Moldavától Dinkelsbühlig - Bámultunk, mint Szerjózsa a moziban

 

 Tavaly nyáron, a francia-spanyol utunk kapcsán, megismerkedtünk egy Servasos családdal, Bayreuthban. Nagyon megkedveltük egymást, úgyhogy most kihasználtuk az alkalmat, és újra meglátogattuk őket. Legalább Bayreuthra is jutott egy egész napunk. Amiről aztán estére kiderült, hogy bár napközben 18 km-t gyalogoltunk, még sem jutott időnk minden fontos látnivalóra.

 

Wagner, persze, mindenütt jelen volt 

A Festspielhaushoz tartozó parkon átvágva, a botanikus kerttel kezdtük, aminek a kedvéért konkrétan keresztül gyalogoltunk a városon, az északi szélétől a déliig. Bár a terv az volt, hogy célirányosan megyünk oda, de azért már az odaút is nagyon cikkcakkos volt, valami látnivaló folyton előkerült, amit meg kellett néznünk, le kellett fényképeznünk. Templombelső, falra mászó szobrok, „középkori” vándorlegények. Ez utóbbiakkal ugyan beszédbe elegyedtünk, de hamar „leráztak” minket, mondván éppen sietnek valahova. Annyit sikerült csak megtudnunk, hogy a régi vándorlegények mintájára járják az országot. De hogy miért, hogyan, meddig, arra nem kaptunk választ (ahogy sok egyéb kérdésre sem).

 

Bayreuth, belváros 

Bayreuth egyetemi város. A botanikus kert is az Egyetemhez tartozik, szorgalmas biológushallgatók itt tanul(mányoz)hatják a növényeket, de mindenki más számára is szabadon látogatható. Szépen kiépített pálmaházuk van, több növényritkasággal, és sok-sok szépen gondozott és szépen növekvő növénnyel.

A kert maga is nagy, földrajzi tájegységek szerint csoportosított növénytársulásokkal. Még a Pannon puszta is külön területet kapott – de se árvalányhajat, se kökörcsint nem láttunk ott.

Viszont láttunk, kicsit odébb, egy szépen megépített homokdűnét, főleg skandináv dűnenövényekkel beültetve. A tóban meg úgy kuruttyoltak a békák, hogy a hangjuk egész Szingapurig elhallatszott.

 

A skandináv homokdűnék jellemző növénye

Egy érdekes, Ausztráliából származó növénnyel is találkoztunk. Egyes fajtáinál olyan kemény a termés héja, hogy magától nem is tud kinyílni. Csak akkor pattan ki, ha megég a bozóttűzben. Ebből látszik, hogy még a bozóttűznek is van haszna.

 

Mint a főnixmadár, ez a növény is tűzből éled újjá

Hazafele sétálva a kórházhoz tartozó Szent Erzsébet templomot is felkerestük. (Ezen az úton Erzsébet folyton ránk köszöntött.) A kórház temploma a szegények gondozásában játszott szerepe miatt kapta róla a nevét, de belül összesen egyetlen modern képen emlékeztek meg róla. 

 

Szent Erzsébet Bayreuthban

Nagyon szépek a város parkjai. Persze, ilyenkor, tavasszal, ez könnyebb, minden zöldell, virágzik, teljes pompájában van.

Bayreuth kulturális élete nagyon sokat köszönhet a Hohenzollern-házból származó nek, (II. Nagy Frigyes, porosz király húgának), aki házassága révén brandenburg–bayreuthi őrgrófné lett, és mivel nagyon unatkozott itt, vidéken, hát belevetette magát a művészetek pártolásába. Kastélyokat, operaházat építtetett, ő maga is írt operákat, rendszeresen szervezett színházi és operaelőadásokat. 1730 és 1756 között, 26 évig, élt és tevékenykedett Bayreuthban, és a város máig meghatározó alakjává nőtte ki magát.

 

 

Wilhelmina porosz királyi hercegnő 

Eddig még nagy szerencsénk volt az időjárással (a tegnapi hatalmas zuhét nem nézve). Most is olyan ügyesen „kiszámítottuk”, hogy sikerült hazaérnünk pont a délutáni zuhé előtt. Házigazdánk, aki alig 5-10 perccel utánunk biciklizett haza a munkából, bőrig ázott.

Az esti program különlegesnek ígérkezett. Moziba mentünk, de nem akármilyen moziba, hanem a barátaink saját mozijába. Ugyanis a férj, melléktevékenységként, egy mozihálózat tulajdonosa és üzemeltetője (persze a felesége is rengeteget besegít). Több városban is vannak mozijaik, de mi most csak itt helyben maradtunk. 

 

 

A mozi neve a Kranz und Glorie kifejezésen alapuló szójáték

Maga a mozikomplexum gy 7 emeletes épület, ugyanilyen magas parkolóházzal egybeépítve (a parkolóház nem az övék!). A sok vetítőtermen kívül egy bár és egy bisztró is helyet talált itt, van pingpong asztal és kényelmes beszélgetős helyek a fiataloknak... Igyekeznek mindig új ötletekkel előállni, hogy bevonzzák a közönséget. Kialakítottak például olyan luxus termeket, ahol mindenkinek saját lábtámaszos, hátra dönthető fotelje van, természetesen kis asztalkával és pohártartóval.  

A bejárat mellett pedig, a fázósabbakra gondolva, takarókat kínálnak. (Sok, figyelmességre utaló, apró részletet vettünk észre. 

 A bárban például, ahol pinzát vacsoráztunk (nem tévesztendő össze a pizzával), az étel mellé mindjárt kéztörlő kendőt is hoztak – 2 darabot. Előtte és utána is megtörölgethette az ember a kezét.)

Mi a luxusteremnél „jóval szerényebb” terembe mentünk (a luxus teremben már minden jegy elkelt), ahol szintén fotel kényelmességű ülések voltak, dupla karfával (!!) és tágas lábtérrel.

A mozik mindenhol a reklámokból élnek. Itt is kerek 25 percig csak reklámokat és előzeteseket vetítettek. Aztán a vásznon megjelent egy fagylaltreklám (legalábbis mi azt hittük), felkapcsolták a villanyokat, és hirtelen egy kis kosárkát lóbáló fiú jelent meg, fennhangon kérdezgetve, hogy ki kér fagylaltot. Kiderült, hogy a vetített kép nem reklám, hanem a választék. Persze nem tudtuk kihagyni az alkalmat, hogy egyszer fagyit együnk egy vetítésen. Ilyet még nem láttunk, és nem is hallottunk, de, állítólag, itt Németországban ez teljesen általános.

Hazafelé mesélték, hogy egyéb újításokat is bevezettek. Például van kötögetős mozielőadásuk is, kifejezetten idős hölgyek – mint célközönség – számára. Fotelek, félhomály, megy a film, persze olyan, ami ezt a korosztályt érdeki, szóval megy a film, de nem túl hangosan, közben lehet kötögetni, és akár beszélgetni is. Mintha csak otthon lenne az ember. Azzal a különbséggel, hogy itt közben társaságban vagy. Érdekes ötlet, azt mondják, van rá érdeklődés

Egyébként „Az ördög Prádát visel 2.”-t láttuk. Gyenge utánzata az elsőnek.

 

#Bayreuth #Bayreuthbotanicalgarden #Wagner #Walz #Wilhelmina #franzandgloria #Moldava #Dinkelsbühl #MoldavatolDinkelsbühlig