11. Nem mindegy, milyen park

Az egyik weboldal említett egy botanikus kertet, amit hosszas keresés után (ez már gyanús lehetett volna), végül a 10-es metró végállomásánál találtam meg.

A kerékpározással együtt valamivel több mint egy órányi utazásnyi volt tőlünk. A metrón, egy átszállással, kb. 50 percet utaztam, ezért összesen 5 yüant volt le az automata, ami kb. 180 Ft. Nem mondhatom, hogy drága a közlekedés. A minap, amikor egy megállót mentem, nem is csökkent a keretem.

Kétféle módon lehet ugyanis utazni. Az egyik, hogy a metrómegállóban egy automatából veszi meg az ember a jegyet, pontosan megmondva, hogy hova akar menni. A másik, hogy feltöltős kártyát használ, amelyet be- és kimenetkor is le kell olvastatni az automatával, amely levonja a távolsággal arányos összeget.

Tegnap este, amikor vásárolni mentünk, nem akart beengedni az automata az állomás területére. A feltöltéssel foglalkozó hölgy aztán megállapította, hogy a legutolsó alkalommal, amikor kifelé jöttem a metróból, a rendszer valamilyen fura módon nem vont le összeget – viszont gond nélkül kiengedett. A leolvasó azt is látta, hogy 4 yüant kellett volna levonni tőlem, amit most meg is tett, és így újra aktiválódott a kártyám. Hogy hogyan tárolódik ennyi információ ebben az egyszerű kártyában? Furcsa dolgokra képes a technika.

Szóval elmetróztam a Xinjiangwancheng végállomásig, ahol minden gond nélkül megtaláltam a Fudan Wangxi botanikus kertet.

Az első nagy csalódásom! Eddig ugyanis még minden látnivaló, amit kinéztem magamnak, érdekesnek, szépnek, megnézni valónak bizonyult. Ennek a parknak azonban köze nem volt egy botanikus kerthez, és még parknak sem olyan volt, mint az általam kedvelt, vadregényes shanghai parkok.

Egy hatalmas terület, nagy gyepfelületekkel (nem angol gyepről beszélünk), kevés fával, néhány nagyon szabályosan kialakított ösvénnyel. Semmi érdekes növény, semmi különlegesség – szerintem csak valami tévedésből kaphatta a botanikus kert nevet. Az egyik végében az 1905-ben alapított Fudan University impozáns épületei emelkednek.

Gondolom, ez az egész park is hozzá tartozott már a régi időkben is, és megőrizték zöldnek. Mert körülötte mindenfelé építkezések folynak. Körös-körül csupa épülőfélben lévő vagy éppen átadott toronyház. Nyoma sincs régi városrésznek, nem is tudom, hogy került pont ide ez az egyetem annak idején.

Miután lelkiismeretesen körbesétáltam – ha már elmetróztam idáig! -, visszatértem a városba, ahol sétáltam egy nagyot a People’s Square tágan értelmezett környékén, és számos remek kis parkot bebarangoltam, hogy egy kicsit enyhítsem a csalódottságomat. Ezek bezzeg igazi, kínai parkok voltak. Bambuszligetekkel, bokrokkal, fákkal, csörgedező patakokkal, rengeteg paddal – és mindez néha egész kis területen. Mindig megcsodálom, hogy milyen ügyesen tudják berendezni ezeket a parkokat, kis területen is micsoda labirintust teremtve.