Megint bekukkantottam kedvenc Uniqlo
áruházamba, amely a hordható divat éllovasa a szememben. Sajnos Magyarországra
még nem törtek be, de hátha egyszer ez is bekövetkezik.
Addig is megnéztem a természettudományi múzeumot,
amit ezúttal nyitva találtam.
Hatalmas, modern épület, 5 szinten rengeteg
látnivalóval. A legfelső szinten még nagyon egyértelmű és követhető volt a
kiállítás menete, és kezdtem volna megadni nekik egy nagy piros pontot, de
ahogy haladtunk lefelé, egyre kaotikusabbá vált az egész. Rengeteg érdekes
dolgot összeraktak, de egy idő után már teljesen labirintusszerűen voltak
elhelyezve, úgyhogy lehetetlenség volt mindent szisztematikusan végignézni.
Valójában a hatalmas információmennyiség is meghaladta egy idő után az agyam
befogadóképességét – és ismét eljutottam a megállapításig, hogy minden jó
múzeum igaziból a helyiek számára kincs, akik vissza tudnak térni, hogy több
részletben, alaposabban megnézhessék.
 |
| Lepkemandala |
A tárlók előtti ismertető táblákon sokszor
költői kérdéseket is feltettek. „Sok állat alakja igazodik a vízhez. Ezeket
legtöbbször halként emlegetjük. De vajon a bálna hal?” Ilyen és ehhez hasonló
megszövegezések voltak angolul, de sehol egy konkrét válasz, vagy utalás arra,
hogy hol lehet megtudni erről valamit. Pedig volt olyan kérdés, amelyik engem
is izgatott volna. Ha csak az angol fordításból maradtak le a válaszok, az sem
túl jó, de ha a kínai szövegből is hiányoznak, az nem igazán válik előnyére egy
oktatási intézménynek!
 |
| Ez a tárló összeállítás viszont kifejezetten tetszett. Még úgy is, hogy minden műanyagból van benne. |
Kárpótolt viszont a szavanna kiállítás, ahol
az éjszaka és nappal váltakozásában nézegethettük a kitömött állatokat,
miközben folyamatosan hallatszottat a szavanna zajai.
Ja, és megtudhattuk azt is, milyen hangon
bömböl a Tyrannosaurus (legalább két szinten folyamatosan hallatszott), vagy hogy kotkodácsol a fészkét védő ősmadár.
A tundra és sarkvidék állatvilágán keresztül
vezető útvonalon egy helyen kisfóka figyelt ránk a „víz” alól – frászt hozva a
gyanútlan látogatókra, akik elsősorban oldalra néztek, és nem a lábuk elő J
A gyerekrészlegen pedig ásatásra lehetett
befizetni. A kis kutatók köpenyt és védőszemüveget kaptak, meg persze
kislapátot is, amivel buzgón forgatták a kutatóárkok földjét. Amíg néztem őket,
semmit nem találtak, de persze mindannyian tudjuk, hogy ez a szakma rengeteg
türelmet igényel!
 |
| A felirat, reméljük, nem az ifjú kutatókra vonatkozik |
Még egy környezetvédelemmel foglalkozó rész is
volt. Az elmélet és a gyakorlat közelítése egymáshoz valóban nagyon fontos
lenne, kezdve a tényleges szelektív hulladékgyűjtéssel, folytatva az energiatakarékossággal,
hogy csak a leghétköznapibb szempontokat említsem.
A múzeumból ismét a belváros felé vettem az
utamat, és útba ejtettem a kedvenc aluljárómat is, amely az 1930-as évekbeli Shanghainak
megfelelően lett kialakítva. A kétoldalt elhelyezkedő boltocskák portálja, a
kor jellegzetes figuráit, pl. az utcai forró víz árust, megjelenítő szobrok, a
lámpatestek, a régi villamos, mind az eredeti hangulatot tükrözik. Azaz hogy
tükrözték! Szinte semmi nem maradt meg, csak egy-két szobor, és az aluljáró
elején, a falakon elhelyezett 1930-as évekbeli életképek. A boltok üresen
álltak, vagy már el is bontották őket, az egész úgy nézett ki, mint ami éppen
felszámolás alatt áll. Remélem, hogy csak átalakítják, és felújítva
visszaállítják. Olyan hangulatos kis hely volt, kár lenne, ha teljesen eltűnne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése