Dayboro-day és ginfőzde

Két nappal a hazautazás előtt még mindig nem láttam “igazán” a falut. Épp ideje volt már, hogy sor kerítsünk végre a Dayboro-napra. Mennyi látnivaló akad még egy ilyen kis faluban is! Sőt, még annál is jóval több, mint amennyit mi megnéztünk, mert most szinte kizárólag a különböző bolondos kis boltokra koncentráltunk.

Bár a szeméttelepen kezdtük a bemutatót. Ez is olyan, mint a könyvtár Strathpine-ban, ha már arrafelé jár az ember, mindig meglátogatja. A Macadamia Drive-ig már nem megy el a kukáskocsi, viszont a szeméttelep éjjel-nappal nyitva áll, bárki bármikor behajthat, hogy megszabaduljon a kommunális és szelektív hulladékától – vagy a Trash or Tresure feliratú bódéban elhelyezze a megunt, de még használható tárgyait, hogy valaki más aztán megörülhessen neki, és hazavigye.

A faluba visszaérve aztán jött a meglepetés. Nem találtunk parkolóhelyet! Dayboróban! Amikor végre mégis sikerült egy talpalatnyi helyen leállítani a kocsit, mindjárt a rejtélyt is megfejtettük, éppen úszókarnevál volt a sportcentrumban, és nagyjából minden egyes ott nyűzsgő gyerekhez tartozott egy-egy szülő és egy-egy autó.

A kirakaton át bekukkantottam a helyi henteshez is. Ide mi nem járunk, mert Sue és Laci vegetáriánusok, ők a zöldségpiacon szerzik be a napi betevő falatokat.

.

Tessék mondani, odabent mit árulnak?

Mindenféle érdekes bolt akad egy ilyen kisvárosban. Ajándékfélét, műtyüröket mindenhol lehet kapni, a Treasure Chest-ben és a Happiness boltban épp úgy, mint az információs központban, a postán, a kávézóban, vagy éppen a patikában. Ördög tudja, ki vásárolja ezeket a holmikat egy ilyen kis helyen, hogy mindnyájam meg tudnak élni belőle.

Van azért profilba vágó üzlet is, például a lovas bolt, ahol minőségi nyergek és méregdrága gumicsizmák, lovagló csizmák, és csipkés lovaglóblúzok is kaphatók. Az élelmes tulajdonos egyből a kezembe nyomott egy névjegyet, amikor meghallotta, hogy Magyarországon lovas barátaim vannak. Én ugyan úgy véltem, hogy elég messze vagyunk egymástól egy esetleges üzlet szempontjából, de ő megnyugtatott, hogy volt már neki kanadai és német vásárlója is. Hát rajtam ne múljon, én átadom az információt az illetékeseknek, aztán tegyenek vele, amit akarnak.

Túranyereg, palacktartóval

Még Art Galery is található a faluban, ahol többek között a környékbeli képzőművészek alkotásai is megtalálhatók, és megvásárolhatók.

Az információs irodában megnéztük a helytörténeti kiállítást, és érdekes történeteket hallhattunk a város életéről, a patika falán pedig felfedeztünk egy elsősegély céljára kihelyezett defibrillátort!

Mozgó könyvtár, hetente egyszer

A Crown Hotel a város egyik legrégebbi épülete. Vendégfogadóra mindig szükség volt

Persze a háborús halottak emlékművét is megcsodáltuk. Ilyesmi minden faluban van, mindenhol felsorolják a környékről bevonult, és vissza nem tért hősi halottak névsorát Most, az első világháború befejezésének 100 éves évfordulóján, különösen komolyan veszik a megemlékezést.

Az ingatlan ügynökség kirakatában áttanulmányoztuk a kínálatot, és Laci érdeklődve látta, hogy a lámafarm, ahol évekig dolgozott karbantartóként, amíg el nem adták, már megint gazdát cserélni készül. Úgy látszik az - azóta már második - új tulajdonos sem találta meg a számításait.

Az irodából kijött a hölgy érdeklődni, hogy potenciális vásárlók vagyunk-e, aztán remekül elbeszélgettünk, mert Laci és Sue több felkínált ingatlant is ismert, és hasznos információkkal látták el az ügynökök :-)

Utána elsétáltunk az egykori vajgyár épületébe, ahol egy légtérben három különböző bolt is múködik együtt. Antikvitás, szuvenírek, modern műalkotások, itt aztán mindenki találhat magának valamit. Az épület felső részében pedig, többek között, egy férfifodrászat is üzemel. Dirty Harrynál mindenki kap egy üveg sört hajvágás után (persze, csak ha nem sírt! :-D )

A számos izgalmas látnivaló mellett, vasárnap lévén, nem látogattuk meg a rendőrséget, az orvosi rendelőt, az iskolát, sőt még a temetőt sem. Fel sem merül, mint látványosság. Mindenkinek egyéni elképzelése van egy városnézésről :-)

Ráadásul siettünk haza, mert délután a ginfőző szomszédhoz voltunk hivatalosak, üzemlátogatásra.

Kis-John az, aki a színváltós ginnel kínált, még az első napok egyik összejövetelén. A gin a saját főzdéjéből került ki, amelyet a teljes szomszédság hathatós segítségével épített fel. Mivel a kapujától a desztillálóig egy meredek és keskeny út vezet, az épületelemek nagy részét (és később például az üvegeket is) csak kézi erővel lehetett a helyszínre szállítani. Igy aztán John pénzén és lelkesedésén túl benne van a kifőzdében a teljes szomszédság kezemunkája is.

Nekem munka már nem maradt. Gin, szerencsére, igen.

Laci rajza a desztilláló falán díszeleg

Kézműves ginfőzde

A vasárnap esti rejtvényparti háziasszonya ezúttal Sue volt. A Thor-kekszet, amit két hét múlva a viking triviaestre is visz, már reggel megsütötte, így estére már csak a mártogatóshoz kellett összeállítani a sajt- és zöldségtálat, meg felvágni a kenyeret. Valami eszem-iszom mindig kell, anélkül nem igazi a társas összejövetel. Bár az iszom részéről mindenki maga gondoskodik, most is ki-ki a saját kedve szerinti borral, ginnel, sörrel jelent meg. A sört nem csak Laciék készítik saját kezüleg, a boltban kapható "sörporból", de több szomszéd is. Mindenkinek megvan a saját ízvilága, és az elkészítés technikája során is változik kicsit a zamat, így aztán a legbiztosabb, ha mindenki hozza a saját kedvencét.

Estére azért eléggé lehűl az idő, ennek megfelelően a hölgyek (esetleg) bélelt csizmában, pulóverben, sálban ülnek a verandán, az urak viszont szigorúan őrzik az Ironman látszatát rövidnadrágban és pólóban.

Beszélgetés közben panaszkodtam, hogy még nem sikerült találkoznom Gordonnal, mindig csak a hangját hallom. Erre John felvilágított a tetőre, és egyből megmutatta hol van. A gerenda és a bádogtető közötti résben bújik meg, csak a feje meg a farka lóg ki. Amikor már tudtam mit kell keresni, később én is rátaláltam.

Sőt, hogy teljes legyen a természettudományos élménytáram, végre a denevérünket is sikerült elcsípnem a fürdőszobában! Igaz, amikor kicsit közelebb óvakodtam hozzá, távolságtartóan kiröpül az ajtó feletti résen, de azért megörvendeztettett a jelenléte :-)