Kína 2017 - Shanghai Museum

A People’s Square-en található Shanghai múzeum számos gazdag állandó kiállítással rendelkezik, ráadásul ingyenes a belépés, így aztán természetesen idén sem hagytam ki. Mindig elfáradok, mielőtt bármit is alaposabban végignézhetnék, de semmi gond, mert bármikor visszatérhetek.

Sophie mondta, hogy időben menjek, mert éppen most van a British múzeum 100 kincse kiállítás, és rengeteg az érdeklődő. Ezért aztán nagyon megörültem, hogy csak egy kurta sorba kellett beállnom. Még pedig azért, mert a British múzeum kiállítására érkezőket egy másik bejáraton, elkülönítve engedik be. Utólag megnéztem magamnak ezt is, azt hiszem, nem túlzok, ha legalább 200 méteresnek becsültem. Én inkább elutazom majd egyszer Londonba ezért a látnivalóért J

A mi sorunkban csak a szokásos, fémdetektoros ellenőrzés volt, valamint a dohányosoktól elvették az öngyújtókat. De ez már évek óta így van. (A Bundon és általában a főbb látványosságok helyszínén őrjáratozó fegyveresek viszont újak.)

És mit láttam, rögtön, amint beléptem a múzeumba? „Sissy and Hungary”, állt öles betűkkel egy plakáton. Az alcím „A magyar arisztokrácia csodálatos élete a 17.-19. században” volt. Persze bementem, és megnéztem, ha nem is annyira alaposan, mint a kínaiak. A legnagyobb hatással Sissy egyik ruhadereka (textil öve) volt rám. Létezik a kifejezés, hogy „olyan karcsú, hogy két kézzel átérem a derekát”. Hát az öv mérete alapján Sissy derekát tényleg át tudta volna fogni egy férfi a két kezével. Még a fűzők világában is felfoghatatlan ez a méret. Hacsak nem ő találta ki a lengőbordák kioperálását J

Kiállítás a Shanghai múzeumban

Főleg festmények, divatrajzok, néhány ékszer, az egyik részben fegyverek alkották a kiállítás nagyját. A többi teremtől eltérően itt tilos volt fényképezni, de ez rajtam kívül senkit nem zavart, még a teremőröket sem.

Aztán persze megnéztem a festményeket is, amelyekért eredetileg jöttem ide. Kedvelem a keleti stílusú képeket, és itt aztán láthatok eleget belőlük, és szebbnél szebbeket.

A 2-es metró megállója a People’s Square és a People’s Park között helyezkedik el, így ha nem készülök fel időben a kijáratból (a legtöbb metró állomásnak minimum 4, de gyakran 8 vagy még több kijárata is van, egész nagy területen elszórva), akkor bárhol a felszínre kerülhetek. És mivel mindkettő parkszerű, így általában elsőre nem is tudom, merre induljak. De nem baj, mert most például a People’s Park Lótusz-taván éppen virágoztak az óriásira nőtt tavirózsák, így a többiekkel együtt én is lelkesen fényképeztem őket.

Lótusz tó a People's Parkban

Kellemes volt a hangulat. Hétköznap és munkaidő ellenére tele volt a park (mindig tele van) sétálgató, meditáló, kártyázó kínaiakkal. A legkülönbözőbb korosztályok képviselik magukat, de meglepően sok a munkaképes korú, erős, egészséges férfi. Nem tudom, hogy ezek mind éjszakai műszakban dolgoznak-e, vagy ekkora a munkanélküliség Kínában … vagy valami egészen más a magyarázat rá.

A kedvenc utcámon, a Fuzhou Road-on sétáltam el a következő metró megállóig. Ezen az úton két hatalmas könyvesbolt is van, a köztes boltok jó része meg kalligráfiához szükséges ecseteket, papírokat, tintatömböket árul. Van, amelyik csak erre szakosodott, van amelyikben a kínai és a nyugati festészet kellékei is megférnek egymással, és most, iskolakezdés lévén, számos kis papírboltban a gyerekeknek szóló dolgok, rajzfilm-figurás ceruzák, tollak, füzetek, vonalzók, iskolai festékkészletek kelletik magukat, pont úgy, ahogy a budapesti boltokban is. A kisgyerekeket mindenhol a színes, tarkabarka dolgokkal lehetett elvarázsolni. Én meg legeltettem a szememet a csodás ecsettartókon, tintakészítő dörzsedényeken meg a nagy ív rizspapírokon, és próbáltam elképzelni, hogy mit tennék, ha egyszer beszabadulnék egy ilyen kincses barlangba!

Volt egy nagyobb írószer bolt is, itt mindenféle márkás – de nagyobb részt ugyanolyan csilivili – cuccokat lehetett kapni, jóval nagyobb választékban. A bolt hátsó részében pedig egy barkácssarok volt berendezve, a közepén egy asztallal, amibe konnektorokat is szereltek. Én azt saccoltam, hogy a ragasztópisztolyoknak, de a tizenéves „vásárlók” egész másképpen gondolkodtak. Minden széken ült valaki, aki töltötte a telefonját, és közben vadul nyomogatta a billentyűket.

Ide is elért már a könyves kávézók, vagy a kávés könyvesboltok divatja. A nagy boltok egy-egy sarka el volt kerítve cukrászdának, odébb pedig egy éttermet találtam, amelyik a bejárat mellett kerített le egy részt, ahol egy régimódi könyvesbolt-féle volt berendezve. Pult az utca felé, hátul „tulipános” láda, a tulaj értéktárgyai számára, a fal mellett egyszerű polcon, agyonolvasott könyvek – úgy tudom, annak idején a könyvtár jobban dívott, mint a könyvesbolt.

Könyvesbolt a múltból

A mi lakótelepünkön a biztonságot beléptető kártyákkal oldják meg. Nem csak az épületbe lépéshez kell kártya, de a lift indításához is. Sőt, annyira figyel a rendszer, hogy csak annak az emeletnek a gombját tudod megnyomni, amelyiken a te lakásod van. Amihez viszont, kulcs helyett, már egy másik kártya tartozik. Így aztán még nem érkezett el a kártya nélküli világ.

Mert egyébként nagyon haladnak arrafelé. Itt már nem dívik a bankkártya, a legtöbb ember egy telefonos applikációval, az alipay-jel fizet. Persze ehhez megfelelő kínai bankok ügyfelének kell lenni, úgyhogy én, mivel a chipes bankkártyámat itt a legtöbb kártyaleolvasó nem ismeri fel, maradok a készpénzes vásárlásoknál. De ügyes megoldásnak találom ezt az app-os fizetést, és külön elismerést érdemel, hogy nem csak a nagyobb cégek alkalmazzák, hanem egészen kis boltok, árudák is.