Két
nappal a hazautazás előtt még mindig nem láttam “igazán” a
falut. Épp ideje volt már, hogy sor kerítsünk végre a
Dayboro-napra. Mennyi látnivaló akad még egy ilyen kis faluban is!
Sőt, még annál is jóval több, mint amennyit mi megnéztünk,
mert most
szinte
kizárólag a különböző bolondos kis boltokra koncentráltunk.
Bár
a szeméttelepen kezdtük a bemutatót. Ez is olyan, mint a könyvtár
Strathpine-ban, ha már arrafelé jár az ember, mindig meglátogatja.
A Macadamia Drive-ig
már nem megy
el
a kukáskocsi, viszont a szeméttelep éjjel-nappal nyitva áll,
bárki bármikor behajthat, hogy megszabaduljon a kommunális és
szelektív hulladékától – vagy a Trash or Tresure feliratú
bódéban elhelyezze a megunt, de még használható tárgyait, hogy
valaki más aztán megörülhessen neki, és hazavigye.
A
faluba visszaérve aztán jött a meglepetés. Nem találtunk
parkolóhelyet! Dayboróban! Amikor végre mégis sikerült egy
talpalatnyi helyen leállítani a kocsit, mindjárt
a rejtélyt is megfejtettük, éppen úszókarnevál volt a
sportcentrumban, és nagyjából minden egyes ott nyűzsgő gyerekhez
tartozott egy-egy szülő és egy-egy autó.
A
kirakaton át bekukkantottam a helyi henteshez is.
Ide mi nem járunk, mert Sue és Laci vegetáriánusok,
ők a zöldségpiacon szerzik be a napi betevő falatokat.
.
Tessék mondani, odabent mit árulnak? |
Mindenféle
érdekes bolt akad egy ilyen kisvárosban. Ajándékfélét,
műtyüröket mindenhol lehet kapni, a Treasure Chest-ben és a
Happiness boltban épp úgy, mint az információs központban, a
postán, a kávézóban, vagy éppen a patikában. Ördög
tudja, ki vásárolja ezeket a holmikat egy ilyen kis helyen, hogy
mindnyájam meg tudnak élni belőle.
Van azért profilba vágó üzlet is, például a
lovas bolt, ahol minőségi nyergek és méregdrága gumicsizmák,
lovagló csizmák, és csipkés lovaglóblúzok is kaphatók. Az
élelmes tulajdonos egyből a kezembe nyomott egy névjegyet, amikor
meghallotta, hogy Magyarországon lovas barátaim vannak. Én ugyan
úgy véltem, hogy elég messze vagyunk egymástól egy esetleges
üzlet szempontjából, de ő megnyugtatott, hogy volt már neki
kanadai és német vásárlója is. Hát rajtam ne múljon, én
átadom az információt az illetékeseknek, aztán tegyenek vele,
amit akarnak.
Túranyereg, palacktartóval |
Még Art Galery is található a faluban, ahol
többek között a környékbeli képzőművészek alkotásai is
megtalálhatók, és megvásárolhatók.
Az
információs irodában megnéztük a helytörténeti kiállítást,
és érdekes történeteket hallhattunk a város életéről, a
patika falán pedig felfedeztünk egy elsősegély céljára
kihelyezett defibrillátort!
Mozgó könyvtár, hetente egyszer |
A Crown Hotel a város egyik legrégebbi épülete. Vendégfogadóra mindig szükség volt |
Persze
a háborús halottak emlékművét is megcsodáltuk. Ilyesmi minden
faluban van, mindenhol felsorolják a környékről bevonult, és
vissza nem tért hősi halottak névsorát Most, az első világháború
befejezésének 100 éves évfordulóján, különösen komolyan
veszik a megemlékezést.
Az
ingatlan ügynökség kirakatában áttanulmányoztuk a kínálatot,
és Laci érdeklődve látta, hogy a lámafarm, ahol évekig
dolgozott karbantartóként, amíg el nem adták, már megint gazdát
cserélni készül. Úgy látszik az - azóta már második - új
tulajdonos sem találta meg a számításait.
Az
irodából kijött a hölgy érdeklődni, hogy potenciális vásárlók
vagyunk-e, aztán remekül elbeszélgettünk, mert Laci és Sue több
felkínált ingatlant is ismert, és hasznos információkkal látták
el az ügynökök :-)
Utána
elsétáltunk az egykori vajgyár épületébe, ahol egy légtérben
három különböző bolt is múködik együtt. Antikvitás,
szuvenírek, modern műalkotások, itt aztán mindenki találhat
magának valamit. Az épület felső részében pedig, többek
között, egy férfifodrászat is üzemel. Dirty Harrynál mindenki
kap egy üveg sört hajvágás után (persze, csak ha nem sírt! :-D
)
A
számos izgalmas látnivaló mellett, vasárnap lévén, nem
látogattuk meg a rendőrséget, az orvosi rendelőt, az iskolát,
sőt még a temetőt sem. Fel sem merül, mint látványosság.
Mindenkinek
egyéni elképzelése van egy városnézésről :-)
Ráadásul
siettünk haza, mert délután a ginfőző szomszédhoz voltunk
hivatalosak, üzemlátogatásra.
Kis-John
az, aki a színváltós ginnel kínált, még az első napok egyik
összejövetelén. A gin a saját főzdéjéből került ki, amelyet
a teljes szomszédság hathatós segítségével épített fel. Mivel
a kapujától a desztillálóig egy meredek és keskeny út vezet, az
épületelemek nagy részét (és később például az üvegeket is)
csak kézi erővel lehetett a helyszínre szállítani. Igy aztán
John pénzén és lelkesedésén túl benne van a kifőzdében a
teljes szomszédság kezemunkája is.
Nekem
munka már nem maradt. Gin, szerencsére, igen.
Laci rajza a desztilláló falán díszeleg |
Kézműves ginfőzde |
A
vasárnap esti rejtvényparti háziasszonya ezúttal Sue volt. A
Thor-kekszet, amit két hét múlva a viking triviaestre is visz, már
reggel megsütötte, így estére már csak a mártogatóshoz kellett
összeállítani a sajt- és zöldségtálat, meg felvágni a
kenyeret. Valami eszem-iszom mindig kell, anélkül nem igazi a
társas összejövetel. Bár az iszom részéről mindenki maga
gondoskodik, most is ki-ki a saját kedve szerinti borral, ginnel,
sörrel jelent meg. A sört nem csak Laciék készítik saját
kezüleg, a boltban kapható "sörporból", de több
szomszéd is. Mindenkinek megvan a saját ízvilága, és az
elkészítés technikája során is változik kicsit a zamat, így
aztán a legbiztosabb, ha mindenki hozza a saját kedvencét.
Estére azért
eléggé lehűl az idő, ennek megfelelően a hölgyek (esetleg)
bélelt csizmában, pulóverben, sálban ülnek a verandán, az urak
viszont szigorúan őrzik az Ironman látszatát rövidnadrágban és
pólóban.
Beszélgetés
közben panaszkodtam, hogy még nem sikerült találkoznom Gordonnal,
mindig csak a hangját hallom. Erre John felvilágított a tetőre,
és egyből megmutatta hol van. A gerenda és a bádogtető közötti
résben bújik meg, csak a feje meg a farka lóg ki. Amikor már
tudtam mit kell keresni, később én is rátaláltam.
Sőt, hogy teljes
legyen a természettudományos élménytáram, végre a denevérünket
is sikerült elcsípnem a fürdőszobában! Igaz, amikor kicsit
közelebb óvakodtam hozzá, távolságtartóan kiröpül az ajtó
feletti résen, de azért megörvendeztettett a jelenléte :-)