Moldavától Dinkelsbühlig - Sketchtour Dinkelsbühl 2. nap

Ugyan azt hallottuk, hogy ma már jóval melegebb lesz, de igazából nem hittük el, főleg mert reggelre még csak 4 fokot ígértek. Szóval beöltöztünk. Aláöltöző, nadrág, (Ágin még bokamelegítő is), hosszú ujjú felső, azon polárkardigán, polármellény, pehelykabát. Ágin pluszban sál és fülvédő is. A táskámban nálam is ott volt, a biztonság kedvéért, de végül nem vettem fel. Igaz, le sem nagyon vettem rétegeket, csak a mellényt, úgy délután 3 felé – köztudomásúlag akkor van általában a legmagasabb nappali hőmérséklet, és a szélcsendes, napos részeken még nekem is kezdett melegem lenni.

Az USk társaság, ha nem is ennyire, de azért eléggé be volt öltözve. Fél órákat, egy órákat egyhelyben állni vagy ülni nem ugyanaz, mint folyamatosan mozogni, esetleg forró kávét szürcsölni valahol. Az átlag turisták szerint viszont kitört a nyár. Rövidujjú pólóban, sortban szaladgáltak, még szellős nyáriruhát is láttunk. Gondolom, ők ugyanolyan megrökönyödötten néztek minket, mint mi őket.

Dinkelsbühl Németország legszebb kisvárosának van kikiáltva (valami újság szavaztatta meg az olvasóit). Tényleg szép kis középkori városka, de három heti utazás után, amelynek során jó néhány középkori várost meglátogattunk, határozottan állíthatjuk, hogy vannak olyanok, amelyek még ennél is nagyobb eséllyel állhatnának sorba. Ennek ellenére nagyon jól lehetett benne sétálgatni, nézelődni, rajzolni.

 

 

 

 Dinkelsbühl

A város a hírnevét nagyon nagy részben egy híres 30 éves háborús történetnek köszönheti. Amikor II. Gusztáv Adolf elfoglalta a várost, és bevonult, hogy közölje a polgárokkal, porig fogja rombolni, egy bátor leányzó, a teljes árvaházzal a háta mögött, eléje vonult és borult és a kisgyermekekre hivatkozva kegyelmet kért a város számára. A király ugyan kicsit megingott, de igazából csak akkor bújt elő az arany szív a durva katonazubbony mögül, amikor meglátott az árvák között egy szőke fiúcskát, aki a saját kisfiára emlékeztette, akinek a halálhíre pár nappal korábban jutott el hozzá.  Szóval meghatódott, és megkegyelmezett a városnak.

 

Dinkelsbühl legendája

Ennek tiszteletére aztán minden évben eljátsszák ezt a jelenetet – 10 napon át, minden nap! Azért 10 napon át, mert régen még nagy volt az ellentét a katolikusok és a lutheránusok között, de a városi sztorit mindenki meg akarta mutatni, így egyik hétvégén a lutheránusok, a következő hétvégén a katolikusok játszották el. Mára már ellenségeskedés és különcködés nincs, de a szokás megmaradt, és a turisták kedvéért a köztes napokat is belevették.

A lényeg, hogy ez a történet élteti várost. Az emléktárgyakon is a híres nagyjelenet játszódik (árva gyerekek, Lorival, a toronyór lányával, a lovon ülő király előtt térdelnek), fel van festve a falra, megjelenik szobor formájában. Még pecsétnyomót is lehet kapni, ami ezt ábrázolja.

Ezen kívül szép fachwerk házak, teljesen körbeérő városfal, számos torony – és rengeteg gólya a fő látnivaló! A mai napi rajzolás témája, ennek megfelelően, tetők és gólyák voltak. Ez utóbbiakkal csak az a probléma, hogy ha állnak, akkor nagyon messze vannak (a legmagasabb tornyok tetején fészkelnek), ha meg repülnek... akkor is. Ráadásul mire előkapná az ember a mobilját, hogy fényképezzen, általában már kirepültek a látóköréből.

 

Dinkelsbühl gólyák városa

Ági mászkált a városban, könyvesboltot, múzeumokat fedezett fel, és időről időre megkeresett, hogy megossza velem az információkat. Én meg szorgalmasan vadásztam a gólyákra. A tetőkre nem kellett vadászni, azok, szerencsére, békésen, nyugodtan megültek a helyükön.

A szervezők felhívták rá a figyelmünket, hogy délután fél órás orgonahangverseny lesz a Szent György-templomban. Így oda is gyülekeztünk, és a templom megtelt rajzoló emberekkel. Érdekes élmény zenehallgatás mellett rajzolni – és nézegetni a különböző helyzetekben rajzoló embereket.

 

Urban Sketchers a Szent György templomban

A koncert témája az induló volt. Hallottunk katonai indulókat, a klasszikus esküvői bevonulót, temetéseken elhangzó vonulási darabokat. Sőt, az orgonista, ráadásként, még a Star Wars legismertebb dalát is eljátszotta! Érdekes hangzása volt ebben a speciális hangszerelésben.

 

Star Wars orgonára hangszerelve

A koncert előtt és után megcsodáltuk a hatalmas bibliai installációjukat is, amely több mint 120 éves. Az egyedisége abban rejlik, hogy az alapját a város épületei adják, úgyhogy fachwerk házak közül űzik ki Ádámot és Évát, és egy középkori vendéglős utasítja el a szállást kereső Máriát és Józsefet.

 

Dinkelbühls, Szt György templom 

Kifogtunk egy érdekes kiselőadást is. Mint kiderült, egy előadássorozat része volt. Két helybeli hölgy tartja. Kiemelnek (szóban) egyetlen alakot az installációból, és arról mesélnek, aköré fűznek gondolatokat. Minket is meginvitáltak, hogy csatlakozzunk – bár először nem egészen értettük, hogy mihez is.

Az aktuális téma a vízhordó lány alakja volt. Meséltek arról, hogy mikor került bele a szobor az installációba (még most is folyamatosan bővítik ezzel-azzal), hogy mit jelentett a közkút és a vízhordás az emberek életében a bibliai időkben, de akár még a XX. században is. Dinkelsbühlben 1907-ben vezették be a vezetékes vizet, tehát azoknak, akik az installációt építették, még lehettek emlékeik a vízhordás idejéről.

Kicsit meditáltunk is a vízről – tiszta vízű forrás hangját, illatát, érzetét képzeltük magunk elő, csukott szemmel. A végén a két hölgy és egyházférfiú előadott egy, a témához köthető bibliai jelenetet, Jézus találkozását a kútnál a szamaritánus asszonnyal. Az egész kb. negyedóráig tartott, ügyes összeállítás volt. Ja, és a legvégén még egy vizes témájú zsoltárt is elénekeltünk együtt!

Este hatkor egy étterem előtt volt a gyülekező, ahova a közös vacsorát is tervezték. A bejárati ajtóhoz vezető lépcső remek lehetőség volt a képek bemutatására. Tele is raktuk az összes lépcsőfokot. Persze, Murphy törvénye, pont akkor akart kijönni egy házaspár, de aztán meglátták a helyzetet, és mondták, hogy nem is olyan sürgős nekik. Pedig már éppen kezdtünk volna felszabadítani nekik egy keskeny gyalogösvénynyi helyet.

Ma nem maradtunk ott vacsorázni, helyette azt szerettük volna felderíteni, hogy tulajdonképpen hol is van Oettingen VÁROS. Ott van ugyanis a szállásunk, de amit mi láttunk a településből, az a 70-es, 80-as évektől épült, jellegtelen házcsoport volt csupán, minden történelmi múlt és a prospektusokban mutogatott szép templom nélkül. Úgyhogy azt gondoltuk, kell még itt lenni valahol egy nagyobb városrésznek is, amit folyton-folyvást hirdetnek, csak jól el van dugva.

 

Oettingen

És igazunk lett! Ha a körforgalomban nem jobbra megyünk, hanem balra, akkor a régi, városjellegűbb, városrészbe kerülünk, és a templomtorony is láthatóvá válik. Igaz, hogy este 7-kor már minden zárva volt – a Hofparkból konkrétan úgy söpörtek ki minket -, de legalább a lelkünk megnyugodott, hogy megoldottuk a rejtvényt.

A város fő érdekessége egyébként, hogy valamikor a XVII. század végén két testvér örökölte, akik nem tudtak megegyezni, ezért ketté osztották a várost maguk között. A város egyik fele katolikus lett, a másik fele lutheránus. A kereskedelmi törvények is eltérően alakultak a két városrészben. Útlevél azért szerencsére nem kellett, ha az ember át akart látogatni az ismerőséhez. Viszont az építkezésben nagyon megmutatkozott a különbség. A lutheránusok, az egyszerűség hívei, megmaradtak a régi fachwerk házaknál. A katolikusok viszont polgáriasodtak, és barokk stílusú házak építésével mutogatták a gazdagságukat. A fő utcán még ma is büszkén néznek szembe egymással az eltérő stílusú épületek.

 

Utcakép Oettingenben

Mivel tartott még a lelkesedésünk, elindultunk, hogy lássunk valamit a meteorkráterból is. Ugyanis Dinkelsbühl és a szállásunkként szolgáló Oettingen között húzódik egy kráter széle. Jó nagy kráterről beszélünk, az egyik szélén (belül) Oettingen van, a másik szélén (szintén belül) Nördlingen, amely jó 16 km-re van innen. Persze a kráter így, talajszinten haladva, nem látható. Nagyon sokáig nem is tudták, hogy létezik, csak a pontosabb térképezések és a légifelvételek idején jöttek rá, hogy mi újság.

 

Geopark Ries 

Manapság viszont már lépten-nyomon erre utaló táblák vannak az út szélén, kialakították a krátertúrát (körben, összesen kb. 130 km), információs táblákat helyeztek el az érdekesebb helyeken. Mi egy kőbányánál találtunk egyet, ahol a meteor becsapódás eredményeként képződött színes breccsát és suevitet mutogatják. Illetve első sorban az információs táblát, mivel a kőzetfeltárás a kőbánya területén van, ahova tilos a belépés, de ha mégis belépsz, akkor csakis a saját felelősségedre teheted.

 

Kőbánya suevittel

Megnyugodtunk, hogy ma is láttunk valamit, és este 9-re már haza is értünk végre, vacsorázni.

 

 #moldava #dinkelsbühl #moldavatoldinkelsbühlig #urbansketchershohenlohe  #sketchtour #sketchbook #urbansketching #USk #geoparkries #oettingen #starwars