15. Bali – kényeztető szállodák

Ilyen úri módon ritkán utazom életemben. Rendszerint rokonoknál, ismerősöknél, Servas vagy Coachsurfing vendéglátóknál alszom, esetleg ifjúsági szálláson. Mivel különösebben nem vagyok igényes, nincs olyan emlékem, hogy valahol is nagyon rosszul éreztem volna magam a körülmények miatt.

Ugyanakkor, ha úgy adódik, hogy valami jobb helyre kerülök, lelkesen kiélvezem, megcsodálom annak is minden apró részletét. No itt Balin erre bőven volt alkalmam.

Kalandozásunk helyszínei: Denpasar, Blue Point Bay and Nusa Lembongan (a kék szaggatott vonal végén

Első két éjszaka Denpasarban, a fővárosban szálltunk meg egy elegáns szállodában. Megérkezésünkkor a taxi köré sereglettek a boyok (legalább kettő), kikapkodták a csomagtartóból és a kezünkből a táskákat, bőröndöket, és gurulós kocsin tolták be a szállodába. Tisztára, mint az amerikai filmekben! Amíg a bejelentkezés folyt alkoholmentes koktéllal, és nedves törlőkendővel kedveskedtek nekünk, ami a 30 fokos hőségben és a taxiban való zötykölődés után különösen jól esett.

A tetőn nyitott úszómedence volt, amelynek a széléről a tengerre láttunk – bármely pontjáról viszont a Dél keresztjére (persze csak sötétedés után, de mivel az egyenlítőtől 8 fokra délre voltunk, esténként ez elég hamar bekövetkezett). A Dél keresztjével egy régebbi kívánságom teljesült végre, mert már 2003-ban, Ausztráliában is nagyon fentem rá a fogam, de ott pont olyan időszakban és helyen voltam, hogy nem mutatta meg magát. Itt Balin, viszont teljes mértékben kiélvezhettem.

A svéd asztalos reggelit szintén a tetőn fogyasztottuk. A (nekünk) hagyományos sajt, felvágott, lekvár, joghurt, müzli választék mellett ázsiai ételek széles választéka is kellette magát, az elmaradhatatlan sült rizs és sült tészta (mindenhol másfajta alkotóelemekből, de mindenhol egyformán finoman), főtt és sült gombócok, tengeri herkentyűk, zabkása  – az ázsiaiak reggelire is inkább főtt ételt esznek. És akkor ott vannak még a gyümölcsök,  édességek és a különféle ivólevek.

4. repeta - ananász és egzotikus sütemények

Otthon, előkészítéssel együtt is negyed óra alatt végzek egy ízletes és laktató reggelivel, itt, ilyen lehetőségek mellett legalább egy órán át ettünk, beszélgettünk, relaxáltunk az étteremben. A kellemes hangulat fokozására néhány zenész egy xilofonhoz hasonló ütőhangszeren lágy dallamokat játszott.

Jó reggelihez szól a nóta

A szálloda szinte közvetlenül a tengerparton volt, csak egyetlen forgalmas utca választotta el a hosszan elnyúló, homokos strandtól. Az átkelést nagyban megkönnyítette, hogy amikor a boy meglátta, hogy a strandra igyekszünk, egyből kipattant az út közepére egy kis zászlóval, és feltartotta számunkra a forgalmat.

A strandról visszatérő vendégeket pedig ugyanez a boy figyelmeztette finoman, hogy a szállodába való belépés előtt kéretik a külső csapnál lemosni a homokot a lábukról.

Daniék valahogy elpöntyögték, hogy esküvőre jöttek ide Balira. Igaz, hogy ennek a szállodának még köze nem volt az egész ceremóniához, de a hír hallatán estére ez a kép fogadta őket a szobájukban:

Házasulandóknak kijáró romantika

Meg egy üveg pezsgő. Meg egy nagy tál gyümölcs. És még egy csokoládétorta is. Amiből persze mindannyian részesültünk. Amikor ugyanis meglátták, hogy mi vár rájuk az ágyon, egyből összetrombitálták az egész sereget, hogy mindannyian velük együtt csodálhassuk a szálloda kedvességét. Aztán amikor alaposan kiörvendeztük, csodálkoztuk, fényképeztük magunkat, nekiültünk, és végigkóstoltunk mindent.

Blue Pointon az egész szállodakomplexum az esküvőiparra épült, ennek megfelelően minden fehér volt, romantikus, rengeteg virág, tengerre néző úszómedence bárral és vastag, puha törölközőkkel, napozóágyak és filagória. Nagyon nagy volt a tisztaság – és nem csak a szállodákon belül. A lakott területeken mindenütt folyamatosan söpörtek, gyűjtötték az elhullajtott szemetet, a fákról lehulló leveleket, virágokat.

Az étteremből gyönyörű kilátás volt a szirtekre és a tengerre, a szörfösökre és a következő szirt oldalában megbúvó kis templomra. És persze a reggelire felkínált választék sem maradt el a „már megszokottól”.

Tea, tengerre néző kilátással

Meglepő módon viszont a fenti szállodák egyikében sem volt ruhaszárításra szolgáló eszköz. Azért nem írtam, hogy lehetőség, mert persze azért megoldottuk a dolgot, kiteregettük a zuhanyfülke ajtajára vagy a terasz korlátjára. De azért valahol a szívem mélyén úgy képzeltem, hogy egy tengerparton, ahol még saját uszoda is van, csak felmerülhetett volna a gondolat, hogy a kedves vendégek ott állnak majd a szoba közepén csöpögő fürdőruhákkal és nedves törölközőkkel, és esetleg szeretnék megszárítani valahol…

Ebből a szempontból a harmadik szállásunk, a Lembongan szigeti Yogi Beach motel vitte el a pálmát. 3-3 kétszemélyes kis bungalow, közöttük a tulajdonos lakásául is szolgáló recepció, bár és irodaépület. Minden bungalow előtt kicsi terasz (ruhaszárító állvánnyal!) paddal, asztalkával. A kertben napozóágyak, és a tenger itt ténylegesen a lábainknál hevert. Dagály idején egészen a kerítés alapzatát nyaldosta.

Éjszakai tengerpart

 A szállodásunk esténként vállára dobta a horgászbotot, kiballagott a kertből, leült a kerítés oldalába, és kifogta a család vacsoráját.

Olyan békés és nyugodt volt ez a kis paradicsom, hogy a második éjszakától fogva már a szabad ég alatt, a napozóágyakon aludtunk Laci bátyámmal. Egy szál lepedővel takarózva sem fáztunk, és még a szúnyogok sem zavartak. A tenger ott csobogott a közelben, az égen ragyogtak a csillagok - csoda szép élmény volt!