Kína 2017 - Pihenőnap

Idővel azért Dani is rámtalált, miután megjárta mindkét repülőteret, és Sophie-tól értesült, hogy a helyi metró megállónál várok rá. Szegény alaposan kitett magáért. Egy seb van a sarkán, és azzal talpalt már négy órája ide-oda. Úgyhogy mindjárt a hétvégi programot is átrendeztük. Eredetileg Harbinba mentünk volna, ahol Sophie maratont fut, aztán egy napig még istápol bennünket, majd hazarepül, mi meg másfél nappal később követjük. De Dani talpa olyan rossz állapotban volt, hogy nem bírta az egész napos gyaloglást, és mivel arrafelé úgy nagyjából senki nem beszél angolul, se a taxis, se a szállodai személyzet, és metró sincs, hát én is lemondtam az élményről, és inkább maradtam a kicsi fiam mellett. Elvégre ez az utazásom elsődleges célja, nem igaz?

Hazaérve megcsodáltam az új lakásukat, amelyiknek a kisebbik terasza is akkora, hogy az enyém négyszer elférne rajta… Hajnalban és késő este, amikor még kicsit hűvösebb van, remek hely az ejtőzéshez.

Reggel háromnegyed 10-kor ébredtünk. Daninál ez nem számít kivételnek, én viszont idejét sem tudom, mikor aludtam ilyen sokáig. Egész éjjel ment a klíma, így kellemes, 28 fokos hőmérséklet volt a szobában. Persze a paplannak csak a huzatával takaróztam.

Reggel aztán jöttek a takarítónők – ez egy bérlakás, ahol a bérleti díjba a takarítás és az ágynemű és törülközők cseréje, mosása is beletartozik – és gondosan megint behúzták a paplant a huzatba. Szerencsére, ezt csak hetente egyszer teszik meg. (Elvileg kétszer jönnek egy héten, de csak olyankor, ha van itthon valaki. Mivel napközben Daniék általában dolgoznak – ki hinné?!? -, ezért aztán marad a hétvégi takarítás. Ahogy elnéztem a módszerüket, abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a lakás már ki van takarítva – elég lazán kezelték a porszívót, meg a felmosót. Véleményt nyilvánítani viszont nem illik, mert ezzel súlyos sértést követ el az ember velük szemben.

Nem tudom, milyen életkorban fordul meg ez a dolog, mert ahogy a kínai barátnőmtől hallottam, a gyerekeket az iskolában viszont csak bírálják, soha nem dicsérik – ők még „nem veszik el ettől az arcukat”?

Lazáztunk egész nap. Ebédelni egy közeli japán étterembe mentünk, ahol elsütöttem az első kínai mondatomat, „Kérek egy pálcikát”. Miután közben a másik, már meglévő pálcikát is mutattuk, a pincérnő, rövid töprengés után rájött arra, hogy mit is akarok mondani. De azért valahogy az az érzésem, hogy még nem igen boldogulnék a szerény (nem tökéletes kiejtésű) kínai tudásommal. Nem egy könnyen elsajátítható nyelv, nekem legalábbis.

A lakásban, az ebédlőasztalon egy érdekes virág díszeleg. Egyetlen, fás száron egy hatalmas „bokréta”, apró virágokból. A szirmai alapján még leginkább az orgonára emlékeztet, a virágok elhelyezkedése azonban egészen más. Talán valami speciális nemesített fajta?

Ami érdekesebb, az inkább a hozzá kapcsolódó szolgáltatás. Kényelmet szolgáltató ötletekben, úgy tűnik, a kínaiak verhetetlenek. Az internet kívülről érkező hatásait ugyan igyekeznek kiszűrni, de országon belül mindenre használják – sőt, még egy kicsit többre is :-D

A tavalyi kedvencem a konyhakészen házhoz szállított főzési nyersanyagok voltak. Te megmondod, mit akarsz főzni és hány személyre, a szolgáltató pedig minden alkatrészt összekészít teljesen megtisztítva és felaprítva. Így már tényleg ripsz-ropsz megy a főzés, mint ahogy az ember főző show-ban is látja.

Most meg a virágküldő szolgáltatást ismertem meg. Előfizetsz, mondjuk, egy hónapra, és minden héten küldenek neked egy csokor virágot. Kicsit hasonlít a nálunk is ismert „szatyor” akciókhoz, amikor hetente érkezik egy doboz meglepetés zöldség (mármint sosem tudod előre, mi van a dobozban, amit kapsz), csak éppen a virággal még az a gond sincs, hogy kitaláld, mit is készíts belőle. Elég, ha vázába teszed. Még azon sem kell töprengeni, hogy milyen vázába, mivel az első megrendeléssel mindjárt az is érkezett.