2013. március 30., szombat

Az utazás 1. rész

Itt ülök Seremetyevon, és múlatom az időt.
A gépünk elvileg 23:35-kor, gyakorlatilag 00:30-kor indult a Ferihegyről.
A tervem az volt, hogy az 5 órás repülőút alatt jól kialszom magam, de alig hunytam le a szemem, amikor a gép nagy zökkenőkkel már földet is ért. Kellett egy kis idő az álmos agyamnak, amíg eszembe jutott, hogy hát persze, Moszkvában három órával több van, mint Budapesten, a jegyemen meg minden indulást és érkezést helyi időben adtak meg.
Ezzel együtt még mindig hihetetlen, hogy hetven perc alatt elrepültünk Budapestről Moszkvába - és ebbe az időbe még két ételosztás is belefért (na, jó, az első "csak" ital volt). És még aludtam is.
Ráadásul a késés ellenére a kiírtnál negyed órával korábban érkeztünk.
Vagy nagyon jó szelünk volt, vagy már eleve beleszámolják ezeket a késéseket is az érkezési időbe :-)
És most, mint már írtam, itt ülök Seremetyevon, és múlatom az időt.
Az előbb még feküdtem, mert egyenlőre kevés az utas, és sok a pad, jut mindenkinek,
 aki akar és tud aludni.
Kicsit foghíjasan állnak a székek, meg a huzat is jön be az ablakoknál, de hát kicsire nem adunk. Egy jó órácskát én is szundítottam.
Csak közben kivilágosodott, ráadásul a nap is süt, úgyhogy kipattant a szemem (meg amúgy is elegem volt a repülőtéri vadromantikából. Majd alszom inkább a repőlőn.)
Kilátok innen a repülőtér betonjára. Olyan az egész, mintha alaszkai, füves, vidéki reptéren lennénk. Mindent hó bort, és hatalmas kupacokban áll a sóder meg zuzalékkő mindenfelé. Köztük egy-egy repülőgép is. Hogy hogy fognak kievickélni a kifutókra?!? Kiváncsi vagyok, mennyit fogunk gurulni a földön. Innen, ahol ülök, még egyetlen gépet sem láttam se fel-, se leszállni, Csak egy felvezető pálya van, amelyik hómentes.
Lassan ébred a repülőtér. Nyitnak a du.ty free shopok, nyitogatják a szemüket az alvó utasok, megjelennek a takarítónők.
A gépem 10:50-kor indul tovább. Addig bőven van időm,hogy sétáljak még egy kört a terminálban.

2013. március 28., csütörtök

Kína másodszor

Új év, új kalandok.
Pénteken éjszaka indulok ismét Shanghaiba a fiamhoz, aki az előző utazásom óta "végleg", azaz meghatározatlan időre kiköltözött.
Már becsomagoltam a bőröndömet. Meglepődnétek, ha látnátok mi minden van benne. Egy kerek sajt, két rúd szalámi, édességek és húsvéti díszek az ünnepi hangulat fokozásához, húsvéti meglepetés Dani kollégáinak, oregano (a múltkor ezt hiányoltam legjobban a fűszerek közül), két tálca, mindenféle ajándék, amit - gondolom, érthető okokból - nem részletezek jobban...
Na jó, van benne némi ruhanemű is. Mivel nem tudom kiszámítani, milyen idő is lesz, ezért igyekeztem úgy válogatni, hogy szükség esetén minél többet tudjak egymásra rétegezni - viszont legyen olyan is, ami nagy melegben is jó szolgálatot tesz. Majd az idő eldönti, jól gondolkodtam-e.
A hétvége a tervezgetésé volt. Átnéztem a folyamatosan gyűjtögetett ötleteket, látványosságokat, s közben természetesen egy csomó újabb érdekességre is bukkantam.
A múltkori utam tapasztalatai alapján kis térképeket nyomtattam magamnak, amelyen látszik, hogy az aktuális metró melyik kijáratán kell kimennem (van amelyiknek 8-10 kijárata is van, amelyek egész távoli helyeken hoznak felszínre!) egy adott helyszín eléréséhez, s persze a környék utcái is látszanak, angol és kínai nevükkel együtt. Ha szerencsém van, az utcatáblákon is szerepel az angol elnevezés. Ha nem, akkor még inkább szükség van a térképecskéimre.
A részletes Shanghai térkép böngészés közben, már egész jól visszajöttek a múltkori élményeim és ismereteim. Kezdem egyre jobban beleélni magam az utazásba :-)