Május 1 és munkaszüneti nap lévén, ma barátainkkal együtt keltünk útra. Kényelmes reggelizés, beszélgetés, tervezgetés után, fél 11 körül indultunk.
Ma volt az első igazi melegebb napunk. A mi öltözékünknél ez annyiban mutatkozott meg, hogy nem volt már rajtunk kabát, és néha még a pulóver cipzárját is megnyitottuk vagy 10 cm-re. A helybeliek viszont sortban, rövid ujjúban, sőt teljesen szellős nyári ruhákban flangáltak.
És helybeli (azaz német) aztán volt bőséggel. Nyárias idő, majális, munkaszüneti nap – aki élt és mozgott, az utazott is. Autóval a szomszéd városba, kávézni és fagyit enni, motorral, „bandákba tömörülve” száguldozni, sportosan kerékpározva társaséletet élni... (Öröm volt látni, hogy errefelé mennyien pattannak biciklire csak úgy, a túra kedvéért.)
A templom mellett egy kis folyócska is folyik. Kenuzó embereket ugyan nem láttunk, de erre irányuló előkészületeket igen. Állítólag kedvelt evezős hely. Nem is csoda, nagyon szép kis környék.
A következő állomás Bad Karlshafen volt, ahol a leggazdagabb német hugenotta múzeum található. Részletesen taglalja a hugenották teljes történelmét a megalakulástól kezdve a Bertalan-éji mészárlásokon át a menekülésig, letelepedésig, beilleszkedésig. És persze a mába nyúló életutakig.
Jó néhány száműzött és elmenekült hugenotta találta meg a szerencséjét Hessenben – hugenotta gyökerei vannak a Milka csoki gyártulajdonosának, a sárga Reclam regények kiadójának és a nylonharisnya feltalálójának is.
Ezt az érdekes „lábbelit” is ott fényképeztük. Először azt hittük, hogy valamiféle hágóvas, de kiderült, hogy a szelídgesztenye szüretnél használták, hogy könnyebben hozzájuthassanak a terméshez.
Egy kis pitaebéd után tovább autóztunk Einbechbe, ahol csodálatos fachwerk házakat láttunk, végig az egész óváros részben. Külön érdekessége volt a házaknak, hogy a fa elemek meg voltak faragva és színesre voltak festve (nem egyszínűre, hanem dekoratív módon kifestve). Ilyen még nem láttam, itt meg szinte minden ház így díszlett.
A házigazdánk megemlítette, hogy van ebben a városban egy szobor, amely az első német csomagküldő vállalkozásnak állít emléket. Ezek után, persze, nem hagyott nyugodni a dolog, és addig faggatóztunk, amíg végül valaki útba igazított – nem volt könnyű, mert több volt a turista, mint a helybéli! De érdemes volt kitartónak lenni. A szobor igazán jól ábrázolja a megrendelős beszerzés okozta felesleges vásárlások tömegét. Bár lehet, hogy ezt csak én láttam bele, és az alkotó mondanivalója valami egész más volt, mert a cégalapító unokaöccse állíttatta a szobrot a nagybátyja, August Stukenbrok, emlékére.
szolgálat megteremtőjének emlékére
#DeutschesHugenottenMuseum #Einbech #Bursfelde #románkoritemplom #fachwerkházak #festettfavázasházak #AugustStukenbrok #Moldava #Dinkelsbühl #MoldavátólDinkelsbühlig
_720x960.jpg)
_1280x960.jpg)
_1280x960.jpg)
_1280x960.jpg)
%201_720x960.jpg)
_1280x960.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése