Tegnap
korán keltünk a Parkrun miatt, na, ma még korábban. Három órakor
volt az ébresztő, mert Pomonába igyekeztünk egy hegyi futásra,
az meg kb. két
órányira van tőlünk.
Pomona - a Hegy |
Mindig
csodálom, hogy mennyi lelkes résztvevője van egy ilyen
rendezvénynek! Egész fiatalok, 10-12 éves gyerekek, és érett
korúak, sportosak és elszánt amatőrök egyaránt nekivágtak a
rövildebb, kb. 7 km-es vagy a hosszabb, 14 km-es távnak.
Én
elsétáltam az egyik kereszteződéshez, ahol a gyalogút
találkozott a kijelölt futópályával, kicsit bíztattam az éppen
arra futókat, aztán mire visszaértem a célbe, pont sikerült
elcsípnem Sue érkezését. Utána már együtt vártuk Lacit, és
bíztattuk közben az utolsó emelkedőnél az érkezőket.
Kemény kaptató a cél előtt |
A
verseny után reggelizni szerettünk volna – de a kis falu
vendéglátóipari egységeit senki sem értesítette, hogy itt
“tömegeket” megmozgató rendezvény lesz; összesen egyetlen
kávézó volt nyitva az egész faluban, minden versenyző itt akarta
feltölteni az energiáit. Úgyhogy mi elmentünk a következő
településig, és azt a közösséget támogattuk. Egy vintage bolt
és kávézó hangulatos keverékére bukkantunk, itt álltunk meg
reggelizni.
Kávézó és vintage bolt |
Utána
a Wild Horses Mountain-on lévő kilátó- és tűztoronyba
mentünk el, ahonnan valóban remek kilátás nyílik köröskörül,
bár úgy tűnik, ma már nem használják tűzfigyelő toronyként.
Legalábbis nem folyamatosan, mert egyetlen önkéntes tűzfigyelővel
sem találkoztunk.
Hazafelé
beugrottunk a Caboolture Historical Village-be, azaz
a falumúzeumba.
Itt is mindenhonnan összegyűjtött házakat mutatnak be, mint
otthon, de ezek legtöbbje nincs berendezve, hanem különböző
tematikus kiállítások vannak bennük, általában lelkes emberek
által összeadott holmikbkól.
Egy 65 méter magas fa tönkje, ami adományként került a múzeumba |
Kórház,
posta, rendőrség és börtön, kocsma, közösségi ház, iskola,
kovácsműhely, tejfeldolgozó… ami régi tárgyat csak össze
tudtak gyűjteni azt mind kiállították a házakban és fészerekben.
Egy légterű Pioneer Cottage. Egyik oldalon az emberek, másik oldalon az állatok laktak |
Amikor
15 éve Ausztráliában jártam, már voltam itt egyszer, és élt az
emlékeimben egy érdekes tárgy, ami csakis itt születhetett meg.
Egy táblázat volt, rajta az emberi test és különböző
segédinformációk, amelyek segítségével az emberek rádión
keresztül pontosan meg tudták mondani a repülőorvosnak, hogy mi a
bajuk, hol fáj. Az ábra használata segített abban, hogy biztosan
mindenki ugyanarról beszéljen, és az orvos pontos képet kapjon a
helyzetről.
De
hiába kerestem, nem találtam, így végül megkérdeztünk valakit,
hogy tud-e róla. Ő ugyan nem tudott, de mondta, hogy van, aki
régebb óta van itt nála, kérdezzük meg tőle. Kiderült, hogy a
második ember sem dolgozik még elég régen itt azóta, hogy
emlékezhessen 15 év előtti dolgokra, de felajánlotta, hogy
megkérdez valakit, aki biztosan elég régi motoros, és majd
e-mailben válaszol.
Na,
ilyen ígéreteket gyakran kap az ember, de én most tényleg egy
megbízható embertől kaptam. Pár nappal később jött a levél,
hogy tényleg volt egy ilyen táblázatuk, de magántulajban
volt, és amikor a tulajdonosa elköltözött a környékről,
visszakérte, és magával vitte :-) Csodálom,
hogy nem csináltak róla egy másolatot, mert nagyon érdekes adalék
a régi szép időkből.
Este
a szokásos trivia-est volt, ezúttal Carolnál. Ültünk a verandán,
gyönyörködtünk a tájban, meg Carol lézershow-jában, ami a
környező fákra vetített változatos mintákban felvillanó
“szentjánosbogarakat”, hangos viták közepette próbáltunk
megfejteni egy-egy kérdést. A fák között áthallatszott Duke és
Asha lelkes ugatása. Ők is részt akartak venni a társaságban, de
nem teljes az összhang Duke és Carol dobbermanja között, így
inkább otthon hagytuk őket, hogy ne adjunk alkalmat egy nagyobb
összecsapásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése