Nepál 15. nap / 12.
túranap Kagbeni (2800 m) – Marpha (2670 m)
Megtett
táv/Daily distance: 18 km
A
nap fénypontja
Zsuzsa:
gombaleves (24 óra alatt 3 adag)
Orsi:
Marpha szűk utcácskái
The best part of the day
Susan: Mushroom soup (3 portion in 24 hours)
Orsi: The narrow, little streets in Marpha
Reggel
korán akartunk indulni, de a szobaárhoz kötelező volt a reggeli. Tegnap a séta
előtt megrendeltük a vacsorát, és percre pontosan meg is kaptuk, így bíztunk
benne, hogy a reggelivel is ugyanez lesz a helyzet. Sajnos, nem így történt, amikor
fél 7-kor megjelentünk az asztalnál, kiderült, hogy még el sem kezdték készíteni.
Ez aztán jó 40 perc késést jelentett az indulásnál. Mióta így lelassultunk,
igyekszünk a korai indulással rásegíteni arra, hogy nagyjából tartani tudjuk a
tervezett útszakaszokat.
A
másik lehetőség erre az országút, amely általában rövidebben vezet, mint a
turistáknak szánt erdei ösvény, Igaz, poros (nagyon is), és folyton figyelni
kell a buszokra, dzsipekre, motorokra, viszont nem kell plusz távokat és
szinteket megtenni. Ez a fájó lábammal nyomós érv, és hát a zsák is beleszól a
döntésbe. 15 kg az csak 15 kg. Érdekes, hogy mennyit számít már néhány
ruhadarab is. Amikor minden meleg cuccunk rajtunk volt, jóval könnyebben vettük
a zsákcipelést. Most gyakran csak azért kell megállni, hogy pihentessük a vállunkat.
Jomsom
sokak végcélja a hágó után. Repülőtere van, és legalább hat különböző légitársaság
irodáját láttuk. Gondolom, a többség charter járatot üzemeltet. Láttunk egy
gépet is, max. 10 fős lehetett.
A
kikövezett utcákon sok a bolt és a szolgáltató. Fodrász, kozmetika, mosoda –
civilizációs igények. A hágón túl a túrafelszerelést kínálgató üzletek voltak
túlsúlyban. Manangban még gyorsan ajánlkozott egy cipész. Itt a másik oldalon pedig
már nagyobb a kereslet a túrafelszerelés, vagy legalább a ruházat
regenerálására. A zsebkendőtől a pehelykabátig mindent kimosnak, és
megszárítanak, és mindennek megvan a szabott ára.
 |
| Teljes szépségápolási kínálat / "A complete solution for beauty" |
A
városka végén, nagyjából szemben a repülőtérrel, egy katonai iskola van,
hegyimentők számára, hatalmas alapterületen. A kapuban őrt álló kiskatona
lelkesen beszélgetett egy arra járó civil ismerősével. A bejárat két oldalán,
mint szinte mindenhol errefelé, sárga virágból készült dísz, szép rézkorsóban.
Fényképezni persze tilos.
Jomsomról
azt sikerült még előzetesen megtudni, hogy nagyon magasak itt a szállásárak.
Egy szobáért akár 1500 rúpiát is elkérnek (eddig a legdrágább helyen 300-at
fizettünk), és a nagy kereslet miatt kapnak is. Az okos turista viszont
egyszerűen tovább sétál a következő faluba, ahol már ismét minden a normál
kerékvágásban üzemel.
Marpha
előtt visszatértünk a turistaösvényre, ami kőkerítéssel elkerített szántóföldek
és veteményesek között vezető, keskeny kikövezett utacska volt. A szálláshelyet,
Rita Guesthouse, még tegnap ajánlották a holland beszelgetőpartnereink, akik
előző éjszaka aludtak itt. Zsuzsa elment tudakozódni, én meg a hátizsákokra vigyáztam,
miközben ott zajlott előttem a falu mindennapi élete, mint egy National
Geography filmben. Volt időm szemlélődni, mert elég sokára került elő.
Megnyugtatott, hogy nem a szálloda van ennyire távol, csak mindjárt
beszélgettek is egy jót a tulajjal.
Igaz,
először nem akart szobát adni Zsuzsának, mert nepáli vendégeket várt, akikről
tudja, hogy mulatósak, és félt, hogy zavarni fog bennünket a zaj. Ha tudná,
hogy csak leteszem a fejem a párnára, és már alszom is! Zsuzsa meg esténként
zenehallgatással csendesíti le a gondolatait, s a füldugó miatt ő sem érzékeny
a külső zajokra. A Kékszakállú herceg vára, Don Giovanni, Mozart Requiemje
ráadásul hatékonyan ellensúlyozza a napi fáradtságot is.
 |
| Rita Guesthouse, Marpha, Nepal |
A
saját fürdőszobában csak langyos víz csordogált. A szoba nagyon hideg volt . Vagy
csak én voltam kimerült? Nem tudtam rávenni magam a fürdésre. Helyette uzsonna gyanánt
megettünk egy szórt almáspitét, amire Zsuzsa már olyan régóta fente a fogát.
Mellé teát és gombalevest fogyasztottunk. Csak összeillően :-)
Utána
sétára indultunk a faluba. A főutca tele van szuvenír boltokkal. Szőtt táskák,
ponchók, sálak, a bolt belsejében színes, nagy formátumú ékszerek,
féldrágakövekkel.
Minden
közvetlenül az utcára nyílik, a boltok, a szállodákhoz csatolt éttermek, a lakószobák,
a cipészműhely, meg az istállók is. A funkciók gyakran összemosódnak. A bolt
vagy étterem egy légtérben van a lakással, vagy csak egyetlen ajtó választja el
a kettőt egymástól. A bolt általában a lakás első szobája, teljes átjárással a
többi lakrész felé. Aki árul, annak itt zajlik az élete. Szoptat, vacsorázik,
esetleg kézműveskedik, miközben a betérő vásárlókra vár.
 |
| Sok jó ember szűk helyen is elfér /Narrow streets in Marpha, Nepal |
Az utcák szűkek, de egy kis jóindulattal mindenki elfér. A túramotoros, a hatalmas bálát cipelő néni, a fényképezőgépébe bámuló turista, még a mezőről hazatérő juhnyáj is. A kutyák az utcán sétálva bekukucskálnak a házakba, senki nem kergeti el őket. Szép, egészséges kinézetük van, látszik, hogy szeretik őket az itteniek. Sokáig követett bennünket egy rókavörös példány, de sajnos olyan fáradt voltam már, hogy nem volt erőm megállni, és elővenni a gépet.
Közvilágítás
itt sincs. Ahol már nincsenek boltok, hogy némi világosságot szolgáltassanak,
ott teljes a sötétség. A negyedhold és a csillagos ég azért elég fényt ad. Persze
csak ha nem jön éppen egy motor szembe, hogy elvakítsa az embert.
Érdekes,
mennyire bíznak az itteniek az emberekben. A boltok ajtaja tárva-nyitva, néha
elő sem kerül a tulaj, hiába vár rá az ember. Hasonló a helyzet a szállásokon
is. Az ebédlőben, a pultnál ott van kirakva keksz, kóla, tonhalkonzerv, mindenféle,
és egész estére ott hagyják a vendégeket egyedül. Jó egy ilyen bizalommal teli
légkörben élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése