2015. május 7., csütörtök

Várséta mozaikok

A Dísz-térről sétáltam a Nemzeti Galériához. Útközben sikeresen kifogtam egy őrségváltást is a Sándor-palota előtt. A lelkes turisták - érdekes módon igen nagy számban voltak a kínaiak - izgatottan fényképezték a gondosan megkoreografált, és számomra kissé mulatságosnak tűnő, jelenetet. Már a különböző országok katonai díszlépése is megérne egy külön dolgozatot, de aztán a váltásra váró és váltani érkező kiskatona még egy külön bonyolult műsort is előadott a puskákkal, szinte már a mazsorett lányokat juttatva eszembe.

A Nemzeti Galériában A természet igézete című kiállítás megtekintése után még felsétáltam a kupolába is. Szép kilátást kínál a Dunára és a Gellérthegyre is. Érdemes érte megmászni a lépcsőket.
Geológus múltamat sem tudtam megtagadni, a vörös márvány padlót és falakat böngészve ammonitesz vadászatot is tartottam. Remek darabok kerültek a szemem elé, sajnos a fénykép gyűjteményembe jóval kevesebb. 

Ammonitesz a Nemzeti Galériából
Bár feltehetőleg vidám színfolt voltam a múzeumban, amint különböző pózokban a padlót fényképeztem, igyekezve kiküszöbölni a sok mennyezeti lámpa becsillanását a felcsiszolt márványfelületen, a megfelelő szöget nem igen sikerült eltalálnom, így végül szinte az összes kép a kukában végezte.

De az én kukám legalább nem látványosan tárolja a szemetet. Nem úgy, mint az alagút feletti teraszon elhelyezett szemétkosarak.
Nemrégiben egy maketten felfedeztem, hogy hol is üldögélt a Magyar Vándor zárójelenetében a hét vezér. Azóta tervezem, hogy megnézem magamnak azt a teraszt, de valahogy eddig nem került rá sor. Most viszont rátaláltam arra az ösvényre, ami pont odavezet. Hogy mennyi felderítetlen ösvény van még a Várhegy oldalában!
Gyönyörű szép kis helyet alakítottak ki. Virágok, kényelmes padok, csodaszép kilátás a Dunára és a Lánchídra.

Lánchíd az alagút felől
Kár, hogy az összképet teljesen lerontja a rengeteg szemét. Jó pár szemétkosár van elhelyezve, ami igen dicséretre méltó, de mindegyik tömve volt hulladékkal, és még a környékükre is bőven jutott. Kár, hogy azok, akik a terecskét rendbe rakták, arra már nem gondolnak, hogy legalább turista szezonban a szokásosnál gyakrabban kéne üríteni ezeket a szemeteseket. Néha az apró részletek válnak a legfontosabbá!

A természet igézete

Lendületes, laza ecsetvonások, minimalista, lényeget kiemelő megjelenítés, visszafogott színek – a kínai festmények mindig is közel álltak hozzám.

(Forrás: http://m.szepmuveszeti.hu/)
Tegnap a Nemzeti Galériában megnéztem a Qi Baishi képeiből A természet igézete címmel összeállított kiállítást.
A festményeire írt versek, pecsétnyomóinak szövege boldog, elégedett ember képét sugallja. 1863-ban született, 1957-ben halt meg, 14 éves korától gyakorlatilag művészettel, fafaragással, festéssel, pecsétfaragással, kalligráfiával és verseléssel foglalkozott. Népszerűsége töretlenül ívelt felfelé egész élete során, a hétköznapi emberek épp úgy értékelték festményeit és munkásságát, mint a kínai és külföldi művészkörök. Még a kínai politikusok is elismerték érdemeit, és Kína büszkeségei között tartották számon. (Talán abban is szerencséje volt, hogy még a kulturális forradalom megerősödése előtt meghalt.)
Tájképeket vártam, helyettük a természet apró részleteiről készült festményeket láthattam, virágokat, állatokat, elvétve egy-két emberalakot.
Qi Baishi munkássága előtt a festők csak „nemes” dolgokat örökítettek meg, ő kezdte el bevenni témái közé a hétköznapi növényeket, állatokat, rovarokat, rákokat is.
Ha beszélsz, használj olyan nyelvet, amelyet az emberek megértenek,
A festészetben ábrázolj olyan dolgokat, amiket az emberek ismernek.

Első pillantásra meghökkentőek a festményei, ahol egy nagy, üres vászon egyik sarkában csipeget csak három kiscsibe, vagy egy A4-es képen csak egy kb. életnagyságú légy vagy sáska üldögél. De ha hosszabban néztem, megéreztem a képből áradó nyugalmas. A háttér és a részletek kidolgozása nélküli képek teret adnak a fantáziának, meséket lehet szőni egy-egy kép köré.
Ne legyen köznapi se levél, se virág,
Tustáladból ragyogva nyílik a színes világ.