Laciék
házához, ha még nem említettem volna, egy meredek utacska vezet
fel. Olyan meredek, hogy egy megrakott teherautó meg sem kísérli,
hogy felmenjen. Az ilyen házhoz, és persze az egész
életstílusukhoz is (hegyi futások, rogaining, táborozások
mindenféle rurális helyeken) Landrover illik. Van is nekik belőle
kettő. Persze az ilyen spéci kocsinak megvan az a hátránya, hogy
ha valami alkatrész kell bele, azt nem biztos, hogy megtalálod a
legközelebbi autósboltban.
Ezért
aztán hétfőn elugrottunk Buderimben, ahol már várt bennünket a
megrendelt hűtővíz tartály. Megkaphattuk volna postán is, de
inkább összekötöttük egy kiruccanással, mivel innen már nem
volt messze a következő városka, Yandina, amelyiknek a fő
érdekessége a gyömbér feldolgozó üzem.
Ilyen gyönyörű környezetben van a feldolgozó üzem - legalábbis a turistáknak fenntatott része |
Még
valamikor a múlt század elején kezdett el itt
két
ember gyömbért termeszteni és feldolgozni, és az ötlet jól
bevált. Igaz, a termesztéssel már leálltak, viszont a
feldolgozást jól felfuttatták, ráadásul kialakítottak hozzá
egy kis turistalátványosságot is, ami szintén jól jövedelmez.
Vigyázz, ha jön a vonat! |
Egy picike parkban akár kisvasúttal is körbe lehet járni, de még
jobb, ha az ember gyalog megy, mert akkor nagy eséllyel betér
egyik-másik szuvenirboltba is. Külön hajós gyerekprogram is van,
nem tudom ugyan miről szól, mert azt nem néztük meg, de két
tippem azért van. Az egyik , hogy a gyömbér szállítási
útvonalát mutatják be, a másik, hogy egy bátor és merész
gingerbread tengerész távoli útjaira kalauzolnak el bennünket.
Egy kicsit hasonlít a hely egy vidámparkra :-) |
Mi
a feldolgozásból kaptunk egy kis ízelítőt, egy lelkes
idegenvezető kalauzolásával. Persze az ember mindig hall új
dolgokat. Tegye fel a kezét, például az, aki tudta, hogy a kurkuma
is a gyömbérfélékhez tartozik.
Manapság
a gyömbért már a Fülöp-szigetekről importálják, és mivel a
földben viszonylag hamar elöregszik, így minden évben egy nagy
szüret van, azután az egész évi mennyiséget, 4000 tonnát itt, a
gyárban tárolják – méghozzá metabiszulfitos oldatban, ami
frissen tartja, amíg csak sor nem kerül rá.
A
fő termékük a kandírozott gyömbér, azonkívül tiszta
gyömbérszirupot, gyömbérszörpöt, gyömbérsört is gyártanak,
valamint szárított gyömbérport, de ezt csak nagy tételben
árulják. (Legalábbis az idegenvezető szerint, mert a boltban
mégis ott volt a kínálat részeként).
Mosás, darabolás, osztályozás |
Az
egyik üzemrészben, ahova üveg mögül bekukucskálhattunk, a
gyömbér tisztítása, darabolás és méret szerinti osztályozása
történt. A másik üzemrészben már csak hatalmas fortyogó üstök
voltak, egyre töményebb cukoroldatban kevergetett
gyömbérdarabokkal.
És igen, ez egy olyan édesség, ami
rengeteg cukrot tartalmaz (ahogy az egyik látogató ez irányú
felvetését megerősítették), de egyrészt nem kell belőle
egyszerre sokat enni, másrészt az édesség gyömbér része nagyon
egészséges, és sok mindenre jó hatással van, többek között az
emésztésre is.
Hatalmas üstökben folyik a kandírozás |
A
túra végén persze kóstolót is kaptunk a termékekből, illetve
abból, hogy lehet azokat
felhasználni. Nekem legjobban a sós kekszen, krémsajttal tálalt
karamellizált hagymás gyömbérkrém ízlett. Elismerem, kicsit
hajmeresztően hangzik, de tényleg nagyon finom volt.
Ezenkívül
megtudtunk olyan hasznos dolgokat is, hogy a gyömbér hámozásánál
nem kell késsel kínlódni, kávéskanállal is remekül lekaparható
az a vékony külső réteg, amire nincs szükség.
És
részletesen meghallgathattuk azt is, hogyan lehet szállítani a
boltban vásárolt termékeiket. Nemzetközi repülőgépen a
feladott pogyászban, belföldi gépen a kézipoggyászban is vihető
– amiből mindjárt az is kiderül, hogy Ausztráliában nem olyan
szigorúak a belföldi járatokra vonatkozó előírások.
Kóstoló - minden, ami gyömbér |
A
gyárlátogatás után a tengerpart felé vettük az utat, egy kis
kitérővel, ugyanis Laciék
meg akarták nézni a közeli folyópartot, hogy kenuzás, vagy
bármilyen sport szempontjából mennyire használható. A
folyóhoz egy hatalmas víztároló is tartozik, amelynek betonfalait
ügyesen felhasználják a környezet- és elsősorban a vízvédelem
népszerűsítésére.
Betonfal álcázása: Védjük a vizet! |
Apály
idején értünk a tengerpartra, és annak ellenére, hogy erős szél
fújt, a víz meglepően melegnek bizonyult, ilyen korai tavaszhoz
képest. Persze nem úsztunk, csak álltunk a derékig
(vagy térdig)
érő vízben, és vártuk a hullámokat, hogy belevessük magunkat.
Még a parthoz ennyire közel is olyan erős volt a hullámzás, hogy
sokszor szinte teljesen a partig kimosott bennünket
:-)
Hazafelé
“rövidítettünk” egy kicsit, és elkerültünk egy földút
felé – leginkább “miért ne?” alapon. Az út két oldalán
elszórva tanyák voltak, és kb. minden kapu előtt fekvőrendőr
volt, csak éppen nem bukkanó, hanem mélyedés formájában. A
jelzőtáblák ellenére időbe került, mire rájöttünk az
összefüggésekre, és Laci kicsit visszavett a sportos vezetésből
:-D
Hazafelé
hangos dudaszóval jeleztük Johnnak, a vízvezeték szerelő
szomszédnak (akiknél az oposszumokat is láttuk), hogy
megérkeztünk, jöhet felmérni a fürdőszobát az átalakításhoz.
Hamarosan
meg is érkezett, 10 perc alatt végzett a munkával, aztán kiültünk
a teraszra, és kb. két órán keresztül besélgettünk még.
Errefelé így megy az élet. A felesége és a lánya valami
koncerten volt a városban, így otthon sem hiányolta senki.
A férjem kedvence a kandirozott gyömbér Nagyon érdekes helyeken jársz.
VálaszTörlés