16. Bali – Szellemek, démonok, istenek

A wikipédiából (és más authentikus forrásokból) kiolvasható, hogy Balin az uralkodó vallás a hindu, mégpedig a balinéz hindu vallás, melyet Bali lakosságának 93%-a gyakorol. Ez a vallás az indiai hinduizmus és a helyi, az ősök tiszteletén alapuló anamista hiedelmek, szellemekben való hit keveredése.

Aki nem olvassa a wikipédiát, az se aggódjon, a saját szemével is észreveheti, hogy Balin mennyire a hétköznapok része a vallás, az istenek és szellemek tisztelete. Lépten-nyomon templomokba, szentélyekbe ütközünk, utcán, téren, középületekben és családi házak kertjében.

Útkereszteződésekben is monumentális kőszobrok állnak, de megtaláljuk őket a piactéren, a kapuk két oldalán, a strandon. Naponta kétszer, reggel és este kis, bambuszlevélből font kosárkában, virág- és ételfelajánlásokat tartalmazó áldozati adománnyal hódolnak az isteneknek és próbálják lekenyerezni a rossz szellemeket.  Ez utóbbiak számára a földre teszik az adományt. Városon, falun, bármilyen ember lakta helyen folyamatosan találkozunk ezekkel a kosárkákkal a járdán, útszélen, kapubejáratnál – de ugyanígy a taxi pohártartójában, a kishajóban, a szentélynek kialakított asztalkán, a szállodában a szökőkút szélén. A kosár tartalmát zömében apróra vágott bambuszlevelek alkotják, erre kerülnek a virágok, virágszirmok, és valami ennivaló, ami Mars-szelet épp úgy lehet, mint főtt rizs – mellette kis tálkában pedig az ízesítésre szolgáló szójaszósz. Az egyik alkalommal megfigyeltem egy öreg nénit, aki, miután elhelyezte a földön az áldozati ajándékot, a ruhája zsebéből előhalászta a szójaszószos  üveget, meghintette vele a kosárka tartalmát, aztán az üveg visszakerült a zsebébe, hogy otthon is legyen mivel ízesíteni az ételt.. Adjuk meg az Isteneknek, ami az isteneké, és az embereknek, ami az embereké.

Virág- és ételáldozat a járdán a rossz szellemek kiengesztelésére

A kosárkák addig vannak ott, amíg egy galamb, kutya vagy majom el nem lopja, ki nem lopja belőle a tartalmát – vagy amíg el nem jön a következő áldozat ideje. Ekkor gondosan összeszedik és a szemétbe dobják, helyére friss áldozat kerül.

Esti áldozati ajándékok elhelyezése a tengerparti mólón (háttérben tengerifű ültevény, apály idején)

A turisták, akik tömegesen látogatják a híresebb templomokat (itt nem egyetlen épületről, inkább épület együttesről vagy templomról és a körülötte levő, bekerített, szobrokkal, szentélyekkel tarkított területről beszélünk), hamar megtanulják, hogy Balin a templomokba  csak a lábat (legalább a térdet) eltakaró ruházatban szabad belépni.

Akinek a nadrágja vagy szoknyája ennél rövidebb, esetleg túl átlátszó,  annak a belépti jegy mellé mindjárt egy szárongot is adnak, amit magára tekerhet.  Én féllábszárig érő, enyhén áttesztő nyári ruhában voltam a templomtúránkon. Az első templomba beengedtek, a másodikban egy sárga övet kellett a derekamra kötni (na, erre még nem találtam információt, hogy mit szimbolizál, de biztosan fontos szerepe van, mert a balinéz emberek hétköznapi ruhatárásnak is elengedhetetlen része), a harmadik helyen pedig már én sem mentesültem a kötelező szárong alól.

Szárong kötelező

A szobrok, szentélyek, sőt sokszor a fák is, (általában) fekete-fehér kockás szárongot viseltek. A fekete-fehér, ahogy a szentelt víz és a füstölő együttes megjelenése a dualizmus filozófiáját képviseli (ilyen okosakat tudok mondani, ha előtte elég sokat keresgéltem az interneten). Ezeket a kockás szárongokat aztán évente egyszer, nagy szabású ünnepség keretében újakra cserélik

Balin jártunkban-keltünkben mindenhol magas bambuszoszlopokat láttunk az út szélén, erről is csak annyit sikerült megtudnom, hogy nagyobb fesztiválok alkalmával kerülnek oda. Hogy mi célból, azt nem tudom, de tény, hogy látványos elemei az utcáknak.

Pálmalevéllel díszített bambuszoszlopok

Ha Bali szóba kerül, bizonyára sokaknak ugrik be a fül mögé beszúrt magnólia virág képe. Ez is a vallás része. Az ima során ezekbe a kis virágokba hívják le az isteni energiákat, amely aztán addig védelmezi őket, amíg el nem veszítik. Kisgyerekek, de felnőttek homlokán láttunk rizsszemekből kirakott mintát is, amelyet szintén az isteni védelem érdekében viselnek.

A már említett körtúrán, amelyen egy sofőr vitt végig bennünket egy kisbusszal, több szép és híres templom együttest is meglátogattunk.

A Goa Gajah vagy Elefánt barlang, melybe egy démon száján keresztül tudunk belépni, a világörökség része.

Az Elefánt-barlang szája

Egy költeményben már 1365-ben említik a nevét. A barlang melletti gyógyító vizű, betemetett medencét csak az 1950-es években fedezték fel ismét holland régészek.

Egy pár éve lezajlott földrengés, sajnos elég nagy kárt okozott itt is, számos szobor, épület leomlott, tönkrement.

Tampak Siring a szent forrásvizek temploma. Aki a gyógyító források vizében megmosakszik, biztosítja önmaga számára az egészséget. Ezért aztán az emberek hosszú sorban várakoznak, hogy (ruhástól) a medencébe lépjenek, és odaérve sorban az össze forrásban megfürösszék arcukat, hajukat.

Megtisztulásra várók

Másfajta templomélményünk volt Blue Point közelében.

Daniék mesélték, hogy fényképezés közben eljutottak egy olyan partszakaszra, ahol rengeteg majom volt, és egyáltalán nem a félős, bizalmatlan fajtából. Sőt! Határozottan úgy viselkedtek, mint akik tolakodónak tartják az odalátogató turistákat, és minden erejükkel igyekezten megvédeni a birtokhatáraikat.

Persze nekünk sem kellett több, egyből elhatároztuk, hogy mi is ellátogatunk oda. Végül mégsem a tengerpartra, hanem a felette épült Pura luhur uluwatu templomhoz sétáltunk el, amely szintén tele volt majmokkal. A bejáratnál a belépti díjat leszurkolva és a szárongokat felöltve lazán átsiklottunk a veszélyre figyelmeztető tábla felett, amiért hamarosan el is nyertük „méltó büntetésünket”. Dani lazán lóbált egy vizes palackot a kezében, amikor hirtelen támadásba lendült egy majom, és rárabolt. Persze mindkettő azt gondolta, hogy ő az erősebb, de végül a majom került ki győztesen a küzdelemből, miután alaposan összefogdosta az egész üveget, és így megkönnyítette Dani számára, hogy megváljon tőle. Leült vele a betonra, szakavatott mozdulattal lecsavarta a tetejét és … és nem kezdett el úgy inni belőle, mint egy ember, csak nyalogatta a kifreccsent vízcsippeket, aztán nem törődöm mozdulattal elfolyatta az egészet. Akkor élénkült csak meg, amikor egy másik majom megpróbálta elvenni tőle. Persze lelkesen kattogtattuk a gépeket.

Zsákmánnyal, elégedetten

Később Dani kijelentette, hogy mindenképpen szeretne egy majmos képet, úgyhogy óvatosan leült egy betonkockára, amelyiknek a közepén, tisztes távolban, kb. másfél méterre egy majom bolhászkodott. Teljesen békés szituációnak nézett ki, de pont abban a pillanatban, amikor elsütöttem a gépet, a majom mozgásba lendült, és egyetlen hirtelen mozdulattal lekapta Dani szeméről a méregdrága szemüvegét. A következő mozdulatával pedig már a szájába is vette, és elgondolkodva rágni kezdte.

Hé, az az enyém!!!

Megpróbáltunk barterezni vele, amibe egy helybéli nő is beszállt, aki elvette tőlünk a felkínált vizespalackot, és odadobta a majomnak, akinek így már volt egy szemüvege és egy üveg vize is. Eszembe jutott, hogy van nálam egy zacskó szárított gyümölcs. Előkotortam a hátizsákból, azzal a tervvel, hogy majd szemenként odaszórom a majomnak, de a hölgy azt is kikapta a kezemből, és úgy, ahogy volt odadobta a majomnak. Most már volt szemüvege, rágcsálni és innivalója is, úgyhogy egyre elégedettebb képet vágva rágta a szemüveget, de végül csak bevált a taktika. Túl sok minden volt egyszerre a kezében, így ő is rájött, hogy valamitől meg kell válnia, szerencsére a szemüveg mellett döntött, amelynek azonban ekkor már mindkét lencséjén hosszú és mély karcolás éktelenkedett. Talán több átéléssel látnak hozzá a javításához, ha Dani részletesen előadja, hogyan is kerültek rá a sérülések.

Innentől kezdve már jóval óvatosabban közelítettünk a majmokhoz, és minden mozdíthatót gondosan elrejtettünk. Nagyon kitanult állatok, ha leültünk valahol, egyből odasettenkedtek és a szárong alatt a zsebekbe próbáltak belenyúlni. Láttunk napszemüveget, öngyújtót, cigarettát rágó majmot is. Itt is beigazolódott az elmélet, hogy a lopott öngyújtónak sokkal jobb az íze, mint az etetőben magát kellető banánnak.