10. Vasárnap, együtt a család

A multiknál szokásos 9 órás munkaidő kezdés, az alkalmankénti túlórák, és a közlekedéssel eltöltött hosszú idő miatt elég későre szokott nyúlni a lefekvési idő. Csak bámulom, hogy van energiája Sophie-nak és Daninak nap, mint nap arra, hogy este 8-kor, 9-kor még edzőprogramot végezzenek, valami házi munkát csináljanak, esetleg főzzenek, megnézzenek egy filmet …

Igaziból nincs is rá elég energiájuk, nem csoda, hogy a  hét végére már mindig teljesen lefáradnak.

Így aztán a vasárnap a pihenés napja volt. Ami leginkább csak attól volt pihenés, hogy sokáig aludtak, utána viszont egy hosszú lista várt arra, hogy kipipáljuk a pontjait. Takarítás, rendrakás, mosás, vasalás, ebédfőzés.

Vasárnapi ebéd - tofu leves, sült hal, hús kínai kellel, sült kolbász és egy tálka mindenféle érdekességek (malacfül, gyomor és hasonló nyalánkságok). S persze az elmaradhatatlan rizs

 Dani esküvőre szánt nadrágját még el kellett vinni a szabóhoz felhajtatni. És persze készülődés Balira. Kedden éjszaka indulunk, de hétfőn és kedden még dolgoznak a fiatalok, úgyhogy a holmik nagyját igyekeznek összekészíteni. És persze arra is jó az előcsomagolás, hogy kiderül, mit kell még beszerezni. Megfelelő színű zoknit az esküvői öltönyhöz, filmet a polaroid kamerába (itt most megint – vagy még mindig? – nagy divat, bár főleg csak a móka kedvéért), Daninak bermuda, Sophie-nak fehér fürdőruha.. .

Úgyhogy valamikor a felmosás és az esküvői ruha bőröndbe hajtogatása között még elugrottunk vásárolni is. Reménykedtem, hogy én is találok egy nadrágot magamnak, mert az egyetlen nadrágból, amit magammal hoztam, sikerült úgy kifogynom, hogy két biztosítótűvel kell megtűzve a derekát, hogy ne essen le rólam. Sajnos, a nadrágvásárlás nem jött össze, így marad a biztosítótűs megoldás, de legalább Daniék teljes mértékben sikerrel jártak. 

Csőzenekar a plazaban

Hazafelé még felmarkoltuk a felhajtott nadrágot is, aztán vacsora után – és további csomagolások előtt – még gyorsan játszottunk egy kockapartit is. A múltkor én tanultam a kínai számokat közben, most Sophie igyekezett eltalálni a megfelelő szavakat és kimondani az „r” és „gy” betűket.

Valahogy megint sikerült majdnem éjfélkor lefeküdnünk!