Ostromhétvége Sárospatakon

Újra nyár, újra Ostromhétvége Sárospatakon. Immár 5. alkalommal.

Tavaly kulturális célokra egy nagyobb pályázati összeget nyert a város, így remek programokat hoztak a városba, és az ostromnapokat is mindenféle izgalmas részlettel – például középkori zenei  előadásokkal – dobták fel. A Szent Erzsébet Egyesület ruhatárának jóvoltából még mi is beöltöztünk, hogy növeljük a hangulatot.

           

Idén, úgy tűnik,  nem volt pénz. Így maradt a hagyományőrző csapatok részvétele.  A Bethlen Gábor Hagyományőrző Egyesület  lelkesedését érdemes külön is kiemelni. Teljes 17. századi ruházatban és felszerelésben meneteltek Kassától Sárospatakig, 5 nap alatt, pajtákban vagy a szabad ég alatt éjszakázva. Igazi időutazás lehetett.

A csapatok a várárokban ütötték fel sátraikat, és élik a XVI-XVII. századi hadak hétköznapi katonaéletét.

A katonák, iszogatnak, beszélgetnek, játszanak, tisztogatják a fegyvereiket, az asszonyok a nyílt tűz körül sürgölődnek, a gyerekek – a gyerekek minden korban megtalálják a saját játékaikat.

Így cserélnek gazdát a zsoldok

Unaloműző bajvívás

Ha a tábor körül kódorgók jó szóval fordulnak hozzájuk, akkor szívesen beszédbe is elegyednek velük, így ismét számos érdekes dolgot megtudtam (szeretek ilyen helyekre járni, és „élőben” tanulni régi korokról). Például azt, hogy soha ne vegyek olyan pajzsot, amin nincs már legalább egy horpadás! Ugyanis miután elkészül egy-egy pajzs, lövéspróbának kell alávetni. Ha átlyukad, mehet a selejtbe. Ha csak behorpad, kiállta a próbát. És ha még horpadás sincs rajta – akkor nem merték kipróbálni, úgyhogy mi is hajítsuk messzire.

Idén a Mare Temporis Alapítvány nyerte el a szívemet. Teljes beleéléssel játszottak. Alaptörténetük szerint egy francia mérnököt kísérő német zsoldos csapat voltak. A mérnök úr a várak „állapottyát” mérte fel ölmérővel, teodolittal, saját kezűleg készített rész dőlésmérővel és egyéb mérnöki szerszámokkal, miközben a zsoldosok a testi épségéért és a körülmények biztosításáért voltak felelősek.

Cászári parancs a várak felmérésére

Egy öl = 6 láb = 6x12 hüvelyk. Egyszerű, nem?

Nem meséltek a régi korról, hanem benne éltek. Velünk is folyamatosan úgy beszélgettek, mintha mindnyájan az adott korhoz tartoznánk. (Kanadában találkoztam már egyszer a történelemnek ezzel a fajta megközelítésével, és akkor is nagyon tetszett.) A végén még majdnem kémkedés vádja alá is estünk, mert „asszonyállat” létünkre túl sokat kérdezősködtünk a mérnök úr tudományos dolgairól meg a zászlós úr fegyvereiről.

Persze nem maradhatott el a hagyományos várostrom sem. A katonák, nehéz posztó ruhájukban, a hasvágások ellen védő többszörösen körbetekert övvel vagy súlyos páncélzatban, 30 fokos melegben, tűző napon támadták-védték a várat, szapora ágyú- és puskadörgés közepette.  Tavaly a várvédők győztek, idén viszont a támadók sikeresen elfoglalták a kiszemelt bástyát – bár nem minden áldozat nélkül.

Csatatér, áldozattal

Sajnáltam viszont, hogy sárospataki oldalról egyetlen résztvevője sem volt a játéknak. Itt ez a remek vár, a történelmi háttér – és még csak egy icike-picike hagyományőrző csoportunk sincs? Szomorú.

Van viszont vadonatúj ágyúöntő műhelyünk! Július közepén adták át a Rákóczi-kori ágyúöntő műhely rekonstruált változatát, ami nagy érdeklődést keltett a látogatók körében. Pont ezért én végül is nem láttam. Majd megnézem, ha már nem állnak előtte sorban az alkalmi turisták.