Megtett
táv/Daily distance: 10 km
A
nap fénypontja
Zsuzsa:
Gyönyörű táj, a vonszolódás ellenére
Orsi:
Már megint inspiráció voltam, ezúttal egy 20 éves lány számára
The best part of the day
Susan: Fatiguing walking, but beautiful landscape
Orsi: I was an inspiration again, this time for a 20 years
old girl J
Reggelizés
közben, ezúttal, egy svéd család életébe pillanthattunk be. Papa, két
huszonéves fiával. Az Annapurna Circuit előtt a Mount Everesten jártak, úgyhogy
nekik a hágó nem volt nagy élmény.
Mint
kiderült, a felesége félig magyar, ami ilyen messzeségben már szinte rokoni
szálakkal fűzi össze az embereket. Napközben aztán azt is láttuk, hogy a túra
nagy részében a fiúk előrenyargalnak, az apa meg komótosan, gondolataiba
mélyedve menetel a nyomukban.
Egyre
nehezebben járódik be a lábam egy-egy (újra)indulásnál. Az egyetlen szerencse,
hogy felfelé haladva enyhül a fájdalom, ami egy kis könnyítés az emelkedőkön.
Kell is ez, mert már ismét kevesebb a ruharéteg rajtunk, így az csípőcsontom és
a hátizsák csatja között is jóval vékonyabb a szigetelés. Az út elején, amikor
szintben haladtunk, időnként majdnem elsírtam magam a különböző fájdalmaktól.
Zsuzsa viszont lelkesen hajtott Tatopaniig, A hőforráshoz igyekezett nagyon, meg
egy étteremhez, ahol végre ismét van wifi.
11
órakor értünk oda, meg is találtuk a fürdőt, a falun kívül, szépen kitáblázva.
Két medence, de mindenki az egyikben tömörült, a másik üres volt. Főleg nepáli
férfiak élvezték a vizet és az életet. A lábukat a medencébe lógatva várták,
hogy felszolgálják nekik az ebédet. Tisztára mint egy 5 csillagos étteremben J
 |
| Hot spring, Tatopani, Nepal |
A
kifolyónál egy nepáli srác fürdött és mosta a ruháit.
Zsuzsa
lelkesen belevetette magát a habokba, és ázott egy kicsit, miközben én fel-alá
mászkáltam a kerítés mentén, hogy a lábam üzemben maradjon. Ez a módszer enyhíti
a fájdalmat, viszont elég fárasztó.
Ez
már kultúrhely volt egyébként. Jagatban csak úgy ott volt a medence, és bárki
használhatta (aki elég elszánt, hogy leereszkedik odáig, majd ismét
felkapaszkodik a faluba). Itt nem csak a fürdésért kellett fizetni, hanem már a
büfé területére sem léphettél ingyen. Nem mintha vásárolni akartam volna
valamit, de a fényképezéshez jobb szög lett volna, mint a kerítésen kívülről.
Utána,
az elkövetkezőkhöz bemelegítés-képpen, egy lépcsősoron visszamásztunk a faluba,
ebédelni. Egy barátságos kis szállodában, a Trekking's Innben, leveseztünk.
Közben egy izraeli lánnyal beszélgettünk, aki 23 éves volt, szőke, karcsú, és
minden helyzetben lazán elérte, hogy a helybéliek segítsenek neki, legyen szó
stoppolásról, ingyen kajáról vagy szállásról. A fiatalság varázsa.
Ő
viszont, a koromra miatt, engem tekintett tökéletes inspirációnak. Teljesen meg
volt hatva (ő, nem én), ahogy a teljesítményemet dicsérte, és azt ecsetelte,
milyen még benyomást teszek rá. Ezek szerint már nem hiába volt ez az egész
(tor)túra. (Az aktuális fájásaimmal, és az előttünk álló 1700 m-es kapaszkodóra
gondolva, nem voltam hasonlóan üdvözült állapotban, bár azért kétség kívül
feldobott, ahogy beszélt rólam J
)
Úgy
terveztük, hogy a következő emelkedést nem egy nap alatt tesszük meg. Már nem
vagyunk túl frissek. És rájöttünk, hogy jól elkiabáltuk, amikor pár nappal
korábban azon ujjongtunk, hogy innen már csak lefelé visz az út J
Tatopanitól
meredek terméskő lépcsősor vezet felfelé Ghorepaniig, időnként kertek között, vagy
valakinek a telkén keresztül. (Pani vizet jelent nepáliul, azért szerepel annyi
falunévben) Itt már nem segít a kidolgozott „aprólépésekkel” trükköm, a lépcső
magassága szabja meg, hogy mekkorát kell lépni. Hiába vagyunk alacsonyabban,
sokkal fárasztóbbnak bizonyult, mint felkapaszkodni a Thorung La hágóra.
 |
| Jól esik a pihenés / I like these rest places |
Örömmel
nyugtáztuk, amikor sikerült elérnünk Gharát. A falu szélén elkapott egy tíz
éves forma lány hogy szállást keresünk-e, és mindjárt el is vezetett a családi
vallalkozásig. Útközben rosszallóan nézte, ahogy mindig lemaradtunk mögötte.
Zsuzsa célzatosan megemlítette, hogy egész nap gyalogultunk, és egy 15 kg-os
zsákot cipelünk, amihez a leányzó nemes egyszerűséggel csak annyit tett hozzá: „igen,
és öregek is vagytok” J
Wifi
az egész faluban nincs, (Tatopaniban sem volt), nincs meleg zuhany, és kicsit
későn vettük észre, hogy ablaküveg sincs, csak fa ablaktáblák. Úgy látszik, ez
már meleg égövnek számít, bár mi nem észleltük, amíg a ház előtti asztalkánál
kb. az összes ruhánkban a vacsorára vártunk.
 |
| Az ebédlőnk / Our dinning room. |
 |
| Kilátás az ablakunkból / View from our window |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése