Az evőpálcikákról

Az evőpálcikáról mindenki tudja, hogy Ázsia szerte, így persze Kínában is, nagy előszeretettel használják. Legalább olyan sokféle van belőle, mint nálunk az evőeszközből, az eldobható bambuszpálcikáktól kezdve a gravírozott arany evőpálcákig.
Az első evőpálcikák valószínűleg Kínában látták meg a napvilágot, úgy 5000 évvel ezelőtt. Kezdetben talán pálcával vagy a fákról letört ággal próbálták a tűzből kipiszkálni a megsült ételt a tűzből. Később, amikor nőtt a népesség, és egyre kevesebb lett a tüzelőanyag, kezdték apróra vágni az ételt, hogy gyorsabban megpuhuljon. Így már nem volt szükség késre, s előtérbe kerülhettek az evőpálcikák.
Valószínűleg a konfuciuszi tanok megjelenése és terjedése volt az, ami tovább erősítette az evőpálcikák használatát. Konfuciusz szerint „a tiszteletreméltó és becsületes férfi távol tartja magát a vágóhídtól és a konyhától. És nem engedélyez kést az asztalán.” Kofuciusznak az asztalon megjelenő késsel szembeni megvetése kétségtelenül nagyban hozzájárul az evőpálcikák használatának elterjedéséhez.
Időszámításunk szerint 500-ra az evőpálcikák már elterjedtek más ázsiai országokban is, és gyorsan népszerűvé váltak.
A legtöbb evőpálcikát bambuszból készítik. Ez a növény nagy mennyiségben fordul elő Ázsiában, könnyen hasítható és igen jó a hőállósága. Készítettek evőpálcikát fából és csontból is, a gazdagok körében pedig a nemesfémből készült darabok sem voltak ritkák. Akkoriban még azt tartották, hogy az ezüst, ha mérgezett étellel érintkezik, megfeketedik. Nem utolsó szempont egy olyan környezetben, ahol a vagyon és pozíció megszerzése érdekében könnyen eltették az embert láb alól.
Az evőpálcikák kínai neve, a Kuai-Zi „fürge kis barátokat” jelent. Általában 23-25 cm hosszúak, a nyélrészük szögletes, a végük tompa.
Úgy tartják, hogy az evőpálcikák használata javítja a memóriát, növeli az ujjak ügyességét, és segít a kínai írásjelek írásának és festésének elsajátításában.
Ami ennyire elterjedt, ahhoz természetesen számos babona is kötődik. Ha páratlan pálcikát találunk a tányérunk mellett, le fogjuk késni a következő vonatot, hajót vagy repülőt, melyet el akarunk érni. Ha pedig eltörik az evőpálcikánk az balszerencsét jelent.