Nepál 25. nap Dubai – Pozsony - Budapest

Dubaiban ugyanarra a viszonylag kicsi terminálra kerültünk, mint idefelé. 6 órát kellett itt éjszaka agyonütnünk. Karfával elválasztott kemény és hideg műanyag székek, jeges légkondi … nem igazán várakozásbarát hely. Végül találtunk egy kis elszeparált padlót az első üléssor és az ablak között.

Mi mindenre is jó egy szárong! Most éppen lepedőként szolgált. Közben zsákmányoltam egy prospektust is, ami szerint itt egy csomó szolgáltatás van, sleeping boxok, uszoda, játszótér... Félálomban ugrott be a megoldás, hogy mi ezek szerinte egy „fapados” váróteremben vagyunk, ami az olcsó járatok utasait szolgálja ki, de van itt valahol egy (vagy több) másik terminál, ahonnan a nívósabb gépek indulnak. Na, az ő utasaiknak járnak ezek az extra szolgáltatások!

Dubai repülőtér / Dubai airport

A müezin énekét reggel fél hatkor viszont nekünk is biztosították. Micsoda élet, tegnap reggel még egy hindu templom kolompolása ébresztett, ma egy müezin...

A tervezett beszállási idő 8:25-kor volt. Kb. fél 7-ig próbáltunk még pihenni, aztán már csak az indulásra vártunk. Megreggeliztük a tegnap vett sajt felét egy kis agyonmorzsálodó hájastésztával, megörültünk egy működő konnektornak, gyorsan feltöltöttük a telefonokat...

Kis késéssel, de végre beszálltunk a gépbe. Jó sokáig „taxiztunk” a kifutókon erre-arra, amíg végül a pilóta bemondta, hogy feltételezett műszaki hiba miatt elhalasztjuk az indulást. Vagy 20 percig üldögéltünk még a gépben, amíg kitalálták, hogy mégis inkább szálljunk ki.

Vissza a buszra, majd az érkezési kapuhoz, ismét átmentünk az ellenőrzésen. Minden alkalommal becsengett nálam a készülék. Korábban a külön fülkében meg is motoztak, de most már csak legyintettek rám. Igaz, a kezemben volt a "visszutas" kártya.  Visszakerültünk a terminálra, ahonnan elindultunk.

Útközben, még a buszban, amikor azt hittük, egyből egy másik géphez visznek, sikerült pár pillanatra elcsípni egy kósza wifit, és elküldeni egy rövid üzenetet, hogy ne aggódjanak az otthoniak, halvány gőzünk sincs, mikor érünk haza, de valami majdcsak lesz.

Megkezdődött az újabb várakozás, csak most már azt sem tudtuk, meddig fog tartani. Semmi infó, hogy mi lesz tovább. Kb. másfél óra múlva, miközben végig a hangszórókat figyeltük, Zsuzsa a tettek mezejére lépett, és az infopultnál mindenféle reklamációkra készült, de ehelyett azzal a hírrel jött vissza, hogy a 12-es kapunál van a beszállás, (a terminál másik végén), ha ugyan már le nem késtük a gépet. Lóhalálában sántikáltam utána az emberek között cikázva, de szerencsére a tájékoztatás lekésés fele csak rémhír volt.

Ott vártak az utastársaink is a kapu körül. Tájékoztatótáblán, hangosbemondón a járat jelzése továbbra sem volt, a kapu fölé sem volt kiírva, hogy innen megy a pozsonyi járat. Nem is tudom, honnan kellett volna tudnunk, hogy hol és mikor van a beszállás.

Megint buszra szálltunk, kivittek a világ végére, ismét becuccoltunk otthonosan a helyünkre. És tovább várakoztunk, mert az élelmiszer ellátmány még csak ezután érkezett, apró adagokban. Kb. még egy órát ültünk a szellőzés nélküli gépben, az Egyesült Arab Emirátus szabad, napsütéses ege alatt, mire végre elindultunk.

A kompenzáció ingyen kávé és üdítő, és ingyen mozi hozzáférés volt. Így legalább teszteltük a minőségét is. Csak annyit mondok, ha fizettem volna érte, nagyon elégedetlen lettem volna azzal, amit a pénzemért kapok. Viszont, csak úgy, mint idefelé, megkaptuk a szokásos repülős ebédet, igaz a második körben a kávéért már fizetni kellett volna – a Colát még akkor is ingyen osztogatták. Azt hittem volna, hogy pont fordítva lesz.

Pozsonyban kaptuk az üzenetet, hogy este 8-kor még megy egy vonat Budapest felé. Mivel 6 óra körül volt, nem is idegeskedtünk, komótosan begyűjtöttük a csomagjainkat, kisétáltunk a buszmegállóhoz, békésen megvártuk a buszt, és törtük a fejünket, mivel üssük agyon a időt 8-ig. Annál kellemesebben ért bennünket a hír, hogy a 6 órás vonat is késve érkezik, így még sikerült azt elcsípnünk, és fél 10-re már meg is érkeztünk a Keleti pályaudvarra.Lám csak, nem hiába mondta Zsuzsa még az elején, hogy azért választott engem útitársnak, mert én olyan szerencsés vagyok!