A kezdetektől szerepel a listámon a Dongtai Road, ahol a
leírás szerint remek régiségboltok és bazárok vannak. Nem mintha antik
bútorokat akarnék venni, de ez is tud olyan érdekes lenni, mint egy múzeum. Persze
ebből az utcanévből is kettő van Shanghaiban – úgy tűnik előszeretettel adják
ugyanazokat a neveket Pudongban és Pushiban (ez a folyó két oldalán lévő két
városrész). A pudongi Dongtai Road az Oriental Pearl Tower közelében van, így
azt céloztam meg, hogy egyben a luxus világában is elmerüljek egy kicsit. Ez a
rész a modern – és nagyon gazdag – Shanghai. Itt összpontosul a kínai pénzvilág
jelentős része, mindenfelé fehér inges, fekete nadrágos, személyazonosító
kártyát viselő fiatal fiúk és lányok sietnek az úticéljuk felé. A házak falán
nem reklámok, hanem kivetítő táblán a tőzsdei árfolyamok láthatók. Hatalmas
felhőkarcolók – élvezet nézegetni, hogy milyen különleges formákat találnak ki.
Nincs két egyforma, mindegyikben van valami kis csavar – néha szó szerint is.
Most is épp egy olyan felhőkarcoló épül, amelyik henger alakú, és spirálban fut
körbe rajta az ablaksor vagy … még nincs teljesen kész, úgyhogy az
állványzattól és a védőhálótól nem láttam teljesen a koncepcióját.
Pudong központ |
A széles, sok sávos utcák felett bonyolult gyalogos
felüljáró rendszerek segítik a közlekedést, rengeteg a turista, küülföldiek is
akadnak köztük, de zömében kínaiak, akik fő tevékenysége abból áll, hogy
fényképezik egymást vagy magukat. Remek dolog a mobiltelefon, most már bárki
készíthet képet saját magáról, ha elég hosszú a karja.
Nézelődés közben itt is elém bukkant egy park (Luiazui
Central Green Space), úgyhogy sétáltam is benne egyet. Ez tényleg csak egy
viszonylag kisebb, jól átlátható parkocska (a legtöbb park, amit láttam, olyan
dús vegetációval rendelkezik, hogy szinte labirintussal is felér. Egy csomó
ösvény szeli át őket keresztül-kasul, de a bokrokkal szegélyezett, lombokkal
takart kis utakon sokszor olyan érzése van az embernek, mintha hatalmas erdő
közepén járna.
Na ez a park nem ilyen volt, inkább a gyepfelületek
domináltak. A központi tó körül két főbb út haladt körbe, a belsőt a
gyalogosoknak, a külsőt elsősorban a futóknak szánták.
A park térképét nézegetve egy emlékházra bukkantam, és amikor odasétáltam, kiderült, hogy, a XX. század elején élt festő, jade faragó és költő, Wu Changshuo lakhelye, és alkotásainak kiállító helye volt. Persze rögtön betértem, és aprólékosan végigtanulmányoztam az összes festményt. Érdekes volt a kaligráfiai stílusa is. Sokkal inkább képszerű, mint az eddig látott különböző stílusú kínai betűjelek. Inkább az egyiptomi hieroglifákra emlékeztetett.
A park térképét nézegetve egy emlékházra bukkantam, és amikor odasétáltam, kiderült, hogy, a XX. század elején élt festő, jade faragó és költő, Wu Changshuo lakhelye, és alkotásainak kiállító helye volt. Persze rögtön betértem, és aprólékosan végigtanulmányoztam az összes festményt. Érdekes volt a kaligráfiai stílusa is. Sokkal inkább képszerű, mint az eddig látott különböző stílusú kínai betűjelek. Inkább az egyiptomi hieroglifákra emlékeztetett.
Wu Changshuo akvarellje |
Éppen ma bukkantam egy könyvre (A kínai karakterek
bölcsessége), amely azt elemezgeti, hogy az egyes kínai jelek, miért olyanok,
amilyenek. Azaz mi áll egy-egy szókép hátterében. Ott is egy sematikus rajzból
indul ki (pl. futó alak, hal, vízcseppek), majd néhány tovább egyszerűsített
ábrával jut el végül a tényleges karakterig. A szerző szerint ezek a
magyarázatok, képi átalakítások segítenek a karakterek megjegyzésében és
megértésében, úgyhogy Dani mindjárt örökbe is fogadta a könyvet, hogy erősítse
a nyelvtanulását.
A múzeum után megtaláltam a keresett utcámat is, egyik
oldalán felhőkarcolókkal, a másikon épülő toronyházakkal, körös-körül csupa
modern lakónegyedekkel. Egyből a fejemhez is kaptam, hogy mennyire nem volt
logikus itt, a semmiből kinövő modern városrészben keresni a „kis boltokkal
zsúfolt”, régiségeket kínáló utcácskát. Nem baj, betértem helyette egy plázába,
aminek a 7. emeletén (volt még ezen kívül is kettő, plusz két alagsori szint)
volt egy szép nagy könyvesbolt. Abban reménykedtem, hogy az angol részlegben
talán találok egy jó Shanghai térképet, de csalódnom kellett. Szép nagy
területű könyvesbolt, igen csekély angol nyelvű részleggel (bár az előbb
említett könyvet pont itt találtam meg). Miután végigböngésztem a teljes
anyagot, visszatértem a kínai gyerekkönyvekhez, mert időről időre eszembe jut,
hogy szeretném megszerezni Szutyejev: Vidám kis mesék című könyvecskéjét
kínaiul is. Azt ugyan nem találtam meg, viszont az egyik papírhajtogatós
könyvben egy nagyon jó és egyszerű 3D bogárkészítési módra bukkantam. Gyorsan
memorizáltam – és, a biztonság kedvéért, le is fényképeztem.
Amikor éppen kezdtem eltévedni az emeletek között,
észrevettem, hogy a mozgólépcsők érkezési területén gyönyörű mozaikkal ki van
rakva az adott emelet száma. Praktikus megoldás a tévelygő vásárlók
megsegítésére.
Az alagsori szupermarketben bevásároltam a vacsorához.
Megörültem, hogy végre látok főzőtejszínt és natur joghurtot, és jót nevettem a
két darabos kiszerelésben, gondosan tálcán csomagolt, lefóliiázott krumplinak.
Mindenhol más a kuriózum.
A csirkével aztán már „rohantam” haza. Este csirke tortával
vártam a fiatalokat, mert tegnap egész este a szomszédból jövő finom hús
illatot szaglásztuk. Ma viszont a szomszédék lakhattak jól a mienkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése