Moldavától Dinkelsbühlig - Boszorkányseprűn a Lichtensteini kultúra nyomában

 

A mai napi fő program egy kicsi cseppkőbarlang és a mellette lévő, bronzkori emberekről szóló, kiállítás meglátogatása volt, Bad Grund mellett.

A barlanggal kezdtünk, ahol vezetett túra keretében ismerkedhettünk meg a vas- és ezüstbányászat, valamint a helyi törpekirály és népének történetével. A törpekirályt cseppkő formájában is megtekinthettük.

 

Ilyen egy törpekirály, ha elváltoztatja a külsejét, 
hogy rejtve maradjon

A bányászatról szóló ismertető pedig a szokásos, mélyen elgondolkoztató, volt. Mi munkával és erőfeszítéssel nyerték ki akkoriban az érceket a földből! 60 méter hosszú, alig 80 cm-es kürtőkön keresztül megközelítve a föld alatti lelőhelyet, ami olykor maga is egy függőleges kürtő volt. Ott dolgoztak, közlekedtek. Nem csak a munkájuk és kitartásuk, de a találékonyságuk is tiszteletre méltó, hogy annyi nehézséggel megbirkóztak.

Azután beugrottunk egy röpke látogatásra a HöhlenErlebnisZentrumba, ahol végül 3 és fél órát töltöttünk el. Nagyon érdekes anyag! A 70-es években találtak a közelben, egy újonnan felfedezett barlangban, néhány csontmaradványt. Az egész hely szinte teljesen megközelíthetetlen volt, de annyira azért jutottak a kutatásokban, hogy
A/ bronzkori
B/ teljesen érintetlen.

Ezzel viszont abba is maradt a dolog, egészen 2005-ig, amikor újabb bejáratot fedeztek fel, és valaki újra felkapta a témát. És innentől aztán nem volt megállás. A 19 fős leletanyag legnagyobb érdekessége, hogy egy nagycsalád temetkezési helye, és rengeteg összefüggés vezethető le belőle a legkülönbözőbb szempontokból.

Egyik érdekes vonal az volt, hogy DNS-mintát vettek kb. 150 ma itt élő emberből, és nagyon nagy arányban megtalálták bennük a lichtensteini kultúra embereinek egyes génjeit. Két embernél ráadásul olyan mennyiségben, hogy igen nagy valószínűséggel kimondható, hogy egyenes ági leszármazottai a barlangban talált M3 és F5 szülőpárnak. Érdekes élmény lehet, amikor az ember szembesül vele, hogy az ük-ük-ük-ük-ük...szülei ráköszönnek a bronzkorból.

 

M3 és F5, az ősszülők

Szerencsés egybeesés volt, hogy a DNS-kutatás pont ebben az időben kezdett szélesen kibontakozni, ami lehetővé tette a mélyebb kutatásokat és felderítéseket. Vizsgálták a csontmaradványok egymáshoz való rokoni viszonyait, az életkorukat, az egészségi állapotukat, étkezésüket, életmódjukat...

Rengeteg vitrin, rengeteg írásos és tárgyi anyaggal. A régészeti leletek mellett bemutatták az átlagemberek számára is érthető mai kapcsolódásokat is, például pollennyomokról beszélve láttuk a növények fényképét, a táplálkozást szemléltetve nem csak az állati csontmaradványokat, de az adott állat fényképét is bemutatták. Közérthető és figyelem felkeltő módon ábrázoltak mindent, roppant érdekes volt.

Mellé, illusztrációnak olasz, svéd és még ki tudja honnan származó sziklavésetek ábrái, az adott témának megfelelően.

 

Szövőállvány ősi kőfaragásokon

Még a barlang életnagyságú modelljét is elkészítették, úgyhogy bárki kipróbálhatja, milyen is volt a szűk járatokon átszuszakolni magukat a felfedezőknek – és a bronzkori embereknek, már ha ők is azt a bejáratot használták. Mindenesetre, mi legalább lámpafényben tettük meg az utat, de azért a szűk kijáraton nekünk is térden kúszva kellett elhagyni a barlangot (vagy vissza lehetett menni a kényelmes bejárathoz is :-D ).

 

A barlangnyílás mérete 

Szuper kiállítás, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki arrafele jár.

Amikor már nem fért több információ az agyunkba, továbbmentünk Hahnenkleebe, amelynek nevezetessége az evangélikus Gustav Adolf-templom, amelyet 1907–1908-ban építettek, a norvég, borgungi dongatemplom mintájára.

 

Gustav Adolf fatemplom, Hahnenklee

A nagy turisztikai érdeklődésre számot tartó épületet most még a szokottnál is többen látogatták, mert ma van a Walpurgis-éj, azaz a boszorkányok éjszakája, és persze már egész nap tart az ünneplés. Délután a fiók-boszorkányok tartanak felvonulást meg játszóházat, éjszaka viszont már halálfejes, orrkarikás, színes hajú, tetovált sötét alakok fognak mulatni az égő máglyák körül. Nélkülünk.

 

Az egész Harzban minden falu tele van boszorkányos dekorációkkal. Minden második lámpaoszlopon ül egy boszi, és persze a kirakatokban, a házak előtt a kispadon, a reklámtáblák feliratain, minden lehetséges és lehetetlen helyen is megjelennek.

Sajnos, mint kiderült, a helyi boszorkányfelvonulásról már lemaradtunk, úgyhogy visszakanyarodtunk Bad Grund felé, mert ott, egy út menti nagy szikla mellett, valamikor kicsit későbbre hirdettek programot.

Szikla, mint helyi nevezetesség, kilátóhoz vezető túraösvény – szóval volt parkoló is, de persze nem boszorkányéjszakányi érdeklődő hordák befogadásához megfelelő méretben. Úgyhogy Máté és én kiugrottunk az autóból, hogy a helyszínre ügessünk, Ági meg keresett egy talpalatnyi helyett. Szerencsére elég hamar sikerült is neki, így aztán ő sem maradt le a látványosságról. Ami egy kis falu gyereknapjának bizonyult. A kislányok, néhány fiú és elvétve felnőttek is, boszorkányruhában – és még inkább csúcsos boszorkánysüvegben – illegették magukat, a színpadon zenekar szórakoztatta és mozgatta meg a gyerekhadat, volt akadályverseny – pl. seprűn „lovaglással” és babzsák dobálással, -, arckép festés, denevérkészítés. És volt eszem-iszom is, nagyobb részt közösségi összefogásból, saját készítményekkel. Igazi „szomszédünnepnek” tűnt, úgyhogy mi aztán tovább is álltunk egy házzal.

A buszok viszont folyamatosan hordták ide az embereket Hahnenklee-ből, úgyhogy az újonnan érkezők között is remek kölyök-boszorkányokat láttunk.

 

Boszorkányjárat Bad Grund és Hahneklee között

 

 

A következő tervünk az volt, hogy visszaautózunk a barlanghoz, és az ottani parkolóból indulunk egy túrára, de kiderült, hogy valaki az autónk elé parkolt, így módosítanunk kellett az elgondolást. Mivel itt is láttunk túraösvényt, hát nekivágtunk annak, és, mint kiderült, az is ugyanoda vitt, csak egy kicsit hosszabb úton. Legalább biztosan megvolt a napi lépésszámunk. 😊

Azért este még kaphatók voltunk egy kis társasjátékra is. Egy új kártyajátékot próbáltunk megtanulni, a Datsch-ot, ami elvileg nagyon egyszerű, gyakorlatilag – már ahogy az lenni szokott – menet közben sorban kiderültek újabb és újabb szabályok vagy anomáliák. De hiába voltunk már fáradtak a gondolkodáshoz, amíg a mosás le nem járt, nem mehettünk lefeküdni. Még le kellett menni a pincébe, teregetni.

 

#Bad Grund #Hahneklee #Walpurgis-éj #boszorkányok #Lichtenstein--kultúra #DNS kutatás #HöhlenErlebnisZentrum #GustavAdolf #fatemplom