Hirtelen
rádöbbentünk, hogy már csak másfél
napom van. Úgyhogy a mai napba megpróbáltunk “mindent”
belepasszírozni, ami eddig kimaradt.
Persze
ez nem mehet a rendszeres tevékenységek, és főleg a rendszeres
sporttevékenységek rovására. Úgyhogy a reggelt a sportközpontban
kezdtük. Laci rótta a köröket az uszodában, amíg még nem
jöttek a kisiskolások, én meg Sue bootcamp tréningjén vettem
részt. Igaz, fele annyit sem tudtam teljesíteni, mint a többiek,
akik edzésben voltak, de legalább a tanktologatásban nem vallottam
szégyent. Ez az egyetlen dolog, amit itthon is rendszeresen
gyakorolok a parkolóban :-D
Háromszor, oda-vissza |
Utána
kávéztunk még egyet Normával, aki szintén szeretett volna
elbcsúcsúzni tőlem.
Igy
aztán eléggé elhúzódott a délelőttünk.
A
városba indultunk, de út közben még meg akartunk nézni egy
itteni, használaton kívüli alagútat is. 55-ig még erre is járt
a vonat, de most már csak az elővárosi járatok üzemelnek.
A
helyszínre érve tájékoztató tábla fogadott bennünket, mely a
vasútvonal történetének ismertetése után közölte, hogy a
néhány évig ebek harmincadjára hagyott alagút most már a
Brisbane-i egyetem kutatási területe. Mint
ilyen, nem látogatható. Természetesen
ők is a denevéreket tanulmányozzák, de mi pénz lehet ebben a
kutatásban, hogy ilyen profi ráccsal tudták lezárni az egész
alagutat!
Bemenni nem lehet? |
Első utunk egy spéci szoborboltba vezetett.
Tulajdonképpen logikus, hogy ilyen boltnak is kell léteznie,
elvégre valahol csak be kell szerezni az üvegszálból készült,
életnagyságú dinoszauruszokat, kalózokat, Mikulásokat… (Persze
őrült árakon.)
Teljes körű kínálat |
Ügyes húzással a bolt egyben ingyenes kiállítás
is. Külön tábla áll az utcán, amely próbálja becsalogatni az
érdeklődőket. Hátha valakinek hirtelen kedve támad elhelyezni
egy fehér tigrist a nappalija kellős közepén.
Nem is tudom, hogy élhettem eddig nélküle |
Az utazás miatt sok minden halasztást
szenvedett, amit most igyekeztünk pótolni. Uborkát vettünk a
kovászos uborkához, spéci tejet a házi joghurthoz, káposztát
savanyítani. Kifogyott a tinta a nyomtatóból, oda is el kellett
menni – de meg is éri, mert minden ügyfél, aki újratöltött
patront vásárol, két szem karamellát kap ajándékba :-)
Persze a könyvtárba is beugrottunk, ami legalább
egy fél óra. Mindig akad valami olvasnivaló, ami mellett leragad
az ember. Bár most az első utam a gyermekkönyvtár részlegbe
vezetett, amit már a múltkor is meg akartam nézni. Nem csak vidám,
gyerekbarát környezetet, de még egy “játék könyvtárat” is
találtam. Azaz egy olyan részleget, ahol könyvek helyett játékokat
lehet kölcsönözni.
Fénykép nyomtatás az Office Word-ben,
“marslakók” után kutatás néhány second hand shopban –
persze csak olyan
végigrohanunk-a-polcok-közt-és-már-kint-is-vagyunk-megint módon.
A folyónál aztán ismét lelassultunk.
Mágneshorgászni indultunk, ami olyan mint az igazi pecázás,
lógatod a zsinórt és legtöbbször nem fogsz semmit. Igazából a
pisztrángozásra hasonlít a legjobban, mert a zsinór végére
kötött (nagyon erős) mágnest eldobod, visszahúzod, leellenőrzöd,
megint eldobod, megint visszahúzod… Olyan rendes népek laknak
errefelé, hogy még egy söröskupak sem akadt a horgunkra, viszont
megtapasztalhattuk, mennyire vastartalmú a helyi kőzet.
Kisebb-nagyobb törmelék szinte minden dobásnál a mágnesünkre
tapadt.
Azért csak jó játékez, az embert izgalomban
tartja a remény, hogy na, majd a következő dobással csak
rábukkanok valami vaskincsre!
Mágneshorgászás kenuval és partközelben |
Mire végre hazafelé indultunk, már nem volt
értelme hazáig menni, mert Lacinak időpontja volt a doktorhoz. Egy
idő óta minden futóversenyen begörcsöl a lába, és kezdett
elege lenni belőle. Úgyhogy a maradék időnket inkább eltöltöttük
egy közeli víztárolónál, ahol kipróbáltuk a jó kis
játszóteret is.
Maga az orvoslátogatás idő- és pénz
kidobásnak bizonyult. A jó tanácsokat, hogy pihentesse sokat a
lábát, már tólünk is megkapta :-)
Otthon aztán már “csak” a sört kellett
hordóba és üvegekbe tölteni, joghurtot összeállítani, vacsorát
készíteni. Az uborka kovászolás és káposztasavanyítás
holnapra (vagy holnaputánra?) maradt.
Én bánatosan csomagoltam, a kutyák hanyat
vágták magukat a verandán, és henyéltek. Egész addig amíg
eszünkbe nem jutott, hogy eukaliptusz levelet kell szedni a
nővéremnek, aki ecoprinttel foglalkozik, és pár napja írta, hogy
erre az eukaliptusz levele a legalkalmasabb. Úgyhogy kutyasétáltatás
közben megkopasztottunk néhány ágat is. Kíváncsi vagyok, milyen
lesz a végeredmény (és hogy mit szólnak a vámosok a
csomagomhoz, benne egy nagy zacskó “gyanús” növényi
származékkal :-) )
A patkányunk egyre okosabb és szemtelenebb is. A
csapdákat nagy ívben elkerüli, viszont hajnalban arra ébredtünk,
hogy a konyhapulton a cserépedény szintén cserép tetejét
próbálta emelgetni, hogy hozzáférjen a süteményhez. Este meg,
fogmosás közben, meglátogatott a fürdőszobában. De itt, három
hete már annyira természetközeli módon élünk, hogy a szemem sem
rebbent, csak szóltam Lacinak, aztán folytattam a fogmosást :-)
(De persze elfogni nem sikerült.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése