Ing méretre

Említették Daninak a külföldi kollégái, hogy egész olcsón lehet méretre szabott ruhát varratni.
Na már most, az én pici fiam szép szál legény, de azért nem kirívóan magas vagy sovány, vagy vékony nyakú... Ennek ellenére a boltban mindig azzal szembesülünk, hogy az ő alakjára - és az utcákon százszámra rohangászó hasonló magas, karcsú alkatú fiatalemberek számára - nincs vagy csak elvétve akad megfelelő konfekcióruha. Így aztán valamelyik részletben mindig kénytelen megalkudni magával. Már pedig ő, amióta öltönyös munkahelyen dolgozik, bizony rákapott az elegáns megjelenésre.
Így aztán most vérszemet kapott, és elhatározta, hogy kipróbálja ezt a lehetőséget. Az elhatározást szinte azonnal tett követte – úgy értem, már az első kint töltött hónapban lelkesen írta, hogy mit hallott, és egy hónappal a hazautazása előtt rádöbbent, hogy "most vagy soha".

(Vannak utcai szabók is - Dani nem ilyennél járt.)

Erőt vett hát magán, és elindult a megadott helyre. Egy több emeletes épületben egymást érték a pici kis szabóságok! Na, itt majdnem megfutamodott – nem az a lelkes „piacozó” fajta -, de a szükség nagy úr! Megerősítette a lelkét, és belevetette magát a kínálatba. Végül sikeresen kikötött annál, aki a legkevésbé akarta mindenáron megfogni magának, és megkezdődött az akció. Képek alapján kiválasztotta a fazont, aztán a hatalmas anyagválasztékból az anyagot is (fehér, vászon), majd megadóan tűrte, hogy minden létező méretet levegyenek róla, éppen csak a vércsoportját nem jegyezték fel (ahogy ezt a saját blogjában olyan szépen kifejti). Majd megbeszélték, hogy mikor mehet érte (három nap múlva).
A történethez hozzátartozik, hogy amikor a megadott időpontban érte ment, az ing még nem volt készen, így másnap vissza kellett mennie. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy az ing tökéletesen illik az alakjára. Meg is jegyezte, amikor dicsekedett vele, hogy „most aztán vigyáznom kell, nehogy felszedjek egy kis többletet, mert nem fogok beleférni!”
Úgyhogy a történet happy enddel végződött – és azzal a szilárd elhatározással, hogy amikor majd hosszabb időre visszatér Shanghaiba (reméli, minél hamarabb), az egész ruhatárát felújítja hasonló módon.
De azért nem minden az üzlet. Vett a barátnőjének egy kissárkányt – ugyebár, 2012 a Sárkány éve -, és csak otthon vette észre, hogy egy helyen folytonossági hiány van a varráson. Először neki akart látni, hogy majd ő maga megvarrja (hiába, nagy úr a szerelem!), de aztán belátta, hogy ehhez bizony szakember kell. Úgyhogy leballagott a helyi metró aluljáróba, ahol Shanghai legnagyobb bazársora is van. Itt is találkozott már néhány méretes szabóval, úgyhogy most egy ilyen keresett magának. Talált is egy nénikét, akinek kézzel-lábbal előadta a nagy bánatát. A néni meg mosolygott, ripsz-ropsz megvarrta a sárkányt - és még pénzt sem fogadott el érte!