Moldavától Dinkelsbühlig - German múzeum Nürnberben, az első rajzok Dinkelsbühlben

 Reggel az is kiderült, hogy mit kaphat egy ember ajándékba, akinek az egész élete a mozi körül forog. Természetesen, valami mozisat. :-D A konyhában ezt a remek mintás kötény találtuk.

 

 

 Reggeli után érzékeny búcsút vettünk a barátainktól, és megbeszéltük, hogy most már igazán ők jönnek legközelebb látogatóba, Budapestre. Még soha nem jártak ott, itt az ideje, hogy körülnézzenek nálunk. Talán még moziba is elmegyünk együtt.

Kaptunk tőlük sok jó tippet, de persze a kínálat mindig több, mint az időnk. A mai nap nagy kérdése az volt, hogy Germán gyűjtemény vagy Játékmúzeum. Végül az elsőre esett a választásunk, bár nem voltunk vele teljesen tisztában, hogy mire is számíthatunk. De aztán a múzeumban kiderült, hogy egy általános kultúrtörténeti kiállítás, ahol MINDENT szeretnének bemutatni. Képzőművészet, történelem, régi korok szokásai, kézműves szerszámok és eszközök, játékok, templomi szobrok...

 

German múzeum, Nürnberg

Ez utóbbiak bemutatását nagyon eredeti módon valósították meg. A múzeum épületét ugyanis úgy alakították ki, hogy a modern részt egyszerűen egybeépítették egy régi kolostorépülettel. Az egyházi témájú tárgyakat aztán a kolostor keringőjében és belső udvarain állították ki.

Nagyon gazdag múzeum, a múzeum pénztárában 2 órát ajánlottak a megnézésére, de mi, három órányi nézelődés után, még úgy jöttünk ki, hogy bőven hagytunk hátra meg nem látogatott termeket. Csak hát időszűkében voltunk. És az emberi agy sem képes végtelen mennyiségű információt befogadni.

Nekem legjobban a történelemkönyvnek „álcázott” cserépkályhák tetszettek, amelyeknek minden egyes csempéjén valamilyen más kép volt – vegyesen a görög-római mitológiából, az ó- és újszövetségből és a mindennapi életből. Aki téli estéken a kályha mellé telepedett, a képek nézegetésével is sokáig elszórakoztathatta magát.

 

Kályhacsempék, German múzeum, Nürnberg

Egy másik érdekes kiállítás a zsebnapórákról szólt. Három-négy vitrin, tele kisebb-nagyobb, lecsukható fedelű, zsebben tárolható napórával. Csak arra nem jöttem rá, hogy hogyan használták őket. Hiszen a napóránál az a legfontosabb, hogy a mutató a naphoz képest mindig a megfelelő irányban essen. Vajon hogy tudták mindig betájolni őket?

 

Zsebnapórák, German múzeum, Nürnberg

A Régi mesterségek részleten váratlanul szembe jött velünk egy fénykép a tegnapi vándorlegényeinkről, és megtudtunk egy keveset a róluk.

 

Walz - modern vándorlegények (és -leányok)

Egy újra élesztett hagyományról van szó. A vándorlegények (és -leányok), a szakiskola elvégzése után útra kelhetnek, hogy szakmai gyakorlatot szerezzenek, ismeretlen helyeket, (esetleg) országokat ismerjenek meg, és élettapasztalatokat gyűjtsenek. A vándorútnak legalább 3 évig és 1 napig kell tartania. A céhek helyét nemzetközi hálózattal rendelkező egyesületek vették át, ők támogatják a vándorló fiatalokat út közben. (Hogy ez a támogatás pontosan miből áll, arról nem szólt a rövid leírás). A hagyományos ruházat színe a mesterségüket jelzi. Fontos kitétel, hogy semmiféle digitális cucc nem lehet náluk, se telefon, se tablet, se okosóra... Közlekedésért nem fizethetnek, ha nem sikerül buszra, vonatra felkunyerálni magukat, akkor stoppal vagy gyalog kell menniük. Vészhelyzet esetén az egyesület alkalmilag támogatja őket valami minimális pénzzel, de alapból munkával, maguknak kell megkeresniük a megélhetésre valót. A Walz, azaz ez a fajta vándorlás, 2014 óta az UNESCO világörökség része.

Egy külön épületben volt még egy játék kiállítás részleg is (nem tévesztendő össze a Játékmúzeummal), további 3 emeleten. Babaházak, babaszínházak, ólomhadseregek, régi táblás játékok.

 

Játékistálló, German múzeum, Nürnberg 

 

Papírszinház, German múzeum, Nürnberg

És, ugye, ezenkívül még ott van az igazi játékmúzeum is, amely csak játékokra specializálta magát. De oda most nem jutottunk el, délután 4-re már Dinkelsbühlben volt jelenésünk.

Út közben még beugrottunk elfoglalni a szállásunkat is, egy kis faluban, fél órányira Dinkelsbühltől. Egy családi házhoz vezetett a cím, ahol szegény vendéglátónkat a zuhany alól ugrasztottuk ki. De aztán gyorsan letudtuk a formaságokat, és már indultunk is tovább.

A következő pár nap az Urban Sketchingről fog szólni. Legalábbis nekem. Ági a városban meg a környékén nézelődik majd. Bár nála is van vázlatfüzet, szóval a lehetőség számára is megadatott.

 

SketchTour Dinkelsbühl 

Ezt a négy napos rendezvényt az USk H ohenlohe csapat vezetője, Bettina szervezte. A csapat zömében német alkotókból állt, de azért voltunk néhány külföldről is. Négy napig jártuk a középkori óváros utcácskáit, és kerestük a megörökítésre érdemes részleteket.

Ma délután csak egy könnyed bevezetéssel kezdtük a rajzolást. A fő téma a régi fém cégérek rajzolása volt, de az USk-nak pont az a lényege, hogy semmi kötöttség nincs, mindenki azt rajzol, amit akar, olyan technikával, amilyennel csak szeretne. 

 

Dinkelsbühl

Sajnos, az időjárás nem az elvártnak megfelelően alakult. Amikor áprilisban elindultunk, még úgy nézett ki, hogy 20-22 fok lesz. Ehelyett ma egész nap fújt a szél, és 15 fok fölé nem ment a hőmérséklet. Egyhelyben állva, órákon át, jól át tud fázni az ember. De az élmény, hogy ide-oda kóvályogsz a városban, és mindenhol rajzoló, festegető emberekbe ütközöl, akikkel mindjárt beszélgetni is lehet, az remek.

Azért este már örömmel ültünk be az étterembe, a baráti beszélgetés mellett egy kis forró levesre is. Aztán irány haza. A ma esti program – többek között - a zsákmányolt teák összetömörítése volt. Jó sokat sikerült már beszereznünk a kedvenc márkánkból, ami otthon nem, vagy csak nagyon ritkán és jóval drágábban, kapható. Csak a térfogatát kellett csökkenteni.

 

#nürnberg #GermanMuseum #Moldava #Dinkelsbühl #MoldavatolDinkelsbühlig #urbansketchershohenlohe  #dinkelsbühl #sketchtour #sketchbook #urbansketching #travelsketchbook