Nepál 8. nap / 5. túranap Chame (2710 m) - Lower Pisang (3250 m)

Megtett táv/Daily distance:  15 km

A nap fénypontja

Zsuzsa: meleg takarók

Orsi: egy utcai árustól rendeltünk samosát másnap reggelre

The best part of the day

Susan: warm  blankets

Orsi: ordering samosa from a street-vendor for tomorrow’s breakfast

Szint: 3250 m

Indulás: 6:45

Érkezés: 15:00 körül

Vacsora: curry 300 NPR, gombaleves 250 NPR, almáspite 350 NPR (dőzsöltünk)

Szállás: 100 NPR/szoba/éj

Tegnap a séta során rábukkantunk egy nénire, aki saját készítésű samosat kínált a ház elé kitett tálcáról. Megbeszéltük vele, hogy másnap reggelre készít nekünk néhányat, így friss, meleg reggelit ehetünk.

És valóban, amikor reggel a hátizsákkal útra keltünk, a ház előtt ott várt bennünket a frissen kisült ennivaló. Finom, krumplival és csicseriborsóval töltött, olajban sült tésztabatyuk, illetve palacsintatésztaszerű masszába kevert, és úgy kisütött krumpli és borsó, az elmaradhatatlan indiai/nepáli fűszerezéssel. Soha rosszabb reggelit!

Krumplis-csicseriborsós samosa / Samosa with potato-chickpea curry

Már megfontoltabbak vagyunk, jobban felmérjük az erőinket. A turistaútvonalak helyett, amelyek nem igen törődnek a szintvesztéssel és a meredek kapaszkodókkal, előnyben részesítjük az országutakat. Azok is emelkednek szépen, már 3200 méteren vagyunk. Itt már kezdődik a javasolt akklimatizáció. A napi távok kisebbek, hogy a szervezetnek legyen ideje hozzászokni a nagyobb tengerszint feletti magassághoz. Ez az alaptrükk, lassítani, időt hagyni az alkalmazkodásra.

A falvak egyre érdekesebbek, egyre inkább elütnek attól, amilyennek otthon megszoktuk. Minden kőből épül, a kerítések, pihenőállomások, a házak. A dús vegetáció helyét egyre kopárabb hegyek veszik át. Ez részben a nagy fakitermelés eredménye is, bár most már mindenhol plakátok kampányolnak a fával való tüzelés ellen. Fűteni persze kell. Az emberek a száraz ágakat gyűjtik, és gondosan felhalmozzák a kerítések mellett/helyett vagy a tetőn, hogy szükség esetén kéznél legyen.

Tüzifa a kerítés tetején / Firewood on the fence

Ma először nem a szállásadók vadásztak le bennünket, mi érdeklődtünk a szép nevű Mandala guesthous-ban. Ez a szállásválasztás minden nap fontos esemény. Elméletileg jól meghatározott igényeink vannak: tiszta szoba, ingyenes wifi, dupla takaró, meleg zuhany, üveg az ablakra (ez csak vicc, eddig egyetlen helyen nem volt ablaküveg, de ott a hőmérséklet nem is indokolta), bíztatóan kinéző konyha, kedvező árakkal … de gyakorlatilag mindegyik ugyanazt kínálja. És az ingyenes wifi önmagában nem ér semmit, ha aztán esetleg az egész faluban nincs internet, mert olyanok a légköri viszonyok. 

A wifi, dupla takaró, ablaküveg általában nem gond, a meleg zuhany gyakorlatilag végig csak ígéret volt, a tiszta szoba pedig bizonyos szempontból elég szubjektív fogalom, egy nyugatinak esetleg ide tartozik a frissen meszelt(nek látszó) fal is, a helyiek szerint viszont sokkal fontosabb (lenne), hogy ne lépj be cipővel a lakótérbe. Ők mindig kint hagyják a lábbelijüket a lakószoba küszöbje előtt, mi ezt csak Kathmanduban tettük, ahol a házigazdánk külön megkért erre, a vendégházakbeli szobáinkban nem (de láttuk, hogy a sherpák az ajtó előtt hagyják a cipőiket).

Délután, miután lecuccoltunk, felsétáltunk még Upper Pisangba is, ami még 100 méterrel feljebb helyezkedik el. A fő nevezetessége egy épités alatt álló buddhista kolostor. Alighanem ennek az elődje is a földrengés alatt ment tönkre, de most a teljes rendszer új épületeket kap, új templom, iskola, lakóépület a szerzeteseknek. Úgy tűnik, az egész építkezés saját erőből történik, a szerzetesek és a falusiak összefogásában készül.

Kérlek, ne lépj cipővel a templomba / Please, take off your shoes, when entering into the church

Hazafelé még a Buddha parkhoz is ellátogattunk, de csak egy rövid rákukkantásra. Már esteledett, és vonzott az ágy. Hogy meg lehet szokni, hogy erőteljes napi testmozgás után az ember végig aludjon 9-10 órát egyfolytában!

Az ablakból még megcsodáltuk az Annapurna II-t. Aztán ahogy mi elcsendesedtünk, rájöttünk, hogy akaratunktól függetlenül, a társasági élet közepébe cseppentünk. A szoba deszkafalán túl, az utca túloldalán, azaz tőlünk kb. 5 méterre férfiak valami roppant hangos társasjátékot játszottak, amit hangos kiabálás mellett valamilyen hangképző eszközzel, talán vödörben rázogatott kavicsokkal is kísértek. Időnként a motort is berregtették egy kicsit, a hangulat javítása érdekében. Szerencsére 8-kor mintha elvágták volna zajt.

Igaz, itt már 6-kor koromsötét lesz, hideg is van, kint és a szobában is, úgyhogy fél 8 körül legkésőbb megyünk aludni. Néha jó takarót kapunk a hálózsák mellé, vastag, puha, meleg plüsst, gyakrabban viszont csak a helyi paplant, ami talán valami állatszőrrel van töltve, mindenesetre olyan nehéz, hogy a matracon keresztül belenyomta a csípőcsontomat az ágydeszkába. Viszont a hálózsák alá terítve remek szigetelőeszköz.

A mai nap eseményei közé tartozik még, hogy elszakadt az én nadrágom is. Szerencsére csak a vékony, török bugyogó, és most már úgyis a hideg napokra való vastag nadrágé lesz a főszerep. A hátizsákom sem akart kimaradni. Gyors egymásutánban mind a két zsebén letört a cipzár húzókája. Ráadásul kiáll belőle valami merevítő, és mire rájöttem, hogy mi a baj, és megvarrtam, már teljesen tönkretette a csípőcsontomat. Így aztán innentől a törölközővel kipárnázva próbálom védeni szegény begyulladt csontomat, közepes sikerrel. Szerencsére, ha nem nyomja a zsák, semmi baja, így az esti sétákat teljes mértékben élvezhetem.