2023. május 22.
Személyes élmények,
tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra
vigyázok.
*****
Na, most
volt az első alkalom, hogy leégtem. De alaposan! Temetőben voltam, illetve A
temetőben, mert egész Szingapurban csak egyetlen működő temető van, a Choa Chu Kang temető. Jó nagy területen, mert elkülönítve
található benne kínai, keresztény, Ahmadiyya Jama'at (az iszlámból
kiinduló vallási irányzat), muszlim, párszi, baháʼí (Perzsiában alapított
egyistenhívő vallás, mely úgy tartják, hogy minden nagy világvallás
isteni eredetű. Minden vallásalapítót ugyanaz az Isten küldte. A vallások
sokfélesége az isteni kinyilatkoztatás különböző idejéből és a különböző népek
szükségleteiből ered. Wikipédia), zsidó, hindu és a füves temető (ahol csak egy
kőtábla van a hantra helyezve, kiemelkedő síremlékek nincsenek).
Ámbár a
jó nagy terület is viszonylatos fogalom. 2017-től kezdődően, a Tengah légibázis bővítési terveinek
részeként, a temető területét 318 hektárról 100 hektárra csökkentették. 45 500
kínai és 35 000 muszlim sírt szakaszosan exhumálnak, a maradványokat pedig
elhamvasztják vagy a temető más részein újratemetik.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretek a temetőkben
sétálgatni. Annyi mindent elárulnak (vagy sokszor csak sejtetnek) egy-egy
kultúráról, vagy akár csak egy településről. Bárhol járok, ha tehetem,
ellátogatok a temető(k)be is.
Ez az itteni temetőrendszer a sziget nyugati szélén van,
jó távol a belvárostól. Nincs határozottan elkerítve, és időnként közutak is
átszelik, meg temetkezéssel kapcsolatos irodák, hivatalos cégek nagy épületei
is vannak az utak mentén elszórva, szóval nem olyan egyszerű benne a
tájékozódás.
Több kolumbárium is található itt, állami és
magánintézmények, például a keresztény Garden of Remembrance és a buddhista
Nirvana Memorial Garden.
Emellett 2021-ben megnyitották a Garden of Peace-t, a
béke kertjét, ahol a hamvakat lehet elszórni.
A kert minden felekezethez tartozó ember számára nyitva áll. A hamvakat a kijelölt sávokban szórhatják szét a hátramaradottak. Öntözési lehetőségeket is biztosítanak, hogy a családtagok összemoshassák a hamvakat a talajjal.
Amikor a buszról leszálltam, csak találomra elindultam az egyik Chinese Cemetry Path elnevezésű úton. Elsőre, teljesen véletlenül a baháʼí temetőbe jutottam el, amiről akkor még nem igen értettem, hogy micsoda, csak azt láttam, hogy nagyon kevés a sír, és gyakorlatilag csupa kínai név (utóbb rájöttem, hogy ez a lakosság összetételéből adódik)
Amikor aztán tovább akartam menni, más sírokhoz, akkor mindenhol csak nagy földmunkagépekbe, és planírozás alatt álló területekbe botlottam. A táblák alapján ókumláltam ki, hogy itt a temetőrészek felszámolása folyik. Kezdtem is aggódni, hogy hiába jöttem, mert ahol a Google szerint temetőnek kellett volna lenni, csak puszta talaj volt látható mindenfele.
Aztán, némi bolyongás után, végül csak eljutottam egy másik területre, ami már egyértelműen temető látszatát keltette.
Sír hátán sír. Ez volt a muszlim temető, de később a
többi helyen is ugyanez volt a helyzet. Kb. 20-25 centi hely volt hagyva a
sírok között. A helyszűke itt is megmutatkozik, nem csak a lakhatási megoldások
terén.
Sok sír hátsó oldalára szebbnél szebb betűkkel a sír
száma is fel volt írva. Mivel az iszlám időszámítás eltér a mienktől, először
azt hittem, valahogy azzal van összefüggésben ez a szám, de aztán a szabályos
változása alapján gyanús lett, és rájöttem, hogy egyszerűen csak a tájékozódást
szolgálják.
A zsúfolt temető végében éppen exhumálás folyt. Én legalábbis annak néztem. Bár főleg munkagépeket, markolókat láttam dolgozni, de a terület szélén (jobbára) ünnepélyesen öltözött muszlimok álldogáltak, a nap ellen esernyővel védekezve, és kegyelettel nézték, hogy mi történik az őseikkel. Közben időnként elsétáltak kicsit távolabbra cigarettázni, telefonálni, beszélgetni – csak úgy mint egy hosszúra nyúlt temetésen odahaza.
Ezek után még kb. 5 órát töltöttem a különböző sírok
között bolyongva. Az utolsó egy órát már nem annyira önszántamból, inkább azért,
mert a végére csak kiderült, hogy igaziból csak egy helyről lehet jól
megközelíteni ezt az egész komplexumot, én meg ezt az infót átellenesen a
legtávolabbi ponton tudtam meg egy temetői alaklmazottól. Igy aztán a tűző
napon visszafelé is megjártam az út nagy részét.
Viszont ismét bebizonyosodott, hogy semmi sem történik
véletlenül. Visszafelé jöttömben három vidrát is láttam, amint kényelmesen
átballagtak a csordogáló erecskén. Mióta itt vagyok Szingapurban
„lépten-nyomon” táblákba botlok, hogy mit kell csinálni, ha vidrával találkozol
– de ne adj Isten, hogy egyet is láttam volna eddig. Úgyhogy ezeknek most
nagyon megörültem.
A két legnépesebb temető a kínai és a muszlim, utánuk jön a keresztény temető (katolikus és protestáns külön).
A hindu részleg nagyon szűkre szabott volt, és elég sok volt benne az elhanyagolt, régi sír. A hindu vallásban alapvetően máglyán égetik el a holttestet, földbe temetkezni inkább csak a keresztény vagy muszlim vallásra áttértek szoktak. Ráadásul, lélekszámban és jóval kevesebben vannak, mint a többi népcsoport.
(A kínai származású szingapúriak alkotják
a szigetállam lakosságának legnagyobb részét, mintegy 75,2%-át. A maláj 13,6%,
az indiai származásúak pedig a szingapúri lakosság 8,8%-át teszik ki. Az
eurázsiai szingapúriak és más kisebb etnikai csoportok, mint az arabok, zsidók, thaiok, japánok és európaiak a társadalom 2,4%-át
alkotják. Wikipédia)
És végre eljutottam életem első kínai
temetőjébe is. 5 vagy 6 alkalommal voltam Kínában, de egyszer sem sikerült
temetőben járnom (kivéve néhány mártír temetőt Shanghaiban). A kínaiak nagyon
elzárkóznak, ha erre a témára kerül sor. Budapesten élő kínai barátnőimet
kérdezgettem a témáról, és szerintük semmi nem tiltja, hogy idegenek látogassák
a temetőt – egyszerűen csak a kínaiak hite szerint az nem jó, ha az ember temetőbe
jár, halottakról beszél, vagy ezzel a témával foglalkozik, ezért aztán sosem
sikerült megérteniük, hogy én mégis miért szeretnék odamenni. Megjegyzem a
szingapúri temetőmunkások is furcsálták vagy humorosnak találták, hogy csak
úgy, minden cél (és hozzátartozó) nélkül sétálgatok egy temetőben.
Mindenesetre itt,
Szingapurban, végül sikerült igazi kínai temetőt látnom.
Ez valami jellegzetes sírforma lehet, mert a legrégibb sírok is ilyen alakúak, meg az újak is. Megint egy kérdés, aminek utána kéne járni. Vajon mit szimbolizál ez a forma, mi a feladata, célja. Talán a fengshuival van összefüggésben?
Az ázsiai kultúrához nagyban
hozzátartozik az evés. Ha tehetik, reggel, délben, este több fogásos, főtt
ételekből álló étkezés van, és az evést szinte mindenhez asszociálják. (Még a „Hogy
vagy?” egyik változata is így szól? „Ettél már?”) Nem csoda, hogy a
szertartásoknak is fontos része az evés. Például a siratásnak és
megemlékezésnek.
A Garden of Remembrance keresztény
kolumbárium egyik szárnyában van egy kis kápolna. Egy
pulpitus– rajta kereszt – mikrofonnal, és a teremben elszórva kerek asztalok,
körben székekkel, ahol a megemlékezés közben a bőségesen tálalt ételekből
szemezgetnek a gyászolók.
Egy másik, hasonló élményem ugyan nem a temetőben volt, de témájában ide kötődik. A szomszédos lakónegyed házai egy közösségi teret ölelnek körül, ahol a játszótér, a felnőtteknek szóló sportjátszótér és egy kis teniszpálya mellett van egy fedett rész is. Általában itt is gyerekek szoktak labdázni, de az egyik alkalommal, amikor éppen Ricsivel csúszdáztunk, nagy előkészületek voltak. Árnyékoló ponyvák, „színpad”, világítás, asztalok, székek… Gondoltam valami lakótelepi buli lesz, mint Újpalotán szokott lenni időnként. Úgyhogy később mégegyszer elsétáltam arrafelé, nézelődni. Kiderült, hogy halottsiratásra készültek elő. A színpadnak hitt részen ott feküdt a koporsó, előtte az elhúnyt fényképe, virágok, áldozati ételek. Előtte meg kis asztalok, székekkel, oldalt a büféasztalok… A szűk család, ha jól gondolom, ők voltak fehér felsőben és kék nadrágban, folyamatosan ott volt. A férfiak a vendégekkel beszélgettek, a nők az ételeket rendezgették az asztalon, a gyerekek meg ... – mint mindenhol máshol is, játszottak. Ki-kiszaladgáltak a játszótérre, mászókáztak meg labdáztak egy kicsit, aztán jöttek vissza. A megemlékezők meg cserélődtek, rovidebb-hosszabb beszélgetés után mentek megint a maguk dolgára.
Pontosan nem tudom, mennyi ideig tartott ez a szertartás – de két napig legalább. A régi, falusi halottsiratásokra emlékeztetett.
A szingapúriak nagyon segítőkészek, és ez itt, a temetőben is megmutatkozott. Először a muszlim temetőnél kérdezték meg, hogy segíthetnek-e a sír megkeresésében - és nagyon furcsálva néztek rám, amikor mondtam, hogy csak sétálok és nézelődöm.
Aztán amikor a temető
elhagyatottabb (középső) részeinél jártam, még két kertész állt meg mellettem,
és szólt ki a kisteherautójából, hogy segíthetnek-e valamit. Valóban feltűnő lehettem,
mert rajtam kívül szinte mindenki autóval mászkált a temetőben (bár 3,2 km2-ről
éppen most csökkentik 1 km2-re, de inkább széltében, mint hosszában,
ahogy láttam).
Végül, amikor már kifelé
szerettem volna menni, elment mellettem egy tartálykocsi, ami aztán szépen meg
is várt a 4-es kapunál, ahova én is igyekeztem, hogy közölje, itt bizony nem
lehet kijutni. Aztán elmagyarázta, hogy jutok el a buszmegállóhoz (ahol
eredetileg bejöttem) - végig megint az egész napsütötte temető hosszában!
Háromszor is elmondta, és amikor visszafelé mentemben utolért, ismét megállt,
és még egyszer elmagyarázta a maradék utat.
(Azon elgondolkoztam, hogy
miért nem ajánlotta fel, hogy elvisz egy darabon, mert nagyon szörnyülködött,
hogy ebben a melegben itt egyedül gyalogolok (és furcsának, egyben
mulatságosnak is tartotta, hogy csak úgy, cél nélkül, sétálok egy temetőben)),
de, gondolom, előírásuk van rá, hogy mit tehetnek és mit nem. Vagy mi a
feladatuk, és mi nem. Eltévedt temetőlátogatók furikázása biztosan nem! :-D )
A legvégén még megpróbáltam
megkeresni az országút másik oldalán a párszi temetőt is, de úgy jártam vele,
mint a mesékben – volt, nincs. Amikor délelőtt leszálltam a buszról, láttam egy
táblát, ami mutatta az irányt. Három száriba öltözött nő ment is arrafelé. De
amikor délután én is oda akartam menni, már se táblát nem találtam, se utat…
Mintha a fold nyelte volna el.
Ezzel együtt, és a leégés
ellenére, nagyon érdekes és tanulságos nap volt.
***
2023. május 31. - Új információk a muszlim és kínai temetőkről
Érdekes volt, köszi!
VálaszTörlésKöszönöm a temetőben tett látogatás beszámolóját. Üdv innen Bp.-ről.
VálaszTörlés