saját világnapjuk is van?)

Végre ismét Daniék hozták a hírt, hogy láttak két vidrát a folyóban, éppen egymással játszottak. Aztán Sophie futás közben is „találkozott” velük, a csatornába vezető egyik szervizlépcsőn fogyasztották éppen a halvacsorájukat.

De én hiába meresztgettem a szemem, egyet sem sikerült látnom. Pedig nem csak ebben a parkban figyelmeztetnek a vidrákra, több helyen is láttam táblát, például a botanikus kertben, meg a Garden by the Bay-nél.

Végül a Choa Chu Kangtemetőben tett látogatásom alatt találkoztam velük futólag, de gyorsan el is tűntek, még a telefonomat sem sikerült előkapnom addigra. Ennek ellenére boldog voltam, hogy legalább egy pillantást vethettem rájuk, ugyanis mindjárt háromhoz volt szerencsém.

Közben áthelyeztük a sétaútvonalunkat. Ricsit – nem is tudom, miért – jobban érdeklik a játszóterek, hinták, csúszdák, mint az állatmegfigyelések. De hébe-hóba azért arra kanyarodok, mert én szeretem nézegetni őket, és végülis Ricsit is elbűvölik egy kis időre.

És lám, megérte a kitartó várakozás. Egyik nap, kora délután, hatalmas meglepetésként, és hatalmas élményként, egy egész csapat vidrát láttunk a csatorna végén lévő kis tavacskáknál. Lehettek vagy 15-en, de annyira mozgékonyak voltak, hogy nem igen lehetett megszámolni őket. Persze csattogott a telefonom, és videók is készültek róluk (itt, itt és itt nézheted meg).

Rögtön írtam az üzenetet Daninak, aki már útban volt hazafele a munkahelyéről, hogy rohanjon ide – és tegye fel a hírt a lakótelepi „hírmondóba” is, hátha mást is érdekel. (A parkocska 5-10 percre van a condótól, ahol lakunk.). És lám, vannak emberek, akik ezen az appon is rajta tartják a szemüket, mert egyből érkeztek a lájkok! Sőt, láttunk is valakit, amikor mi már hazafelé sétáltunk, aki ott lakik, ahol mi, és a park felé ment a családjával. Szóval nem volt hiábavaló a megosztás. 😊

Sokan megálltak nézegetni a vidrákat, és valaki mondta, hogy minden évben idejönnek egy kis időre, amikor megszülettek a kicsit (és talán már elég nagyok ahhoz, hogy vadászni tanítsák őket?!?). Másnapra már eltűnt az egész csapat. Azt nem tudom, hogy előző napokban is itt voltak-e már – csak azt, hogy óriási szerencsénk volt, hogy láthattuk őket. Még Ricsit is egész sokáig lekötötték.

Szintén hűllő, de más fajta – a gekkó. Először, majd másodszor és harmadszor is a lakásban találkoztunk vele, mindig egy kicsi példánnyal. Az első kettő egész jól hagyta magát megfogni, de a harmadik nagyon fürge példány volt. Ricsivel kettesben voltunk idehaza, éppen vacsoráztunk, és ezt is ő fedezte fel, a falon. Aztán az etetőszékéből drukkolt nekem, amíg én vadásztam .”Hajrá, nagyi! Hajrá, nagyi!”.

Nem hittem volna, de helyből AKKORÁKAT ugrott a gekkó, mintha egyenesen repülő mókus lett volna. Végül csak sikerült ráborítanom a poharat. Ilyenkor aztán egy darabig nézegetjük, mielőtt végleg elengednénk. Dani az előző kettőt levitte a fűre, de én csak a falra akartam kitelepíteni. Amíg azon gondolkoztam, hogy is imádkozzam ki a pohárból – egyszerűen kiugrott, repült úgy kb. 10 cm-t, és kecsesen landolt a falon.

Esténként sétálva időnként a házfalakon vagy kerítéseken is szoktuk látni őket. Általában egy lámpa alatt, vacsorára vadászva. Én még csak kicsiket láttam, de Dani és Ricsi egyik este egy nagyobb példányba is beleboltott.

Vannak mókusaink is. Sokszor lehet találkozni velük a parkokban. A napokban egy egészen fura élményünk volt. Éppen a felnőtt „játszótéren” múlattuk az időt, és figyeltük árgus szemmel, hogy Ricsi éppen miről akar leesni, amikor valami fura hangra lettünk figyelmesek. Hosszas nézelődést után kiderült, hogy a kerregés egy mókushoz tartozik. A legfurább az volt, hogy a kerregéshez kapcsolódóan mindig felcsapta a farkát. Felcsapott farok, kerregés, egy kis szünet … aztán megint ugyanaz. Nézd meg ezen a videón, érdemes! (Érdemes a hangerőt nagyobbra állítani, mert elég távol álltam tőle.)

Akikkel viszont még nem sikerült itt találkoznom, bár sok helyen figyelmeztet rájuk tábla, azok a majmok. Bárhol, ahol egy kicsit is természetesebb a táj – úgy értem, nem kiépített park, hanem meghagyott (szabályozott) erdős rész -, kint van a tábla, hogy óvakodj a majmoktól, mit (ne) csinálj, és főleg ne etesd őket.

Persze vannak kutyák is – szép számban. Bárhol sétál az ember, mindenhol találkozik velük. Inkább a kisebb-közepesebb fajták a divatosak. A játszóterünk mellett van egy kutyafuttató is. Érdekes, hogy ott általában közel azonos méretű kutyák gyűlnek össze. Hol kisebek, hol nagyobbak. Sokszor figyeljük Ricsivel, ahogy egy-egy kutya közeledik a futtatóhoz, és már látszik, hogy milyen izgatott. De ami még érdekesebb, a bentiek közül is mindig felfigyel egy-kettő, és odaszaladnak a kapuhoz, hogy elsőként üdvözölhessék az újonnan érkezettet. Ja, és teniszlabdák is tartoznak a kutyafuttatóhoz, hátha valaki nem hozta a saját játékszerét!

Macskát viszont csak nagyon elvétve látok, talán 3-4 darabbal találkoztam az elmúlt 4 hónap alatt. Ezért is érdekes, hogy a Singapore folyó partján viszont egy macskaszoborba botlottam.

És mivel NEM találkoztam még? Hát például krokodillal. Kicsit azért meghökkentett, amikor a tengerparti West Coast parkban sétálva egy „Mit (ne) csinálj, ha krokodillal találkozol” táblába ütköztem. (Krokodilnak viszont még a nyomás sem láttam.)

És bár nem állatokról szól, de azt hiszem, ez a figyelmeztető tábla is remekül illik a sorba.

Gyanús tevékenységet észlelsz?
- Gyanús személyeket látsz egy, a homokparton kikötő hajón?
- Gyanús jármű parkol a partszakaszon?
- Csomagokat pakolnak le a homokparton?
- Gyanús személy úszik a vízben?
AZONNAL HíVD A 999-ET!

2023. június 15., csütörtök

Állatvilág Szingapúrban 1. - Madarak

június 15.

Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Előre bocsátom, hogy ez nem egy tudományos és/vagy ismeretterjesztő cikk, ami a teljesség igényére törekszik. Csak a saját, állatokkal kapcsolatos élményeimet osztom meg (na jó, egy-két latin névvel felturbózva).

Az első állatok, amikkel ittlétem alatt találkoztam, kis, fekete, rigószerű madarak voltak. Mindenütt jelen vannak, mint nálunk (valamikor) a verebek. Vagy mondjuk a galambok. Amelyekből, mindkettőből, egyébként itt is van, de sokkal kisebb mennyiségben. Ráadásul, amennyire hézagos ismereteim alapján megállapítom, a „galambok” egy része is inkább gerle. Viszont ugyanúgy problémát jelenthetnek, mint otthon, mert sokfelé lehet óriásplakátokat és egyéb figyelmeztető táblákat látni, ahol kifejezetten felszólítanak, hogy ne etesd a galambokat.

Kérlek, ne etess! (Fotó: Harrach Orsolya)

De visszatérve a kis, fekete madarakra. Némi nyomozás után, a Magyar Madártani Egyesület egy tagja (történetesen a sógorom) segítségével kiderült, hogy a jávai majna (Acridothres javanicus) névre hallgatnak.

Mint a nevük is mutatja, nem őshonos madárról van szó - de idekerült, és köszöni, remekül érzi magát. (Akit érdekel, itt olvashat róla bővebben. )

Jávai majna (Fotó: Harrach Orsolya)

Jávai majna

(Kép forrása: Singapore Birds Project)

Szintén az első napoktól kezdve állandóan kísérőnk volt egy madárHANG is, ám a hozzátartozó madarat nem sikerült megpillantanunk.

Már vagy két hónapja itt voltam Szingapúrban, amikor a kisunokám lekapott a könyvespolcáról egy könyvet, amiben, ha megnyomsz egy gombot, a képen látható állat valós hangját hallhatod. Több ilyen könyve is van, és például a panda hangján minden alkalommal elcsodálkozom, valamint azt is megtanultam, hogy a tehén bőgéséhez a kolomp hangja is hozzátartozik. :-D De ezt a madaras könyvet eddig még nem nézegettük. Pedig érdemes lett volna, mert mindjárt a második oldalon a már ismert madárhang szólalt meg! Úgyhogy most már erről is tudjuk, hogy a beóhoz (Hill myna, (Gracula religiosa)) tartozik. Egyébként kedvelt „házi” madár is, mert remek hangutánzó.

Beo (Hill myna)

Kép forrása: Nparks Buzz

Még mindig a madaraknál maradva, érdekes, hogy a parkokban, zöld területek közelében gyakran botlik az ember kakasba, tyúkba, kiscsibébe. Ezek olyan kisebb méretű és sötétebb tollazatú fajtához tartoznak, és általában együtt kotorászik az egész család – néha csak úgy a járda és az úttest közti elválasztó sövény alatt is. És nem csak a kül-külvárosban, de nem ám! A belvárosban épp úgy előfordulnak – időnként még az úttesten is. Még szerencse, hogy errefelé nem száguldoznak annyira az autók.

(Fotó: Harrach Orsolya)

Ezeken kívül említésre érdemes még a szarvascsőrű madár (a Szingapúri Nemzeti Park weboldala alapján valószínűleg Anthracoceros albirostris), amit egy toronyház tetején láttunk, de olyan messze volt, hogy a mobillal készített képen nem lehetett igazán kinagyítani – csak homályos (és furcsa) kontúrt kaptam.

Keleti szarvascsőrű (?) Fotó: Harrach Orsolya

Még szerencse, hogy másnap pont egy olyan múzeumban jártam, ahol őt is bemutatták. Illetve a rokonságát, és csak a fejeket, de ez pont elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, mi is volt a tegnapi csodabogár.

Orrszarvú szarvascsőrű (Buceros rhinoceros) Indonéziából

és Nagy szarvascsőrű (Buceros bicornis) Thaiföldről

A Singapore National Museum gyűjteménye

Fotó: Harrach Orsolya

A teljesség igénye nélkül említem, hogy egy lombkorona sétányon mendegélve messziről láttam három fehér kakadut is, az Alexandra-csatorna melletti sétányon pedig egy kolibri méretű, kb. 4-5 cm-es kismadár tollászkodott egy ágon. Csak nem színes volt a tollazata, mint a kolibriknek, hanem szépen beolvadó barnásszürke.

És akkor ott van még mindenféle élénk (főleg sárga) színű fel-felvillanó ez-az, amelyek közül még egyet sem sikerült annyi ideig látnom, hogy bármiféle pontosabb tapasztalatokat szerezzek róluk.

***

Ui: Minden észrevételt és megjegyzést köszönettel és örömmel fogadok. Csak annyi a kérésem, hogy a végére legalább egy keresztnevet írjatok, mert a rendszer mindenkit Névtelen-ként jelenít meg. :-D Még nem sikerült kitalálnom, hogy változtassak ezen.

2023. május 31., szerda

Új információk a muszlim és kínai temetőkről

2023. május 31.

Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Az előző bejegyzésben (Choa Chu Kang Cemetery) Szingapúr egyetlen ma is működő temetőjében tett látogatásomról számoltam be. Néhány kérdés azonban nyitva maradt. Kutató kedvű barátaim (és az AI chatboot) segítségével azonban sikerült némi információt szereznem.

Miért vannak fehér textillel beborítva a muszlim sírkövek?

Az AI chatboot szerint a muzulmán vallási hagyományokban ez a szokás általánosságban nem jellemző, de van az iszlámnak egy ága, az indonéz iszlám - Indonéziában és néhány más délkelet-ázsiai országban terjedt el -, amelyben hagyomány a sírkövek fehér textillel való borítása. A fehér szín a tisztaságot, az ártatlanságot és az isteni tiszteletet szimbolizálja. Ez a gyakorlat az ő hitük szerint az elhunyt lelkét és a sírhely tisztaságát védi. (chat.openai.com/)

Ez így jól is hangzik. Ha valaki mégis máskép tudja, írja meg. Elvégre AI is tévedhet. :-D

Viszont közben jött egy kis kanyar. A napokban, egy nagyobb séta keretében, rábukkantam egy felhagyott muszlim temetőre. A sírkövek alakja – már amelyik még épen volt – hasonlított a Choa Chu Kang temetőben levőkhöz, de ezek mind SÁRGA kendővel voltak letakarva.

Marang Cemetery

Külön érdekesség még, hogy bár a temető teljesen felhagyottnak látszik - romos, szemetes, ki-bedőlt sírok, egymásra dobált sírkövek -, az álló sírköveken a textilek mégis egész újnak tűnnek. És az egyik síron áldozati pénzt és valami „ajándékot” is találtam. Ami viszont kínai gyökerekre utal. Szóval újabb kérdőjelek merültek fel.

Marang Cemetery, sírkő áldozati pénzzel és ajándékkal

A sárga kendőről ismét AI-t kérdeztem, Íme, a válasza: “Egyes muzulmán kultúrákban elterjedt, hogy a sírokat kendővel vagy szövetlappal takarják le. A használt kendő színe azonban változhat, és az iszlám vallási szövegek nem írják elő kifejezetten. A színválasztást befolyásolhatják kulturális preferenciák, helyi hagyományok vagy személyes döntések.

A sárga szín a különböző kultúrákban különböző szimbolikus jelentésekkel társul. Bizonyos összefüggésekben a fényt, a tisztaságot és a spiritualitást képviselheti. Egyes muszlim kultúrákban a sárga az öröm és a boldogság színe. Lehetséges, hogy egyes közösségekben a sírok sárga kendővel való letakarása azért történik, hogy az elhunyt spirituális utazásába vetett hitet szimbolizálják, és hogy nyugalmat vagy pozitív érzést vigyenek a temetési helyre.

Fontos megjegyezni, hogy az iszlám temetkezési gyakorlatok eltérőek lehetnek a különböző muszlim közösségekben és országokban, és nincs általános szabály a sírok takarására használt textil színére vonatkozóan. A kendő színének megválasztása és a kapcsolódó szimbolika a helyi szokásoktól és egyéni preferenciáktól függően változhat.” (chat.openai.com/)

Mivel Szingapúr igazi olvasztótégelye különböző nemzetiségek és vallások keveredésének, ez a magyarázat is hihetően hangzik. Lehetett errefelé egy kisebb kínai közösség, amely az iszlám vallás szerint élt, de ezt keverte az ősi kínai szokásokkal is (ez persze csak az én feltételezésem), és ezt a helyet használta, elkülönülten, temetkezésre. Ez megmagyarázza az áldozati pénzt is a síron. (Bár nem elégett maradékok voltak, hanem egy gondosan, piros szalaggal átkötött köteg.).

Marang Cemetery, áldozati pénz

Miért patkó alakúak a kínai sírok?

Erre a kérdésre is egy barátomtól érkezett a megfejtés. Előzőleg már én is keresgéltem, főképp képek alapján, és azt láttam, hogy egyáltalán nem általános ez a sírforma, a képek zöme „hagyományos”, szögletes sírokat ábrázolt. Így még érdekesebbé vált a kérdés.

Az interneten talált cikk szerint ez a sírforma Dél-Kínára jellemző, így erősen feltételezhető, hogy a Dél-Kínából idevándorolt emberek hozták magukkal. Domb- vagy méh-síroknak is nevezik őket.

Kínai sír a Choa Chu Kang temetőben

A patkó (vagy elegánsabban trónus) alakú sírfalon belülre kerülnek a halott maradványai, mely fölé dombot emelnek. Az így kialakult forma az emberi méhre emlékeztet, ami a kínai gondolkodásmód szerint lehetővé teszi, hogy az elhunytat ugyanúgy helyezzék örök nyugalomra, ahogyan az élete megkezdődött. Ez egyben egy új „túlvilági élet” kezdetét is jelenti a halottak számára, megerősítve azt az elképzelést, hogy az élet soha nem ér véget a halállal, hanem egyszerűen más formában, egy külön birodalomban folytatódik.

A sírkő elé oltárt is építenek, ahol áldozatokat és tömjént helyeznek el, amikor az élő családtagok tiszteletüket teszik. A sírkövön az elhunyt portréja vagy fényképe látható. A sírkőre az elhunyt szülővárosát, nevét, halálának dátumát, leszármazottait is ráfaragják, hogy emlékeztessenek a leszármazottak gyökereire.

A jól megválasztott temetkezési hely szerencsét és jólétet hoz mind az elhunytnak, mind az élő tagoknak. Sok család ezért fordul tapasztalt kínai fengshui mesterhez tanácsért a temetési hely kiválasztásával és a sírhely elrendezésével kapcsolatban. A fengshui mester feladata az ideális temetkezési hely kiválasztása és a sírhely elrendezésének meghatározása úgy, hogy az élők számára a lehető legtöbb hasznot hozza. (The BukitBrown Experience).

2023. május 22., hétfő

Szingapúr temetője, a Choa Chu Kang Cemetery

2023. május 22.

Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Na, most volt az első alkalom, hogy leégtem. De alaposan! Temetőben voltam, illetve A temetőben, mert egész Szingapurban csak egyetlen működő temető van, a Choa Chu Kang temető. Jó nagy területen, mert elkülönítve található benne kínai, keresztény, Ahmadiyya Jama'at (az iszlámból kiinduló vallási irányzat), muszlim, párszi, baháʼí (Perzsiában alapított egyistenhívő vallás, mely úgy tartják, hogy minden nagy világvallás isteni eredetű. Minden vallásalapítót ugyanaz az Isten küldte. A vallások sokfélesége az isteni kinyilatkoztatás különböző idejéből és a különböző népek szükségleteiből ered. Wikipédia), zsidó, hindu és a füves temető (ahol csak egy kőtábla van a hantra helyezve, kiemelkedő síremlékek nincsenek).

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery

Balin láttam ilyet, hogy a sírt és az elhúnytat napernyővel védték

Ámbár a jó nagy terület is viszonylatos fogalom. 2017-től kezdődően, a Tengah légibázis bővítési terveinek részeként, a temető területét 318 hektárról 100 hektárra csökkentették. 45 500 kínai és 35 000 muszlim sírt szakaszosan exhumálnak, a maradványokat pedig elhamvasztják vagy a temető más részein újratemetik.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretek a temetőkben sétálgatni. Annyi mindent elárulnak (vagy sokszor csak sejtetnek) egy-egy kultúráról, vagy akár csak egy településről. Bárhol járok, ha tehetem, ellátogatok a temető(k)be is.

Ez az itteni temetőrendszer a sziget nyugati szélén van, jó távol a belvárostól. Nincs határozottan elkerítve, és időnként közutak is átszelik, meg temetkezéssel kapcsolatos irodák, hivatalos cégek nagy épületei is vannak az utak mentén elszórva, szóval nem olyan egyszerű benne a tájékozódás.

Több kolumbárium is található itt, állami és magánintézmények, például a keresztény Garden of Remembrance és a buddhista Nirvana Memorial Garden.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - Garden of Rememberance

Emellett 2021-ben megnyitották a Garden of Peace-t, a béke kertjét, ahol a hamvakat lehet elszórni.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - Garden of Peace

A kert minden felekezethez tartozó ember számára nyitva áll. A hamvakat a kijelölt sávokban szórhatják szét a hátramaradottak. Öntözési lehetőségeket is biztosítanak, hogy a családtagok összemoshassák a hamvakat a talajjal.

Amikor a buszról leszálltam, csak találomra elindultam az egyik Chinese Cemetry Path elnevezésű úton. Elsőre, teljesen véletlenül a baháʼí temetőbe jutottam el, amiről akkor még nem igen értettem, hogy micsoda, csak azt láttam, hogy nagyon kevés a sír, és gyakorlatilag csupa kínai név (utóbb rájöttem, hogy ez a lakosság összetételéből adódik)

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - Baha'i temető

Amikor aztán tovább akartam menni, más sírokhoz, akkor mindenhol csak nagy földmunkagépekbe, és planírozás alatt álló területekbe botlottam. A táblák alapján ókumláltam ki, hogy itt a temetőrészek felszámolása folyik. Kezdtem is aggódni, hogy hiába jöttem, mert ahol a Google szerint temetőnek kellett volna lenni, csak puszta talaj volt látható mindenfele.

Aztán, némi bolyongás után, végül csak eljutottam egy másik területre, ami már egyértelműen temető látszatát keltette.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - muszlim temető

Sír hátán sír. Ez volt a muszlim temető, de később a többi helyen is ugyanez volt a helyzet. Kb. 20-25 centi hely volt hagyva a sírok között. A helyszűke itt is megmutatkozik, nem csak a lakhatási megoldások terén.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - muszlim temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - muszlim temető.

A füves részeken több helyen láttam egész apró, név nélküli sírnak látszó valamiket.

Nem tudtam eldönteni, hogy gyereksírok voltak-e,

vagy valami más, például házikedvenc. (?)

Érdekes volt, hogy szinte az összes „fejfa” egy kis fehér kendővel volt letakarva. Nem tudom, hogy mi okból. De a Ramadán végi ünnep idején jártam ott, lehet, hogy azzal van összefüggésben, mert mind szép új kendő volt, látszott, hogy nem igen érte még őket nap meg eső. (Ha valaki hallott már erről a muszlim szokásról, okosítson ki engem is!)

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - muszlim temető

Sok sír hátsó oldalára szebbnél szebb betűkkel a sír száma is fel volt írva. Mivel az iszlám időszámítás eltér a mienktől, először azt hittem, valahogy azzal van összefüggésben ez a szám, de aztán a szabályos változása alapján gyanús lett, és rájöttem, hogy egyszerűen csak a tájékozódást szolgálják.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - muszlim temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - parcellatérkép

A zsúfolt temető végében éppen exhumálás folyt. Én legalábbis annak néztem. Bár főleg munkagépeket, markolókat láttam dolgozni, de a terület szélén (jobbára) ünnepélyesen öltözött muszlimok álldogáltak, a nap ellen esernyővel védekezve, és kegyelettel nézték, hogy mi történik az őseikkel. Közben időnként elsétáltak kicsit távolabbra cigarettázni, telefonálni, beszélgetni – csak úgy mint egy hosszúra nyúlt temetésen odahaza.

Ezek után még kb. 5 órát töltöttem a különböző sírok között bolyongva. Az utolsó egy órát már nem annyira önszántamból, inkább azért, mert a végére csak kiderült, hogy igaziból csak egy helyről lehet jól megközelíteni ezt az egész komplexumot, én meg ezt az infót átellenesen a legtávolabbi ponton tudtam meg egy temetői alaklmazottól. Igy aztán a tűző napon visszafelé is megjártam az út nagy részét.

Viszont ismét bebizonyosodott, hogy semmi sem történik véletlenül. Visszafelé jöttömben három vidrát is láttam, amint kényelmesen átballagtak a csordogáló erecskén. Mióta itt vagyok Szingapurban „lépten-nyomon” táblákba botlok, hogy mit kell csinálni, ha vidrával találkozol – de ne adj Isten, hogy egyet is láttam volna eddig. Úgyhogy ezeknek most nagyon megörültem.

A két legnépesebb temető a kínai és a muszlim, utánuk jön a keresztény temető (katolikus és protestáns külön).

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - katolikus temető kápolnája

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - katolikus temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - megható utolsó mondatok az elhúnytnak

Mivel az itteniek zöme kínai bevándorló (leszármazottja), a katolikus temetőben is zömében kínai emberek sírjai láthatók. Az ősi kultúra keveredik a felvett vallással. A sírokon, biztos, ami biztos, nagyon sokszor mindkét vonalat megjelenítették

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - keresztény sír, kínai jegyekkel

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - Ez is a katolikus temető.

A tábla figyelmeztet, hogy itt ne égessenek halotti pénzt (ősi kínai szokás)

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - kereszt és szelleműző forgó

A hindu részleg nagyon szűkre szabott volt, és elég sok volt benne az elhanyagolt, régi sír. A hindu vallásban alapvetően máglyán égetik el a holttestet, földbe temetkezni inkább csak a keresztény vagy muszlim vallásra áttértek szoktak. Ráadásul, lélekszámban és jóval kevesebben vannak, mint a többi népcsoport.

(A kínai származású szingapúriak alkotják a szigetállam lakosságának legnagyobb részét, mintegy 75,2%-át. A maláj 13,6%, az indiai származásúak pedig a szingapúri lakosság 8,8%-át teszik ki. Az eurázsiai szingapúriak és más kisebb etnikai csoportok, mint az arabok, zsidók, thaiok, japánok és európaiak a társadalom 2,4%-át alkotják. Wikipédia)

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - hindu temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  hindu temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  hindu temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  hindu temető

És végre eljutottam életem első kínai temetőjébe is. 5 vagy 6 alkalommal voltam Kínában, de egyszer sem sikerült temetőben járnom (kivéve néhány mártír temetőt Shanghaiban). A kínaiak nagyon elzárkóznak, ha erre a témára kerül sor. Budapesten élő kínai barátnőimet kérdezgettem a témáról, és szerintük semmi nem tiltja, hogy idegenek látogassák a temetőt – egyszerűen csak a kínaiak hite szerint az nem jó, ha az ember temetőbe jár, halottakról beszél, vagy ezzel a témával foglalkozik, ezért aztán sosem sikerült megérteniük, hogy én mégis miért szeretnék odamenni. Megjegyzem a szingapúri temetőmunkások is furcsálták vagy humorosnak találták, hogy csak úgy, minden cél (és hozzátartozó) nélkül sétálgatok egy temetőben.

Mindenesetre itt, Szingapurban, végül sikerült igazi kínai temetőt látnom.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - régi és új kínai temető

Ez valami jellegzetes sírforma lehet, mert a legrégibb sírok is ilyen alakúak, meg az újak is. Megint egy kérdés, aminek utána kéne járni. Vajon mit szimbolizál ez a forma, mi a feladata, célja. Talán a fengshuival van összefüggésben?

Az ázsiai kultúrához nagyban hozzátartozik az evés. Ha tehetik, reggel, délben, este több fogásos, főtt ételekből álló étkezés van, és az evést szinte mindenhez asszociálják. (Még a „Hogy vagy?” egyik változata is így szól? „Ettél már?”) Nem csoda, hogy a szertartásoknak is fontos része az evés. Például a siratásnak és megemlékezésnek.

A Garden of Remembrance keresztény kolumbárium egyik szárnyában van egy kis kápolna. Egy pulpitus– rajta kereszt – mikrofonnal, és a teremben elszórva kerek asztalok, körben székekkel, ahol a megemlékezés közben a bőségesen tálalt ételekből szemezgetnek a gyászolók.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery - Garden of Rememberance kápolnája

Egy másik, hasonló élményem ugyan nem a temetőben volt, de témájában ide kötődik. A szomszédos lakónegyed házai egy közösségi teret ölelnek körül, ahol a játszótér, a felnőtteknek szóló sportjátszótér és egy kis teniszpálya mellett van egy fedett rész is. Általában itt is gyerekek szoktak labdázni, de az egyik alkalommal, amikor éppen Ricsivel csúszdáztunk, nagy előkészületek voltak. Árnyékoló ponyvák, „színpad”, világítás, asztalok, székek… Gondoltam valami lakótelepi buli lesz, mint Újpalotán szokott lenni időnként. Úgyhogy később mégegyszer elsétáltam arrafelé, nézelődni. Kiderült, hogy halottsiratásra készültek elő. A színpadnak hitt részen ott feküdt a koporsó, előtte az elhúnyt fényképe, virágok, áldozati ételek. Előtte meg kis asztalok, székekkel, oldalt a büféasztalok… A szűk család, ha jól gondolom, ők voltak fehér felsőben és kék nadrágban, folyamatosan ott volt. A férfiak a vendégekkel beszélgettek, a nők az ételeket rendezgették az asztalon, a gyerekek meg ... – mint mindenhol máshol is, játszottak. Ki-kiszaladgáltak a játszótérre, mászókáztak meg labdáztak egy kicsit, aztán jöttek vissza. A megemlékezők meg cserélődtek, rovidebb-hosszabb beszélgetés után mentek megint a maguk dolgára.

Pontosan nem tudom, mennyi ideig tartott ez a szertartás – de két napig legalább. A régi, falusi halottsiratásokra emlékeztetett.

Szingapúr - lakótelepi siratás.

A kép, kegyeleti okokból, csak a környezetet érzékelteti.

A szingapúriak nagyon segítőkészek, és ez itt, a temetőben is megmutatkozott. Először a muszlim temetőnél kérdezték meg, hogy segíthetnek-e a sír megkeresésében - és nagyon furcsálva néztek rám, amikor mondtam, hogy csak sétálok és nézelődöm.

Aztán amikor a temető elhagyatottabb (középső) részeinél jártam, még két kertész állt meg mellettem, és szólt ki a kisteherautójából, hogy segíthetnek-e valamit. Valóban feltűnő lehettem, mert rajtam kívül szinte mindenki autóval mászkált a temetőben (bár 3,2 km2-ről éppen most csökkentik 1 km2-re, de inkább széltében, mint hosszában, ahogy láttam).

Végül, amikor már kifelé szerettem volna menni, elment mellettem egy tartálykocsi, ami aztán szépen meg is várt a 4-es kapunál, ahova én is igyekeztem, hogy közölje, itt bizony nem lehet kijutni. Aztán elmagyarázta, hogy jutok el a buszmegállóhoz (ahol eredetileg bejöttem) - végig megint az egész napsütötte temető hosszában! Háromszor is elmondta, és amikor visszafelé mentemben utolért, ismét megállt, és még egyszer elmagyarázta a maradék utat.

(Azon elgondolkoztam, hogy miért nem ajánlotta fel, hogy elvisz egy darabon, mert nagyon szörnyülködött, hogy ebben a melegben itt egyedül gyalogolok (és furcsának, egyben mulatságosnak is tartotta, hogy csak úgy, cél nélkül, sétálok egy temetőben)), de, gondolom, előírásuk van rá, hogy mit tehetnek és mit nem. Vagy mi a feladatuk, és mi nem. Eltévedt temetőlátogatók furikázása biztosan nem! :-D )

A legvégén még megpróbáltam megkeresni az országút másik oldalán a párszi temetőt is, de úgy jártam vele, mint a mesékben – volt, nincs. Amikor délelőtt leszálltam a buszról, láttam egy táblát, ami mutatta az irányt. Három száriba öltözött nő ment is arrafelé. De amikor délután én is oda akartam menni, már se táblát nem találtam, se utat… Mintha a fold nyelte volna el.

Ezzel együtt, és a leégés ellenére, nagyon érdekes és tanulságos nap volt.

***

2023. május 31. - Új információk a muszlim és kínai temetőkről