Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.
*****
Néhány szó még az apartman házról, ahol az első hónapban laktunk.
Mindenki nagyon kedves és
barátságos volt, az éttermi alkalmazottak és a takarítók különösen. Ők minden
kisgyerekkel beszélgettek, barátkoztak – persze a felnőttekkel is váltottak
mindig néhány szót.
A recepciósoknak remek
megfigyelő- és emlékezőképességük volt. Gondoljunk bele, 14 emelet,
emeletenként 9 lakosztály, benne időről időre változó emberek… Mégis tudták, ki
hányadik emeleten lakik, kihez ki tartozik. Például, ha Ricsivel a szülőket
kerestük, és az étterem felé indult (az utcai játszótérről), rögtön mondták,
hogy anyu nincs ott, felment vagy valami ilyesmit.
De olyan is volt, hogy kaptam
egy üzenetet Danitól, hogy valami nem stimmelt a kártyákkal, ha hazaértem,
menjek a recepcióra, hogy „állítsák be”. Mondanom sem kellett semmit.
Elindultam a recepció felé, és már nyújtotta a kezét a fiatalember a
kártyámért, és kezdte vele a bűvészkedést a számítógépén.
Mindig volt valami aktuális
program vagy rendezvény is.
Mindjárt a megérkezésem
másnapja nőnapra esett. Ezt leginkább onnan tudtam meg, hogy amikor Ricsivel
visszajöttünk a sétából, láttuk, hogy az étteremrészben lufikat osztogatnak. Az
egyik felszolgáló mondta is, hogy menjünk oda, kapunk mi is.
Kaptunk is. Ricsi boldogan
nyúlt érte, de mondták, hogy ez most tulajdonképpen az enyém, nőnapra. Úgyhogy
először készült egy fénykép, amin még én fogom, aztán már Ricsié lehetett.
(Tényleg, lehet, hogy ez a fénykép meg is van a Frasers honlapján?!?)
Az egyik hétvégén ingyenes
buszos, vezetett kirándulást szerveztek Szingapúr fenntarthatóság kiállítására,
a Barrage-hoz. Ez egy nagyon érdekes „propaganda” kiállítás. Szingapúr
környezetvédelemmel és az élhetőség fenntartásával, javításával kapcsolatos
tevékenységét és tennivalóit mutatja be, folyamatosan sulykolva, hogy mi
mindent kell nekünk, mint egyéneknek hozzátennünk.
A szálloda egyik visszatérő
vendége egy énekes, aki zenés estet tartott a 6. emeleti tetőteraszon. Kellemes
este volt, jó hangulatú zene, hozzá a szálloda enni- és innivalót is
biztosított. Elméletileg regisztrációhoz kötötték, mivel a BBQ térben csak
x-számú asztal és szék volt, de amikor megjelentünk ott családilag, és
leálltunk a szélén, hallgatni, senki sem zavart el minket, és hamarosan még
ülőhelyünk is akadt.
A szünetben az egyik pincér váltotta
fel a hivatásos énekest, persze neki is nagy sikere volt, és még másnap is
megdicsértük (meg mások is) a reggelinél.
A vége felé néhány páros
táncolt is egy kicsit, na, ez kellett csak a gyerekeknek! Beindultak, és ők is
táncolni kezdtek – a maguk módján. Ehhez persze azért már kicsit szűk volt a hely.
Csak csodálni tudtam az énekes sztoikus nyugalmát, akinek a (fizikai) szeme sem
rebbent, miközben egy-két igen élénk gyerek ott ugrált, pörgött, hadonászott
közvetlenül a drága felszerelése mellett. De szerencsére semmi nem rontotta el
az este jó hangulatát, és végül még a közeli születésnaposokat is
megünnepeltük.
Igaz, utólag kiderült, hogy
nem mindegyiket! Pár nap múlva ugyanis magának a Frasers-nek volt a 25.
születésnapja. Ez onnan derült ki, hogy mindenkihez személyesen becsengettek egy
tájékoztató levéllel, illetve szóban is elmondva, hogy másnap lesz a Frasers
születésnapja, ezért az alkalmazottak nagy része szünnapot kap, csak a
legalapvetőbb szolgáltatások lesznek elérhetők, és kérik a megértésünket.
Vigaszdíjul kaptunk egy apró ajándékot, a fenntarthatóság jegyében egy ceruzát,
aminek a végében virágmag van, úgyhogy ha elfogyott a ceruza, el lehet ültetni egy
cserépben. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése