Nepál 19. nap / 16. túranap Ghara (1700 m) – Ghorepani (2870 m)

Megtett táv/Daily distance:  10 km

A nap fénypontja

Zsuzsa: Esti üldögélés a kályha mellett

Orsi: „Dzsungel könyve” érzés a terméskő lépcsők és zuzmós fák között.

The best part of the day

Susan: Sitting at night next to the oven

Orsi: The Jungle Book feeling, among the rough stairs and lichen-covered trees.

Végig lépcsős úton kapaszkodtunk felfelé. Mély együttérzéssel gondoltam a kisgyerekekre, akik a felnőtteknek méretezett lépcsőkön hasonló akadályokkal küzdenek meg időnként, amikor szinte térdig érő lépcsőfokokat küzdenek le. Csak ez itt egy egész napon át, folyamatosan tartott. Szerencsére sok, teherhordóknak épített, szépen kialakított pihenőhely van. Még így is nem győztük áldani az eszünket, hogy Gharából indultunk neki, és nem Tatopaniból, egy huzamban.

Kőlépcsők Tatopanitól Ghorepaniig / Stone staircases from Tatopani to Ghorepani

Ghorepani ismét egy nevezetes hely, innen lehet felkapaszkodni a Poon Hillre, ahonnan gyönyörű napfelkeltét lehet látni – már ha éppen szerencséje van az embernek, és az Annapurna övezetre néző kilátása is híres. Ráadásul a faluból további túrautak is indulnak, így aztán, aki erre jár, mind itt száll meg, vagyis a település csak szállodákból, boltokból és persze German bakery nevű cukrászdákból áll.

Ghorepani, Nepal

Zsuzsa felderítő útra indult, amíg én a zsákokat őriztem, de végül 4-5 szállót végignézve is arra jutott, hogy nagyjából ugyanaz a kínálata és az ára mindegyiknek.

Annapurna Circuit, Nepal

Már megint 2700 méter felett vagyunk, ismét előkerültek a meleg ruhák, és estefelé a szálloda összes turistája, mind az öt, a tűz körül foglalta a helyet. A kályha, mint mindenhol, itt is padokkal volt körbevéve, ami eredendően a család tartozkodási helye, de a fázós turisták is odatömörülnek. Mi csak beszélgettünk, leveleztünk, meg élveztük a meleget, a helyi asszonyok viszont szorgosan dolgoztak. Egész este retket szeleteltek, hogy aztán majd a tetőn, ponyvára szétterítve megszárítsák, és eltegyék ínségesebb időkre. Az aszaláson kívül semmilyen más tartósítási módszerrel nem találkoztunk.

Megtapasztalhattuk a bérelt hegyivezetők árnyékos oldalait is. A mellettünk vacsorázó spanyol párhoz egyszer csak odacsapódott egy részeg nepáli, akiről kiderült, hogy az ő vezetőjük és hordáruk. Állítólag minden este ez volt a műsora, de most még az átlagosnál is jobban kiütötte magát. A többi nepáli elvonszolta ugyan aludni, de hamarosan ismét megjelent, hogy bennünket, külföldieket szórakoztasson. Elég kellemetlen lehet kifogni egy ilyet, aztán „élvezni” az élményt minden este.

Némi zenei áthallásban is részünk volt, hiába ez már „kultúrövezet”, itt már a turisták (nepáliak és külföldiek) is mulatnak, de csak addig tűnt fel, amíg beszéltünk róla, aztán már el is aludtam.

A rossz hírek azért minket is elértek. Levélváltás:

2016.11.09. Zsuzsa férje: Mi van veletek? Remelem, csak net nincs.

2016-11-09 Orsi: Szia, tenyleg csak a nettel volt baj, nem velunk. Zs irt egy hosszú levelet, de egyenlore nem akar atmenni. Ha megkapod majd tovabbitanad az en csaladomnak is? Teljesen at vagyok fagyva, nem tudom, mikor tudok osszeutni egy sajat levelet.

2016-11-09 Zsuzsa férje: De jo ezt hallani, mar kicsit aggodtam. Es azt hittem, hogy a hidegnek vege, es leereszkedtetek. Girl power! Ha mar Hillarynak nem ment!

Hát persze, hogy ezután egész este már csak az amerikai választás eredménye volt a téma.

Nepál 18. nap / 15. túranap Dana (1400 m) – Ghara (1700 m)

Megtett táv/Daily distance:  10 km

A nap fénypontja

Zsuzsa: Gyönyörű táj, a vonszolódás ellenére

Orsi: Már megint inspiráció voltam, ezúttal egy 20 éves lány számára

The best part of the day

Susan: Fatiguing walking, but beautiful landscape

Orsi: I was an inspiration again, this time for a 20 years old girl J

Szint:  1700 m

Indulás: 7:30

Érkezés: 16:40

Vacsora: … NPR).

Szállás: … NPR/szoba/éj

Reggelizés közben, ezúttal, egy svéd család életébe pillanthattunk be. Papa, két huszonéves fiával. Az Annapurna Circuit előtt a Mount Everesten jártak, úgyhogy nekik a hágó nem volt nagy élmény.

Mint kiderült, a felesége félig magyar, ami ilyen messzeségben már szinte rokoni szálakkal fűzi össze az embereket. Napközben aztán azt is láttuk, hogy a túra nagy részében a fiúk előrenyargalnak, az apa meg komótosan, gondolataiba mélyedve menetel a nyomukban.

Egyre nehezebben járódik be a lábam egy-egy (újra)indulásnál. Az egyetlen szerencse, hogy felfelé haladva enyhül a fájdalom, ami egy kis könnyítés az emelkedőkön. Kell is ez, mert már ismét kevesebb a ruharéteg rajtunk, így az csípőcsontom és a hátizsák csatja között is jóval vékonyabb a szigetelés. Az út elején, amikor szintben haladtunk, időnként majdnem elsírtam magam a különböző fájdalmaktól. Zsuzsa viszont lelkesen hajtott Tatopaniig, A hőforráshoz igyekezett nagyon, meg egy étteremhez, ahol végre ismét van wifi.

11 órakor értünk oda, meg is találtuk a fürdőt, a falun kívül, szépen kitáblázva. Két medence, de mindenki az egyikben tömörült, a másik üres volt. Főleg nepáli férfiak élvezték a vizet és az életet. A lábukat a medencébe lógatva várták, hogy felszolgálják nekik az ebédet. Tisztára mint egy 5 csillagos étteremben J

Hot spring, Tatopani, Nepal

A kifolyónál egy nepáli srác fürdött és mosta a ruháit.

Zsuzsa lelkesen belevetette magát a habokba, és ázott egy kicsit, miközben én fel-alá mászkáltam a kerítés mentén, hogy a lábam üzemben maradjon. Ez a módszer enyhíti a fájdalmat, viszont elég fárasztó.

Ez már kultúrhely volt egyébként. Jagatban csak úgy ott volt a medence, és bárki használhatta (aki elég elszánt, hogy leereszkedik odáig, majd ismét felkapaszkodik a faluba). Itt nem csak a fürdésért kellett fizetni, hanem már a büfé területére sem léphettél ingyen. Nem mintha vásárolni akartam volna valamit, de a fényképezéshez jobb szög lett volna, mint a kerítésen kívülről.

Utána, az elkövetkezőkhöz bemelegítés-képpen, egy lépcsősoron visszamásztunk a faluba, ebédelni. Egy barátságos kis szállodában, a Trekking's Innben, leveseztünk. Közben egy izraeli lánnyal beszélgettünk, aki 23 éves volt, szőke, karcsú, és minden helyzetben lazán elérte, hogy a helybéliek segítsenek neki, legyen szó stoppolásról, ingyen kajáról vagy szállásról. A fiatalság varázsa.

Ő viszont, a koromra miatt, engem tekintett tökéletes inspirációnak. Teljesen meg volt hatva (ő, nem én), ahogy a teljesítményemet dicsérte, és azt ecsetelte, milyen még benyomást teszek rá. Ezek szerint már nem hiába volt ez az egész (tor)túra. (Az aktuális fájásaimmal, és az előttünk álló 1700 m-es kapaszkodóra gondolva, nem voltam hasonlóan üdvözült állapotban, bár azért kétség kívül feldobott, ahogy beszélt rólam J )

Úgy terveztük, hogy a következő emelkedést nem egy nap alatt tesszük meg. Már nem vagyunk túl frissek. És rájöttünk, hogy jól elkiabáltuk, amikor pár nappal korábban azon ujjongtunk, hogy innen már csak lefelé visz az út J

Tatopanitól meredek terméskő lépcsősor vezet felfelé Ghorepaniig, időnként kertek között, vagy valakinek a telkén keresztül. (Pani vizet jelent nepáliul, azért szerepel annyi falunévben) Itt már nem segít a kidolgozott „aprólépésekkel” trükköm, a lépcső magassága szabja meg, hogy mekkorát kell lépni. Hiába vagyunk alacsonyabban, sokkal fárasztóbbnak bizonyult, mint felkapaszkodni a Thorung La hágóra.

Jól esik a pihenés / I like these rest places

Örömmel nyugtáztuk, amikor sikerült elérnünk Gharát. A falu szélén elkapott egy tíz éves forma lány hogy szállást keresünk-e, és mindjárt el is vezetett a családi vallalkozásig. Útközben rosszallóan nézte, ahogy mindig lemaradtunk mögötte. Zsuzsa célzatosan megemlítette, hogy egész nap gyalogultunk, és egy 15 kg-os zsákot cipelünk, amihez a leányzó nemes egyszerűséggel csak annyit tett hozzá: „igen, és öregek is vagytok” J

Wifi az egész faluban nincs, (Tatopaniban sem volt), nincs meleg zuhany, és kicsit későn vettük észre, hogy ablaküveg sincs, csak fa ablaktáblák. Úgy látszik, ez már meleg égövnek számít, bár mi nem észleltük, amíg a ház előtti asztalkánál kb. az összes ruhánkban a vacsorára vártunk.

Az ebédlőnk / Our dinning room.

Kilátás az ablakunkból / View from our window