Egy
igazi ausztrál tanyaházban lakunk. Hosszan elnyúló fa épület,
hatalmas terasszal végig a ház egész hosszában, 7 szoba, plusz
konyha-és-nappali, nagy szúnyoghálós ajtókkal, melyek szinte a teljes falat elfoglalják. Laciék nagyjából az egész életüket a
teraszon élik, ott van az ágyuk is. A vendégnek persze saját
szoba jár.
Ház a hegyoldalban, fák között - nem igen lehet olyan pontot találni, ahonnan fényképezhető :-) |
A terasz, az élet néhány fontos kellékével, például egy boxzsákkal |
Este,
amikor megérkeztem, teljes volt a csend, egy nessz sem hallatszott.
Kora reggel viszont nagy itt az élet. Rikácsolnak a kakaduk az
etető körül, vadpulykák kergetik egymást a földön vagy a
bádogtetőre felrepülve. Gordon, a gekkó (aki persze lehet, hogy
több különböző egyed), időnként csettegő madárhangot
hallatt, és persze mindenféle izgalmas madárfüttyök is
hozzájárulnak a kórushoz, a kutyákról nem is szólva. Igaz, ők
csak ritkán ugatnak, de akkor annál lelkesebben. Ketten vannak.
Rajtuk kívül még denevéreink is vannak. Csak ritkán láthatóak,
viszont háziállatnak számítanak, mert a fürdőszobában (is)
laknak.
Denevérlak a fürdőszobában. A függöny alatt, a padlón az újságpapírral bélelt dobozok ugyanazt a célt szolgálják, mint nálunk a fecskefészkek alatt. |
Az
egerek, patkányok, kígyók és különféle rovarok ilyen
természeti környezetben szinte említésre sem méltók. Pókból
meg számolatlanul van a ház körül, mert ez Sue kedvence, úgyhogy
mindenkitől pókot kap, plüssből, fémből, kókuszhéjból….
Madáretetők feltöltése |
Egy-két kakadú szinte mindig van az etetők körül |
Reggeli
után kajakokozni indultunk. Illetve először felhajtottunk egy
adaptert a laptopomhoz, mert pont ezt a fontos alkatrészt
felejtettem otthon. De semmi gond, jól felszerelt boltok vannak
errefelé. Olyan csoda kiszerelésben kaptam, hogy kb. 10 féle dugót
csatlakoztathatnék a kábel végére – ha akarnék. Szerencsére
közte volt az is, ami nekem kellett :-)
A
víztároló, ahova készültünk már teljesen eltavasodott, körben
vizililiomok és egyéb vizinövények kezdik benőni, és persze a
madarak sem hiányozhatnak. Jó néhány pelikán is lakik errefelé,
közülük az egyik, Penny, nem tud repülni, mert eltört a szárnya.
Már sosem fog teljesen meggyógyulni, de azért itt a tavon remekül
elvan. Laciék meg időnként kijönnek, és ellenőrzik, hogy
megvan-e még. A módszer egyszerű, ahol pelikánt látnak,
odaeveznek, és ha a madarak elrepülnek, akkor Penny nem volt
köztük.
Szóval
most is Penny-vadászatra indultunk, és mindjárt elsőre meg is
találtuk, úgyhogy utána már csak magánszorgalomból élveztük a
szép időt, meg a szép környezetet.
A kajakok mindig ott vannak a csomagtartón - a városi parkolókban nagy segítség, amikor az autónkat keresem :-) |
Délután
elindultunk sétálni a kutyákkal. Igaz, hogy itt vagyunk egy erdő
közepén, de maguktól ritkán mozdulnak ki (legfeljebb, ha
semmiképpen nem szeretné az ember), és amúgy is jót tesz a
kutyás gazda lelkiismeretének, ha naponta kétszer megsétáltatja
a kedvencét. Na, ez ma nagyon nem sikerült. Asha, aki a reggeli
sétáról csak délután került elő (egész addig az egyik
szomszédnál vendégeskedett), már elindulni sem akart, és Duke is
leragadt az első kedvenc fűcsomójánál, amit mindig lelkesen
rágogat, úgyhogy végül Lacival kettesben tettünk egy kis kört.
És mindjárt az első napon láttunk egy kb. 1 méteres gyíkot.
Felmászott egy fára, és ott szépen hagyta hogy nyugodtan
megnézegessük.
Az otthoni cserepes növények jó része megtalálható itt is, csak egy kicsit nagyobban |
Este
aztán parti volt. Halloween és születésnapi, de főleg
születésnapi. Két közeli szomszéd család jött át. Tizen
összesen öt nemzetet képviseltünk (és akkor az orosz
hússalátáról még nem is beszéltem(lásd Rejtő: Az előretolt
helyőrség)).
Ebben
a körben az a szokás, hogy minden ajándékot ki kell barchobázni.
Jól megválasztott ajándék esetén ez már egyetlen tárgynál is
hosszadalmas lehet, de itt számolatlanul voltak izgalmas kitalálni
valók – köztük két dugóból készült viking, amelyeket még
Laci készített 10 éves korában, és az öngyújtó, Anyu eredeti
csomagolásában, ami karácsonyi ajándék lett volna abban az
évben, amikor Laci meglépett Magyarországról (45 éve!). Az egyik szomszédtól pedig palántákat kapott, meg különböző trágyákat és egy remek ültetőfát hozz. Nem
éppen könnyen kitalálható dolgok, de Laci végül minden akadályt
megugrott!
Gyerekkori emlékek |
Szülinapi torta - és némi halloweenes hangulat |
Közben
persze nagyon vidám hangulatban telt az este, házilag főzött sor
és cider, vega és nem vega falatok, ünnepi csokoládétorta …
minden volt, ami szem-szájnak ingere. Érdekes módon itt mindenki
hozza magának a saját italát. Nem mintha a ház körül nem lenne
elég házilag készült sör és cider, de mindenki ragaszkodik a
saját ízeihez – sőt, ahogy láttam, a saját poharaihoz is, mert
ahogy láttam, a szomszédok azt is hozták magukkal.
És
a rendőrviccekre, amelyek szintén Lacitól származtak, még 15
éves korából, szintén nem volt vevő rajtam kívül senki. Mindig
meglepődve látom, hogy mennyire különbözőképpen működik az
emberek humorérzéke.
Ez nálunk is így van. Buliba mindenki viszi a piáját amit meg fog inni... Nagyon érdekes lehet az élet arra felé.
VálaszTörlésGondolom, a városban nem akkora az eltérés az európaitól, de itt a végeken sokszor van olyan pioneer-os hangulatom :-D
TörlésKeresem a képeken az asztal közepén az orosz hússalátát! :D
VálaszTörlés:-D
VálaszTörlés