Szingapur - Az utazás

 2023. március

Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Az utazás

A repülőtársaság javaslatára – és mert a sofőrként besegítő unokaöcsémnek is ez volt a legalkalmasabb – 3 és fél órával az indulás előtt már megérkeztem a repülőtérre.

Vicces volt, a trópusokra készültem, nyári ruhákkal teli bőrönddel, és az indulásnál szállingózott a hó. Az emlékezetes március 15-i hóesésre gondolva, némi humoros aggódással felmerült bennem, nehogy már hóakadály miatt ne induljon a gépem!

Mivel ilyen korán kint voltam, és egy alkalmazott kedvesen azt is megmutatta, melyik pulthoz kell (majd, kb. ¾ óra múlva) mennem, hát elsőként kezelték a csomagomat. Ilyen sem történt még velem ebben az életben!

A tranzitváróban a szokásos élmények. Elképesztő árak – a kis doboz mentolos cukor, amit különbözően díszített kivitelben minden országban és minden souvenirboltban árulnak, vagy egy egyszerű (bár Budapest látképes) radír 2300 Ft. Álmaim tavaszi kabátja 81.000 Ft. Inkább fel sem próbáltam. Úgyis olyan helyre utazom, ahol ilyesmire nem lesz szükség. 😊 És erősen meghökkentő „magyaros” tárgyak a souvenir shopban. Például elefánt alakú üvegbe töltött magyar fajbor és matyó mintával díszített szinte bármi. Sosem tudom, a kereslethez igazodik-e a kínálat, vagy a külföldiek a kínálat alapján, „azt vedd, ami van” módra vásárolnak.

(És persze mindig elgondolkozom azon is, hogy amit nekem külföldön az országra jellemzőként kínálnak, abban mégis mennyi a valódi, és mennyi a bóvli.)

Doháig kellemes utunk volt, jót beszélgettem a mellettem ülő hölggyel, akitől azt az érdekes információt is megtudtam, hogy például az USA-ban azért hűtik annyira a közintézményeket és egyéb helyeket, mert a hideg nagyon rossz hatással van a bacilusokra, tehát kvázi fertőtlenítő szerepe van. Hát ezt eddig még sosem hallottam – azt annál inkább, hogy milyen rossz hatással lehet a klíma z egészségre, a megfázástól kezdve a légionárius betegségig. De hát jó pap is holtig tanul! :-D

Dohában eseménytelenül, de gyorsan eltelt a várakozás ideje. A szingapúri járat már sokkal jobban tele volt, mint az előző, mellettem két ázsiai fiatalember ült, a hozzám közelebb ülő végig köhögte az egész utat, így én maszkban töltöttem a teljes utazási időt. Egyébként nem foglalkoztak velem, csak közvetlen a leszállás előtt szólítottak meg, hogy megkérdezzék, a tőlem három székkel odébb ülő hölgy vajon a testvérem-e. Szerintük a megszólalásig hasonlítottunk egymáshoz, szerintem az égvilágon semmi közös nem volt bennünk. Ebből is látszik, hogy nem csak mi, nyugatiak látjuk egyformának az ázsiaiakat, ők sincsenek ezzel másképp. :-D

A beléptetés az országba gyors volt, és viszonylag egyszerű. Útlevél és SG Arrival Card (regisztrációs lap) ellenőrzése, ujjlenyomatvétel és digitális arckép felismerés (legalábbis azt hiszem, azért kellett belenézni a kamerába 😊 ). Az országba való belépéshez szükség van még egy érvényes haza- vagy továbbutazásra szóló repülőjegyre – ezt Budapesten, a repülőtéren ellenőrizték, itt már nem kérték újra. És a szingapúri követség weboldala szerint az országban való tartózkodásomat fedező pénzmennyiséggel is rendelkeznem kell, azt viszont sehol nem írták, hogy mégis mekkora összegre gondolnak. Viszont nem is kérték sehol, hogy mutassam be, mennyi pénz van nálam.

A vámkezelés – a rengeteg szigorú előírás, figyelmeztetés és felszólítás ellenére – ugyanolyan volt, mint mondjuk Budapesten. Az ember fogta a bőröndjét, és a zöld folyosón keresztül szépen kisétált az előtérbe. Még vámosokat sem láttam, akik legalább fél szemmel odalestek volna az utazókra. Persze valahol biztosan voltak, és biztosan megvan a maguk rendszere, hogy kiszűrjék a maguk embereit, például a rágógumi-csempészeket. Mert, mint elég általánosan ismert tény, Szingapúrban tilos rágógumizni, és még az országba való behozatala is tilos.

Tehát átsétáltam a kapun, és máris megérkeztem egy új kaland helyszínére. Mivel Daniék is csak pár nappal előttem érkeztek, és egy két évessel sem egyszerű az időzítés, ezért volt egy kis időm nézelődni, meg gyorsan értesíteni az otthon maradottakat, hogy szerencsésen megérkeztem.

Sőt, az utazásom néhány fontos részletét is megtudtam. Egy ausztrál ismerősöm ugyanis imádja a repülőket, és bárki utazik a környezetében, ő gondosan végig követi az egész utat, a fel- és leszállást, géptípust, esetleges késéseket.

Úgyhogy, íme a száraz tények az utamról:

„Az első járat nagyon pontos volt, mert 14 perccel korábban kezdett el kigurulni a felszállópályára, majd 2 perccel a tervezett időpont előtt felszállt. Ez egy 11 éves gép volt.

 A második gép 3 éves volt, és nem sokkal a tervezett idő után hagyta el a felszállópályát.

 És éppen most szállt le a gép Szingapúrban. Érezd jól magad!”