Moldavától Dinkelsbühlig - Sketchtour Dinkelsbühl 4. nap. Haid, fél úton hazafelé

 Reggel a bolhapiacon kezdtünk. Ez ugyan nem a középkori város nevezetességei közé tartozik, de nem is töltöttünk benne annyi időt, mint ott. Viszont hihetetlenül olcsó volt minden. 10 EUR-ért kaptam egy vadonatúj, sok zsebes hátizsákot, Ági meg túrt magának 4 blúzt, és amikor az árát kérdezte, a leányzó nagyon bátortalanul felvetette, hogy 8 EUR, ha nem találjuk túl drágának. Szóval jól kezdődött a napunk.

Tele van a város apró részletekkel, amelyeket menet közben csipeget össze itt-ott a figyelmes ember. A középkori városrész körül, nagyon udvariasan, ingyen parkolók vannak, több is, és jó nagyok. Ennek ellenére sokan szeretnének a városon belül is autóval közlekedni, és nem csak a helyi lakosok. Nekik persze már fizetniük kell a parkolásért, de van egy fél órás ingyenes parkolási lehetőség, amelyhez a Zsemle-gombot kell megnyomni. Először nem értettük, mi az a zsemle-gomb, de aztán kitaláltuk, hogy biztos arra van, hogy aki csak beugrik egy zsemléért a boltba, annak azért mégse kelljen fizetnie. Aztán közelebbról is megnéztük a parkolóautomatát, és kiderült, hogy a zsemle-gomb tényleg zsemle gomb.

 

Zsemlegomb a parkolóautomatán

A másik érdekesség, hogy a házak nincsenek összeépítve, két ház között mindig van egy keskeny rés, ajtóval lezárva. Különböző elméleteket gyártottunk rá, hogy mi célt is szolgálhatnak, de a valóság túlszárnyalta a fantáziánkat. Kiderült, hogy ide nyíltak a házakból a latrinák, és szemetet meg a mosogatóvizet is ide öntötték ki. Persze ezt el is kellett takarítani, és mivel erre nem igen akadt vállalkozó, mindig az éppen büntetésben lévő emberek végezték ezt a munkát. A szag hiányából ítélve mára már, szerencsére, mindenhova eljutott a vízöblítéses WC kulturája. :-D

 

Középkori "szemétledobó" a házak között

Ha a Kinderzeche felvonulást nem is láthattuk (majd valamikor júliusban lesz, de a ruhapróbák már megkezdődtek), azért a város, Anyák napja tiszteletére (ami itt május 2. vasárnapja) kedveskedett nekünk egy kis műsorral. A Knabengruppe (azaz fiú zenekar) szolgáltatott egy háromnegyedórás koncertet, két helyszínen is. Szegény fiúk, 7-től kb. 15 évesig, összesen úgy százan (!!), talpig 30 éves háborús kosztümökbe (gyapjú uniformis, magas szárú csizmába betűrt nadrággal) voltak beöltözve, fejükön fekete, háromszög alakú kalap, hozzá varrt fehér parókával.

Az időjárás kitett magáért Anyák napja kedvéért. Még mi is csak egy szál hosszú ujjú felsőben voltunk! A gyerekek meg ott álltak a tűző napon, és türelmesen várták a zenedarabokat összekötő hosszabb-rövidebb beszédek végét. Az ájuláshoz legközelebb állókat a zenetanár időnként kiemelte közülük, és elvitte egy kicsit az árnyékba, a többieknek vizet osztogatott, és aggódva kérdezgette, hogy bírják-e még. De mindezek ellenére is hűségesen kitartottak, és remek kis előadást produkáltak.

 

Dinkelsbühli Knabengruppe

A száz fiúból 40 kisdobos volt, a többiek fémfúvósok. Ez egyben az előléptetés fokozata is a zeneiskolában, amely egész évben készül erre és az ehhez hasonló fellépésekre.

A záróbeszédben elhangzott, hogy ma, kivételesen, fel lehet menni a templomtoronyba. Persze egyből odaügettünk Ágival, hogy ki ne maradjunk az eseményből, és még a tömeg előtt érjünk oda, de kár volt úgy sietnünk. Tömegek sem voltak, és a torony sem volt nyitva. Úgyhogy visszamentünk érdeklődni, és egyenesen a főpolgármestert vettük célba, aki összekapta magát, és egyből intézkedni kezdett. Kiderült ugyan, hogy a tornyot majd csak 2 órakor nyitják ki, de mivel Ági úgy kezdte, hogy mi csak 1-ig érünk rá, és utána már indulunk haza, Magyarországra, külön nekünk előkerítették a TourInform vezetőjét.

Amíg vártunk rá, a főpolgármester meghívott bennünket egy kávéra, amelyet a finn testvérváros polgármesterének a társaságában fogyaszthattunk el. Illetve fogyaszthattunk VOLNA el, mert közben előkerül a főnök a kulccsal, és ő is sietésben volt, meg mi is. Szóval kávé helyett inkább felvágtáztunk 220 lépcsőn a torony tetejére. Elől Ági diktálta a tempót, mögötte én szedtem a lábam, hátul meg ott lihegett és fújtatott a nálunk vagy 20-25 évvel fiatalabb férfi, akinek teljesen vörös volt már a feje, mire felértünk. És igen szaggatottan tudott csak válaszolgatni Ági kedélyesen társalgó stílusú kérdéseire. :-D És a teraszra sem lépett ki, mert tériszonyos. Valószínűleg örökké emlékezetessé tettük számára ezt a napot.

A kilátás nagyon szép volt, a jó idő ebben is a kedvünkre szolgált. A vezetőnk szerint innen, a toronyból nyújtja a város a legszebb látványt. Meglepő volt a házak egyforma színű teteje. Nagyra értékeltük ezt az egységességet, de csodáltuk is, hogy ennyire meg tudták ezt oldani.

 

Dinkelsbühl madártávlatból

Bár már eddig is láttuk, hogy itt szigorúan betartják a szabályozásokat. A városfalon belül a házak falára mindent csak gót betűkkel szabad felírni. Az utcák, terek nevét, a boltok feliratát (legyen az 100 éves patika vagy kínai meditációs központ), a házszámokat, a reklámszlogeneket. Bár ezek a feliratok mai szemmel elég nehezen olvashatók, de jól erősítik a város történelmi hangulatát.

 

Gótbetűk az egységes városképért

Azért még sikerült egy kis gyors rajzolást is belecsempésznem a délelőttbe. Jó téma volt a zenélő fiúk csapata, készítettem is róluk néhány életképet. Szerencsére jóval kevesebbet mozogtak, mint egy átlag járókelő, akit néha megpróbálok lekapni.

De ezek már tényleg az utolsó rajzok voltak. Egy gyors búcsúzkodás után, a jövő évi újabb találka reményével, ki-ki hazafelé vette az útját.

Mi csak Linzig jöttünk, illetve Linz mellett, Haidban foglaltunk szállást. Hiába lát az ember a booking.comon egy csomó fényképet, ez a szállásfoglalás mindig egy lutri. Ez alkalommal egy motelt fogtunk ki, amelyet néhány bolgár fiatalember üzemeltet. Amikor végre sikerült bejutnunk, és kulcsot kapnunk a szobánkhoz, már nem volt semmi gond, de előtte azért akadtak kisebb zökkenők.

Vacsora előtt még tettünk egy rövid sétát a környéken, és megtudtuk, hogy Haid ugyan 1593 óra létező település, de igazi „hírnevet” 1941-től kapott. Akkor építettek fel itt egy nagy munka- és barakktábort, ami aztán, különböző funkciókkal, egészen az 50-es évekig fennmaradt.

Ma már egy kockaházakból álló lakótelep és két modern (60-as évekbeli) templom áll az egykori barakkok helyén.

 

Közeleg a vihar. 
Haid, evengélikus templom

Csak rövid sétát terveztünk, nagy szerencsénkre, mivel alig értünk haza, amikor megérkezett egy vihar. Először csak teljes sötétség, távoli, de igencsak méretes villámok és dörgés, de aztán leszakadt az ég, esett, mintha dézsából öntötték volna. Nem tartott nagyon sokáig, de ha kint ér bennünket, akkor ronggyá áztunk volna. Így meg a szobából gyönyörködtünk benne, a vacsoraszendvicsünket rágicsálva.

 

 #moldava #dinkelsbühl #MoldavatolDinkelsbühlig #urbansketchershohenlohe  #sketchtour #urbansketching #USk #haid #semmeltaste #knabengruppe