Moldavától Dinkelsbühlig - Gutes Sammeln, böse Sammeln

 

Reggel korán indultunk, mert utolsó kalandként még meg akartunk nézni egy kiállítást a bécsi Természettudományi Múzeumban – ha már úgyis „útba esik”.

Mivel a belvárosban csak csillagászati áron lehet parkolni, és még úgy sem egyszerű, kipróbáltuk a Hüttendorf U-bahn-nál lévő P + R parkolót. Igazán kellemes meglepetés volt, hogy kb. 6 órányi parkolásért csak 4,30 EUR-t kellett fizetni. Bécsen belül meg a napi jegyünkkel mozogtunk.

A kiállítás, amire fentük a fogunkat, a Gutes sammeln, böses sammeln nevet viselte. (Kb. Jó gyűjtés, rossz gyűjtés). Többek között pont azért voltunk kíváncsiak rá, mert nem tudtuk mit is takar.

 

Időszaki kiállítás a bécsi természettudományi múzeumban

A szokásos alapossággal jártuk végét. Az egész múzeumban eltöltöttünk 5 órát, ebből hármat ezen a kiállításon. A kiállítás koncepciója az volt, hogy a gyűjtés, kiállítás különböző szempontjait mutatta be. Nagyon sok témát feldobtak, de egyiket sem bontották ki, inkább a figyelemfelkeltés, továbbgondolkodásra serkentés volt a cél. Tényleg sok oldalról közelítettek a gyűjtés és a múzeum témaköréhez. Még filmjeleneteket is bemutattak, amelyek ebben a múzeumban lettek felvéve. Például a Rex felügyelőt, amikor Rex, a rendőrkutya egy sikeres nyomozás végén mindkét mellső mancsával feltenyerel a „kiállított” hatalmas medvére. Felteszem, ott volt elrejtve a legfontosabb bizonyíték.

Többször is előkerült a férfiak domináns szerepe a gyűjtésben és muzeológiában. Az, persze, nem kuriózum, hogy régen szinte csak férfiak voltak az utazó és gyűjtőmunkát végző természettudósok között, sőt, még azon sem csodálkoztam, hogy az eddigi 18 múzeumigazgató között csak egy nő akadt, a jelenlegi igazgató.

 

A múzeum első és a jelenlegi igazgatója

Meglepő volt viszont az a tény, hogy a látogatókkal foglalkozók (értsd teremőrök) 2020-ig (!!!) kizárólag férfiak voltak, nők csak 2020-tól dolgoztak ilyen feladatkörben. Igaz, hogy az első időben a teremőrök feladata csak a tárgyak védelme volt, és az információ szolgáltatás, látogatói kérdések és felvetések megválaszolása csak jóval később jött hozzá, na de nem ennyivel később! Ráadásul nálunk, itthon, már a 70-es években is nyugdíjas bácsik és nénik védelmezték a múzeumokban a kiállítási tárgyakat – és milyen határozottan el tudták látni a feladatukat! Igazán nem kellett hozzá férfierő.😊

 (Egyébként, érdekes volt a német és angol megfogalmazás közti különbség is. Németül „2020 óta TEVÉKENYKEDNEK nők ebben a szerepkörben”, angolul „2020-ban CSATLAKOZTAK előszőr nők a látogatószolgálati csapathoz”. Ez utóbbi nekem azt sugallja, hogy 2020-ban jutott eszébe az első nőnek, hogy itt szeretne dolgozni – ami nem tűnik valószínűnek. Ez a példa is mutatja, hogy milyen nagy a fordító felelősége egyes szavak kiválasztásánál.)

Az első időkben preparátor képzés is csak férfiak számára létezett, de ez azért már korábban megváltozott. 1890-ben kezdett el az első nő dolgozni a rovargyűjtemény részlegen, még szigorúan kivételnek tekintve, s igazán csak 1919-től vették preparátori állományba.

Külön érdekesség, hogy a hímek dominanciája nem csak az emberek, hanem a kiállított állatok körében is nagyon erősen jelen volt. A múzeumok korai időszakában ugyanis nem a teljességre és sok oldalú bemutatásra törekedtek, sokkal inkább a gyönyörködtetésre. És mivel a természetben a hímek gyakran látványosabbak, színesebbek, erősebbek, mint a nőstények, hát a múzeumok is igyekeztek hím állatokat kiállítani.

Ki gondolná, hogy milyen sok minden belefér egy egyszerű férfi-nő összehasonlítás témába.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon mekkora az értéke egy-egy kiállítási tárgynak. Erre is hoztak egy jó példát. 1855-ben, egy borospince ásása közben, előkerült a földből egy szép, épen maradt, 15 millió éves csiga.

Bekerült a múzeumba, aztán sokáig nem foglalkoztak vele, nem volt különösebben értékes. 2024-ben aztán ismét valakinek a kezébe került, és a tüzetesebb vizsgálat kiderítette, hogy egy teljesen új fajról van szó (Cochlis Paragigantica), ráadásul az egész világon csak ez az egyetlen példány létezik belőle. Na, ekkor már lett értéke!

Ellenpéldaként pedig ott vannak a meteordarabok, amelyek kezdetben, amikor még csak itt-ott tudtak meghatározni egyet-egyet, igazán értékes leletnek számítottak. Napjainkra viszont már szinte minden természettudományi múzeumban megtalálhatók, így aztán jócskán leértékelődtek.

 

 

Mi az értékes? 

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgattak, és még a meglepő és/vagy vicces latin elnevezésekről is volt egy remek listájuk. 

Meglepő és szívfájdító látvány volt egyik-másik, példaként felhozott XIX. századi, XX. század eleji kiállítási tárgy. Az első időkben például a madarakat még "húsvéti sonkaként" összekötözve mutatták be - feltehetőleg, ahogy a gyűjtők a szállításhoz előkészítették.

Vagy ott voltak a spirituszban tárolt parlagi viperák. Mint a heringek a konzervdobozban. 1890 és 1900 között ugyanis ezek az állatok, melyeknek harapása kismértékben mérgező, kezdtek elterjedni Bécs körül a legelőkön és a mezőkön. A helybeliek féltek tőlük, és minden kontrol nélkül irtották őket. Az elpusztított példányokból pedig nagyon sok a múzeumban végezte.

 

 

Parlagi viperák spirituszban 
1890-1900 közötti időszakból 

(Ha valakit bővebben is érdekel a kiállítás, 2027. június 27-ig lesz nyitva Bécsben.)

Mikor három órányi nézelődés és számos információs tábla elolvasása után elhagytuk volna a múzeumot, kiderült, hogy odakint trópusi zuhé van (nem a hőmérséklet, hanem a vízmennyiség alapján osztályozva). Úgyhogy inkább megnéztük még a gyerekeknek szóló Jégkorszak kiállítást, illetve a gyerekfoglalkoztatót a legfelső emeleten.

Ezen a téren is sokat fejlődnek a múzeumok. Érdemes ilyen helyeken körülnézni, mindig vannak jó ötletek, hogy mivel is lehet felkelteni a gyerekek érdeklődését. Volt például egy nagy „terepasztal”, és mellette mindenféle tárgyak, amelyeket a jellemzőik szerint kellett besorolni, és elhelyezni az asztal megfelelő pontján.

 

Te hogy határoznád meg?

A falon körbe meg gyűjtődoboznak megrajzolt mágnesfalak voltak, és bárki elheyezhette a rajzát, vagy kisebb méretű tárgyát a megfelelő kategória területén.

 

Te mit mutatnál be a múzeumban?

Kifelé menet pedig még azt is megtudtuk, hogy ahogy nálunk van madárszámláló nap, úgy van itt, immár harmadik éve, kétéltű és hüllő számláló nap.

 

Felhívás kétéltű és hüllő számlálásra

De ez már tényleg a múzeum (és erőink) vége volt. Visszabumliztunk hát az autónkhoz, és nekivágtunk az utolsó útszakasznak, egyenesen haza, Budapestre. Ekkora út és ennyi élmény után igazán jól esett végre este, a saját ágyunkban aludni.

 

 #moldava #dinkelsbühl #MoldavatolDinkelsbühlig #Bécs  #Wien #NaturhistorischesMuseumWien #GutesSammelnBösesSammeln #P+R