június 15.
Személyes élmények,
tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra
vigyázok.
*****
Előre bocsátom, hogy ez nem
egy tudományos és/vagy ismeretterjesztő cikk, ami a teljesség igényére
törekszik. Csak a saját, állatokkal kapcsolatos élményeimet osztom meg (na jó, egy-két latin névvel felturbózva).
Az első állatok, amikkel
ittlétem alatt találkoztam, kis, fekete, rigószerű madarak voltak. Mindenütt
jelen vannak, mint nálunk (valamikor) a verebek. Vagy mondjuk a galambok.
Amelyekből, mindkettőből, egyébként itt is van, de sokkal kisebb mennyiségben.
Ráadásul, amennyire hézagos ismereteim alapján megállapítom, a „galambok” egy része is
inkább gerle. Viszont ugyanúgy problémát jelenthetnek, mint otthon, mert
sokfelé lehet óriásplakátokat és egyéb figyelmeztető táblákat látni, ahol kifejezetten felszólítanak, hogy ne
etesd a galambokat.
De visszatérve a kis, fekete
madarakra. Némi nyomozás után, a Magyar Madártani Egyesület egy tagja
(történetesen a sógorom) segítségével kiderült, hogy a jávai majna (Acridothres javanicus) névre hallgatnak.
Mint a nevük is mutatja, nem őshonos madárról van szó - de idekerült, és köszöni, remekül érzi magát. (Akit érdekel, itt olvashat róla bővebben. )
.JPEG)
.JPG)
.jpg)
Szintén az első napoktól kezdve állandóan kísérőnk volt egy madárHANG is, ám a hozzátartozó madarat nem sikerült megpillantanunk.
Már vagy két hónapja itt voltam Szingapúrban, amikor a kisunokám lekapott a könyvespolcáról egy könyvet, amiben, ha megnyomsz egy gombot, a képen látható állat valós hangját hallhatod. Több ilyen könyve is van, és például a panda hangján minden alkalommal elcsodálkozom, valamint azt is megtanultam, hogy a tehén bőgéséhez a kolomp hangja is hozzátartozik. :-D De ezt a madaras könyvet eddig még nem nézegettük. Pedig érdemes lett volna, mert mindjárt a második oldalon a már ismert madárhang szólalt meg! Úgyhogy most már erről is tudjuk, hogy a beóhoz (Hill myna, (Gracula religiosa)) tartozik. Egyébként kedvelt „házi” madár is, mert remek hangutánzó.
Még mindig a madaraknál
maradva, érdekes, hogy a parkokban, zöld területek közelében gyakran botlik az
ember kakasba, tyúkba, kiscsibébe. Ezek olyan kisebb méretű és sötétebb
tollazatú fajtához tartoznak, és általában együtt kotorászik az egész család –
néha csak úgy a járda és az úttest közti elválasztó sövény alatt is. És nem
csak a kül-külvárosban, de nem ám! A belvárosban épp úgy előfordulnak –
időnként még az úttesten is. Még szerencse, hogy errefelé nem száguldoznak
annyira az autók.
Ezeken kívül említésre érdemes
még a szarvascsőrű madár (a Szingapúri Nemzeti Park weboldala alapján valószínűleg Anthracoceros albirostris), amit egy toronyház tetején láttunk, de olyan messze volt, hogy a mobillal
készített képen nem lehetett igazán kinagyítani – csak homályos (és furcsa)
kontúrt kaptam.
.JPG)
.JPG)
Még szerencse, hogy másnap
pont egy olyan múzeumban jártam, ahol őt is bemutatták. Illetve a rokonságát, és csak a fejeket, de ez pont elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, mi is volt a tegnapi csodabogár.
A teljesség igénye nélkül
említem, hogy egy lombkorona sétányon mendegélve messziről láttam három fehér
kakadut is, az Alexandra-csatorna melletti sétányon pedig egy kolibri méretű,
kb. 4-5 cm-es kismadár tollászkodott egy ágon. Csak nem színes volt a
tollazata, mint a kolibriknek, hanem szépen beolvadó barnásszürke.
És akkor ott van még
mindenféle élénk (főleg sárga) színű fel-felvillanó ez-az, amelyek közül még
egyet sem sikerült annyi ideig látnom, hogy bármiféle pontosabb tapasztalatokat
szerezzek róluk.
***
Ui: Minden észrevételt és megjegyzést köszönettel és örömmel fogadok. Csak annyi a kérésem, hogy a végére legalább egy keresztnevet írjatok, mert a rendszer mindenkit Névtelen-ként jelenít meg. :-D Még nem sikerült kitalálnom, hogy változtassak ezen.
