2018. december 1., szombat

Ami három hét alatt kimaradt - szoborbolt és mágneshorgászás


Hirtelen rádöbbentünk, hogy már csak másfél napom van. Úgyhogy a mai napba megpróbáltunk “mindent” belepasszírozni, ami eddig kimaradt.
Persze ez nem mehet a rendszeres tevékenységek, és főleg a rendszeres sporttevékenységek rovására. Úgyhogy a reggelt a sportközpontban kezdtük. Laci rótta a köröket az uszodában, amíg még nem jöttek a kisiskolások, én meg Sue bootcamp tréningjén vettem részt. Igaz, fele annyit sem tudtam teljesíteni, mint a többiek, akik edzésben voltak, de legalább a tanktologatásban nem vallottam szégyent. Ez az egyetlen dolog, amit itthon is rendszeresen gyakorolok a parkolóban :-D

Háromszor, oda-vissza

Utána kávéztunk még egyet Normával, aki szintén szeretett volna elbcsúcsúzni tőlem.
Igy aztán eléggé elhúzódott a délelőttünk.

A városba indultunk, de út közben még meg akartunk nézni egy itteni, használaton kívüli alagútat is. 55-ig még erre is járt a vonat, de most már csak az elővárosi járatok üzemelnek.

A helyszínre érve tájékoztató tábla fogadott bennünket, mely a vasútvonal történetének ismertetése után közölte, hogy a néhány évig ebek harmincadjára hagyott alagút most már a Brisbane-i egyetem kutatási területe. Mint ilyen, nem látogatható. Természetesen ők is a denevéreket tanulmányozzák, de mi pénz lehet ebben a kutatásban, hogy ilyen profi ráccsal tudták lezárni az egész alagutat!

Bemenni nem lehet?

Első utunk egy spéci szoborboltba vezetett. Tulajdonképpen logikus, hogy ilyen boltnak is kell léteznie, elvégre valahol csak be kell szerezni az üvegszálból készült, életnagyságú dinoszauruszokat, kalózokat, Mikulásokat… (Persze őrült árakon.)

Teljes körű kínálat

Ügyes húzással a bolt egyben ingyenes kiállítás is. Külön tábla áll az utcán, amely próbálja becsalogatni az érdeklődőket. Hátha valakinek hirtelen kedve támad elhelyezni egy fehér tigrist a nappalija kellős közepén.

Nem is tudom, hogy élhettem eddig nélküle


Az utazás miatt sok minden halasztást szenvedett, amit most igyekeztünk pótolni. Uborkát vettünk a kovászos uborkához, spéci tejet a házi joghurthoz, káposztát savanyítani. Kifogyott a tinta a nyomtatóból, oda is el kellett menni – de meg is éri, mert minden ügyfél, aki újratöltött patront vásárol, két szem karamellát kap ajándékba :-)

Persze a könyvtárba is beugrottunk, ami legalább egy fél óra. Mindig akad valami olvasnivaló, ami mellett leragad az ember. Bár most az első utam a gyermekkönyvtár részlegbe vezetett, amit már a múltkor is meg akartam nézni. Nem csak vidám, gyerekbarát környezetet, de még egy “játék könyvtárat” is találtam. Azaz egy olyan részleget, ahol könyvek helyett játékokat lehet kölcsönözni.



Fénykép nyomtatás az Office Word-ben, “marslakók” után kutatás néhány second hand shopban – persze csak olyan végigrohanunk-a-polcok-közt-és-már-kint-is-vagyunk-megint módon.

A folyónál aztán ismét lelassultunk. Mágneshorgászni indultunk, ami olyan mint az igazi pecázás, lógatod a zsinórt és legtöbbször nem fogsz semmit. Igazából a pisztrángozásra hasonlít a legjobban, mert a zsinór végére kötött (nagyon erős) mágnest eldobod, visszahúzod, leellenőrzöd, megint eldobod, megint visszahúzod… Olyan rendes népek laknak errefelé, hogy még egy söröskupak sem akadt a horgunkra, viszont megtapasztalhattuk, mennyire vastartalmú a helyi kőzet. Kisebb-nagyobb törmelék szinte minden dobásnál a mágnesünkre tapadt.
Azért csak jó játékez, az embert izgalomban tartja a remény, hogy na, majd a következő dobással csak rábukkanok valami vaskincsre!

Mágneshorgászás kenuval és partközelben

Mire végre hazafelé indultunk, már nem volt értelme hazáig menni, mert Lacinak időpontja volt a doktorhoz. Egy idő óta minden futóversenyen begörcsöl a lába, és kezdett elege lenni belőle. Úgyhogy a maradék időnket inkább eltöltöttük egy közeli víztárolónál, ahol kipróbáltuk a jó kis játszóteret is.


Maga az orvoslátogatás idő- és pénz kidobásnak bizonyult. A jó tanácsokat, hogy pihentesse sokat a lábát, már tólünk is megkapta :-)

Otthon aztán már “csak” a sört kellett hordóba és üvegekbe tölteni, joghurtot összeállítani, vacsorát készíteni. Az uborka kovászolás és káposztasavanyítás holnapra (vagy holnaputánra?) maradt.
Én bánatosan csomagoltam, a kutyák hanyat vágták magukat a verandán, és henyéltek. Egész addig amíg eszünkbe nem jutott, hogy eukaliptusz levelet kell szedni a nővéremnek, aki ecoprinttel foglalkozik, és pár napja írta, hogy erre az eukaliptusz levele a legalkalmasabb. Úgyhogy kutyasétáltatás közben megkopasztottunk néhány ágat is. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a végeredmény (és hogy mit szólnak a vámosok a csomagomhoz, benne egy nagy zacskó “gyanús” növényi származékkal :-) )

A patkányunk egyre okosabb és szemtelenebb is. A csapdákat nagy ívben elkerüli, viszont hajnalban arra ébredtünk, hogy a konyhapulton a cserépedény szintén cserép tetejét próbálta emelgetni, hogy hozzáférjen a süteményhez. Este meg, fogmosás közben, meglátogatott a fürdőszobában. De itt, három hete már annyira természetközeli módon élünk, hogy a szemem sem rebbent, csak szóltam Lacinak, aztán folytattam a fogmosást :-) (De persze elfogni nem sikerült.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése