Kína 2017 – Búcsú Hong Kongtól

Reggel érzékeny búcsút vettem Danitól. Ő még marad a hétvégéig, nekem viszont holnap már megy a gépem vissza, Budapestre. Így ma délután már utazom haza Sanghaiba. Ha az időjárás Is úgy akarja. Az előrejóslások tájfunnal ijesztgetnek mára és szombatra is (amikor majd Dani repül vissza Shanghaiba).

Előtte viszont még visszasétáltam a Történeti múzeumba, lévén szerda, nyitvatartási nap.

Hong Kong Museum of History

Mivel csak egy almát reggeliztem, szerettem volna valami kaját venni, de egyetlen pékség sem akadt az utamba (pedig amúgy lépten-nyomon vannak). Viszont egy nyitott terű boltban ott kellette magát egy helyes blúz, kellemes anyagból, jó szabással, olcsón. Ebből is látszik, hogy nem egy belvárosi plázában jártam éppen. Meg abból, hogy nem lehetett felpróbálni (szinte felháborodottan tiltakozott az eladó, amikor rákérdeztem), nem volt a ruhában semmilyen bevarrt címke, anyagösszetétel, gyártó ilyesmi, pedig a csomagolása alapján abszolút gyári terméknek nézett ki, és bár az árát beütötte egy ódivatú kasszagépbe, blokkot nem tudott adni róla. Ez is Hong Kong, ha nem is ugyanaz az oldal.

A Hong Kong Museum of History megérte a fáradtságot. Részletes és gazdag kiállítás volt a sziget földtani kialakulásáról, történelméről az őslakóktól kezdve egész az 1997-es visszacsatolásig, az ópiumháborúról, népszokásokról s kínai hiedelmekről, a kínai japán háborúról, az egyik rész pedig korabeli utcának volt berendezve, bolttal, teázóval, zálogházzal, szabóval és fényképésszel, postahivatallal és rendőrséggel. Simán el lehetett tölteni benne vagy három órát!

Hong Kong Museum of History

Utána már egyenesen a repülőtérre mentem, illetve a buszpályaudvarra, ahonnan a reptérre menő városi járat indult. Hong Kong tele van plázákkal és felüljárókkal, melyek közös jellemzője, hogy számtalan kijáratuk van, és elég nehéz eligazodni, hogy melyik hová vezet. Most is így jártam. A pályaudvar közelítőleges helyére simán eljutottam, de a buszomhoz vezető lejáratot sokkal nehezebb volt megtalálni. A megkérdezettek sem tudtak segíteni, bár itt nincsenek nyelvi problémáim, szinte mindenki beszél angolul, és jobban is kedvelik, mintha mandarin nyelvjárásban szólnék hozzájuk (már, ha tudnék J ). Végül aztán csak sikerült találnom egy közlekedési informátort, aki eligazított.

Több mint egy órás buszozással értem ki a reptérre, ahonnan a szokásos, háromszori sorban állás után gondon nélkül indult a gépünk. Tájfunnak nyoma sem volt.

Sőt, Sanghaiban sem, ahova szerencsésen és időben megérkeztünk. Azért, hogy ne teljen teljesen eseménytelenül az utazás, két érdekes epizóddal is gazdagodtam.

Az egyik egy külföldi és egy kínai hölgy között zajlott. A külföldi megkérdezte a másikat, hogy mennyi a pontos idő most Shanghaiban (Hong Kongból érkeztünk, ahol ugyanaz az időzóna van). A másik hölgy udvariasan mondta, hogy 7 óra 50 perc, mire az első megkérdezte, “reggel vagy este?” Mintha nem is velünk együtt utazott volna a repülőgépen.

A másik furcsa utas egy idősebb kínai férfi volt, aki nem volt hajlandó felszállni a buszra, ami a géptől a főépületbe vitt bennünket. Ott ágált, hogy ez már túl van zsúfolva (tényleg túl volt, azért is örültünk volna, ha végre indulunk már), és ő erre már nem hajlandó felszállni, ő megvárja a következőt. Hiába mondta neki a sofőr, hogy ez van, erre kell felszállni, az öregúr csak tiltakozott, és reklamált. Nem tudom, mi lett a vége, mert végül elindult valamerre, és eltűnt a szemem elől. Lehet, hogy a végén ő ült be a sofőr székébe, és ő vezette a buszt?!? :-D

A metró a sok kijáratával még utoljára megtréfált. A repülőtérről hazamenni nem volt gond, de ilyen későn már egyes kijáratok le vannak zárva. Így aztán máshol kerültem felszínre, mint gondoltam, és hiába láttam a Science and History Museumot, ami remek tájékozódási pont, a sötétség mégis megkevert, és tettem egy kitérőt a Century Park felé, mielőtt hazataláltam volna. De legalább láttam az éjjeli életet, sétáló párokat, gördeszkás fiatalokat, kutyafuttatókat…

Sophie otthon azzal fogadott, hogy az Air France két napja sztrájkol, és holnapra is tájfun várható. Úgyhogy még vagy fél órán át próbáltunk információt beszerezni a repülőjáratokról, de hiába. Végre belenyugodtunk, hogy legkorábban holnap fog bármi is kiderülni, aztán gyorsan mindent belehajigáltam a bőröndbe, és fél 12-kor már mentem is aludni.