Moldavától Dinkelsbühlig - Göttingeni városnézés

Laza napot terveztünk, csak egy kis helybeli városnézéssel. A barátaink a város szélén laknak, úgyhogy egy kis erdőn keresztül sétáltunk le a városba. A központban mindjárt bele is botlottunk a város egyik nevezetességébe, a libás Lizibe.

 

Gänseliesel kútja

A közkút szobra ő, libái szorgalmasan köpik a vizet, immár kerek 125 éve. Persze, mindenen jelen van, kulcstartótól kezdve a konyharuhán át sminktükörig. Sőt, még a Playmobilt is rávették, hogy a 125 éves jubileumra Gänseliesel figurákat gyártsanak nekik, limitált szériában.

 

Ganseliesel a Playmobiltól

A hozzá tartozó történet pedig az, hogy 1898-ban a város vezetősége pályázatot írt ki a Városháza előtt elhelyezendő köztéri kút megtervezésére. Mivel a Városházát is oroszlánok díszítik, meg az amúgy is egy tiszteletet parancsoló állat, hát mindenki oroszlános kutat tervezett. Kivéve egyetlen embert, aki valami sokkal hétköznapibban és az egyszerű emberekhez közelebb állóban gondolkodott, és akinek az ötletét és alkotását aztán villámgyorsan meg is szavazta a nép. És mivel ők jártak a kútra vízért, hát a város vezetősége hallgatott rájuk, és néhány év elteltével Lizit és a libáit állította fel a Városháza előtti téren.

A Tourist Inform előtt - ahol mindezt megtudtuk – volt egy másik érdekes szobor is. Fából faragott, parókás „vitéz”, elgörbült végű karddal álldogált egy trónuslábakkal ellátott sámlin. Mellette egy ugyanolyan sámli, csak sokkal magasabbra helyezve.

 

Egyszer lent, egyszer fent

Persze neki is van története. Johann Ernst Hermann jogásznak tanult, itt Göttingenben, az 1800-as évek elején. Miután végzett, fellázadt (más fiatal jogászokkal együtt) az elavult jogrendszer ellen, és kirobbantották a Göttingeni forradalmat. Elbuktak, és a többséget börtönbe zárták, de ő Franciaországba szökött, és ott élt tovább. Aztán amikor a 48-as forradalmak kitörtek szerte Európában, „jó érzékkel” már az elnyomók oldalán állt harcba, amiért aztán, a forradalmak leverése után, amnesztiát kapott. De komoly pozícióba sosem sikerült felküzdenie magát.

A szoborkompozíció azt szimbolizálja, hogy olykor a kisember is lehet nagy, kerülhet valaki magas polcra, és könnyen le is zuhanhat onnan. Egyszer fent, egyszer lent – és még, amikor azt hiszed, hogy fent vagy, lehet, hogy akkor is csak egy kissámlin állsz. Nagyon szimbolikus!

Közben már múzeumidő lett, úgyhogy elsétáltunk a Forum Wissenhez, amely az egyetemhez tartozó intézmény, és leginkább a fiatalok tudományok iránti érdeklődésének felkeltésére szolgál. Ingyenes kiállítóhely, állandó és alkalmi kiállításokkal – és itt is eltöltöttünk szerény 4 órát.

A termekben ízelítőt adnak a különböző tanszékek életéből – persze izgalmas tárgyakkal, érdekes leírásokkal, amelyek vonzóvá tehetik a szakot a fiatalok számára.

 

Régi számológép

Kiállítottak egy-egy darabot az egyetem számos gyűjteményéből, amelyek, az egyetem terjeszkedésével, mára már a város mintegy 40 különböző helyen láthatók. Képzőművészeti alkotások, filmarchivum, néprajzi gyűjtemények, történelmi gyermek- és ifjúsági irodalom, a világ legrégibb, fennmaradt, egyetemi koponyagyűjteménye, szülészettörténeti gyűjtemény, algakultúrák gyűjteménye, régi, természettudományhoz köthető tárgyak a matematika, fizika, kémia, geofizika témaköréből, hogy csak néhányat említsek.

 

Lófej másolat, az eredetit a Pantheonból hozták el Nyugat-Európába

Részletesen elmesélték egy, a görög Pantheonról ellopott lófej és az abból készült gipszmásolatok viszontagságos útját.

Bemutatták a régi szobrok restaurálásának nehézségeit. Láthattuk az egyetemi archívumot és a tudományos könyvtárakat szimbolizáló könyvtornyot.

 

A tudás vára könyvekből épül

Az egyik terem a munkába való átmenet lépéseiről és nehézségeiről szólt. A végén volt egy társasjáték is, ahol részben saját döntéseid, részben a véletlen alapján végigélhetted az életedet 18 éves korodtól nyugdíjba menésig. A végeredmény x mennyiségű pénz és szabadidő volt – és elgondolkozhattál rajta, elégedett vagy-e vajon azzal, ahogy az életed alakult.

 

Életút társasjáték

Egy érdekes rész magáról a kutatásról, gyűjtésről, rendszerezésről szólt. Még az ehhez szükséges türelmet és várakozást is formába öntötték – hiszen ez roppant fontos része az eredmények elérésének.

 

A várakozás a kutatás és vizsgálódás fontos része

Persze felsorolták az itteni kutatók leghíresebb, legizgalmasabb találmányait, fejlesztéseit is. Láttunk pattogatott kukoricából készült csomagolóanyagot és széket, a göttingeni tojásként elhíresült szuper áramvonalas autó modelljét (végül soha nem került forgalomba), és egy szegény kismalacot is, amelyet kifejezetten arra tenyésztettek ki, hogy „emberkísérleteket” végezzenek rajta. Ugyanis a sertés orvosbiológiailag nagyon hasonlít az emberhez, és ezért a minnesotai minimalac és a vietnámi csüngőhasú disznó keresztezésével létrehoztak egy kifejezetten kísérleti célokra szánt fajtát, amelynek még a bőre is majdnem annyira világos, mint az emberé, hogy a bőrön jelentkező tüneteket is jól lehessen látni. Napjainkban a göttingeni minisertés a kutatásokban leggyakrabban alkalmazott minidisznó fajta. Nagy segítség a kutatásokban, de kétes értékű dicsőség szegény kismalac számára.

 

Csomagolóanyag pattogatott kukoricából

 

 

A göttingeni tojás

Nagyon érdekes volt az egyik falon egy bonyolult kapcsolatrendszer ábrázolása, amely azt mutatta, hogy néhány itteni tudós hogy viszonyult egymáshoz. Apja, lánya, férje, felesége, barátja, ellensége, mentora, támogatója – esetleg elgáncsolója volt-e egyik a másiknak.

 

Kapcsolódások

A szellemi tevékenység után, levezetésként, elsétáltunk a fél órányi útra lévő temetőbe is, ami manapság már inkább egy városi park. Nagy, zöld terület, elszórtan, rendszertelenül elhelyezett régi sírokkal. 1975-től ugyanis a területet már nem használták temetőnek (bár 2005-től azoknak, de csak azoknak, akiknek korábbi családtagjai itt vannak eltemetve, újból engedélyezték itt a temetkezést. Nem sokan éltek vele, talán 2-3 új fejfával találkoztunk).

 

Új fejfa a régi sírkő mellett

A temető leginkább az itt eltemetett híres emberekről nevezetes, akiknek jó része a göttingeni egyetemhez kötődik. Például Max Planck és Max Born. Valamint Zsigmondy Richárd, kémikus, aki a göttingeni Nobel-díjasokról megemlékező Nobelrondellben is helyet kapott.

 

Nobelrondell a göttengeni városi temetőben

 

 

Zsigmondy Richárd, Nobel-díjas kémikus, sírköve

Érdekes volt, hogy a sírkövek, legalább felerészben, ténylegesen simán csak kövek voltak. Egy-egy formás kődarab, és abba bevésve az elhunyt neve – gyakran minden egyéb információ nélkül.

 

Sírkövek a göttingeni temetőben

Otthon aztán bőven volt mit mesélnünk, de azért a késői vacsora után még egy party Qwirkle is belefért.

#Göttingen #ForumWissen # Gänseliesel #Playmobil #muzeum #göttingenitemeto