Amikor hajnali 2 körül végre ágyba kerültünk, először csak
„álmatlanul” forgolódtam. Még ahhoz is elég éber voltam, hogy kihámozzam a
takarót a huzatból, és félre rakjam, mert olyan meleg volt a szobában.
Aztán arra ébredtem, hogy reggel fél 7 van. Gondoltam,
pihenek még 5 percet … és a következő az volt, hogy Dani bejön a szobába,
közli, hogy fél 11 múlt, és éppen most fogja kirakni a 8192-t a 2048 játékban.
Úgyhogy áhitattal figyeltük a felemelő pillanatot, vele együtt örvendeztünk a
sikere felett, aztán Sophie álmosan megkérdezte, „akkor most visszamehetek
aludni?”, és gyorsan eliszkolt a szobájuk felé.
Késői reggeliként, vagy ebéd előételeként igazi kínai
specialitást ettünk, mely pont ezekben a napokban aktuális. Ahogy nekünk
kötődik a beigli és a töltött káposzta a karácsonyhoz, úgy megvannak nekik is
különböző ünnepekhez kapcsolódó speciális ételeik. Most éppen a Dragon Boot
Festivalra érkeztem – nagy elvárásokkal, sárkányhajó versenyekről, nyüzsgő
tömegről és kirakodó vásárokról szóló elképzelésekről. Első „fogásként” az
ünnephez kötődő, sáslevélben megfőzött rizsgombócokat tálalták. Külön
érdekesség, hogy nem is gombóc, hanem tetraéder alakúak a kis csomagok, és hogy
a négy közül kettőt, Dani készített, saját kezüleg. Rendkívül egyszerű étel. a
rizst és a vörösbabot (vagy datolyát, esetleg húst) nyersen összekevered, a
sáslevélből hajtogatott tölcsérbe töltöd, becsomagolod, spárgával jól
átkötözöd, és forró vízben megfőzöd. Hogy íze is legyen, tálaláskor karamell
szószt csorgattunk rá (mi húsos változatot nem ettünk, gondolom, azt meg
szójaszósszal ízesítik).
Zongzi, azaz bambuszlevélbe töltött rizsfalatkák Fotó: aromacookery.com |
Ezután elsétáltunk egy közeli étterembe, ahol folytattuk az
„igazi” ebéddel. Nagyon hangulatos étterem volt. Gyalulatlan, szögletes fából
ácsolt asztalok, régi székekkel és egyéb berendezési tárgyakkal vegyesen. A
kedvencem egy párizsi utcai öröknaptár volt. körbe a fal mentén mennyezetig érő
könyvespolcok, a helyiség közepén egy kiszáradt fa, ami éppen tele volt aggatva
hajtogatott és kiszínezett szívekkel. Körbe a falakon is gyerekrajzok voltak
kitéve, és „bevándorló” gyerekek fotói. A bevándorló szó itt Shanghaiban azokat
a kínaiakat jelenti, akik Belső-Kínából érkeznek a gazdagabb, tenger felöli
országrészbe a jobb élet reményében. Valami akció mindig folyik a megsegítésük
érdekében. Ebben az étteremben éppen gyűjtést rendeztek, illetve aukciót a
gyerekképekből.
Rusztikus étterem - Tree coffee |
Öröknaptár párizsi módra |
Ebéd közben azt próbáltuk kiböngészni, hogy hova is menjünk
sárkányhajó versenyt nézni hétfőn, amikor a hivatalos napja lesz az ünnepnek.
De sehol nem akadtunk ilyen rendezvényre, illetve volt egy, aznap reggel, de
arról persze már lekéstünk. És közben Sophie-nak eszébe jutott a lényeg, hogy a „Festival” szó itt Kínában nem
egy utcai rendezvényt takar, hanem egyszerűen csak az ünnep megfelelője. Ami
egyben azt is jelenti, hogy igen, ünneplik ezt az alkalmat, de mindenki otthon,
baráti vagy családi körben. Összegyülnek, esznek-isznak, örülnek egymásnak. Sárkányhajó
versenyek pedig csak itt-ott elvétve kerülnek megrendezésre.
Egyébként az egész ünnepkör onnan ered – vagy legalábbis ez
az ünnep eredetének legnépszerűbb változta -hogy az ie. III. századi Chu
fejedelemség idején egy népszerű hivatalnok a folyóba ölte magát, amikor
meghallotta, hogy hazája elveszített egy fontos csatát. Barátai és tisztelői
ételt dobáltak a folyóba, hogy az ott élő sárkány azt egye, és ne a halott
húsát, majd egymással versengve keresték a testét hosszú, keskeny hajókban ülve
(mint a mai sárkányhajók). Ennek az eseménynek az emlékére rendezik meg évről
évre a sárkányhajó versenyeket, és zongzit (ez a bambuszlevélbe csomagolt
rizsgombóc, ami egyébkén egyáltalán nem gombóc, hanem tetraéder alakú) dobálnak
a folyókba – vagy még inkább csak azt eszik ezekben a napokban. Minden áruház
tele van velük, nyers vagy már főtt és mikrózható formában, darabra mérve, vagy
díszcsomagolásban, de sokan maguk készítik otthon, ahogy Dani is tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése