2017. január 1., vasárnap

Nepál 19. nap / 16. túranap Ghara (1700 m) – Ghorepani (2870 m)

Megtett táv/Daily distance:  10 km
A nap fénypontja
Zsuzsa: Esti üldögélés a kályha mellett
Orsi: „Dzsungel könyve” érzés a terméskő lépcsők és zuzmós fák között.
The best part of the day
Susan: Sitting at night next to the oven
Orsi: The Jungle Book feeling, among the rough stairs and lichen-covered trees.

Végig lépcsős úton kapaszkodtunk felfelé. Mély együttérzéssel gondoltam a kisgyerekekre, akik a felnőtteknek méretezett lépcsőkön hasonló akadályokkal küzdenek meg időnként, amikor szinte térdig érő lépcsőfokokat küzdenek le. Csak ez itt egy egész napon át, folyamatosan tartott. Szerencsére sok, teherhordóknak épített, szépen kialakított pihenőhely van. Még így is nem győztük áldani az eszünket, hogy Gharából indultunk neki, és nem Tatopaniból, egy huzamban.

Kőlépcsők Tatopanitól Ghorepaniig / Stone staircases from Tatopani to Ghorepani

Ghorepani ismét egy nevezetes hely, innen lehet felkapaszkodni a Poon Hillre, ahonnan gyönyörű napfelkeltét lehet látni – már ha éppen szerencséje van az embernek, és az Annapurna övezetre néző kilátása is híres. Ráadásul a faluból további túrautak is indulnak, így aztán, aki erre jár, mind itt száll meg, vagyis a település csak szállodákból, boltokból és persze German bakery nevű cukrászdákból áll.
Ghorepani, Nepal

Zsuzsa felderítő útra indult, amíg én a zsákokat őriztem, de végül 4-5 szállót végignézve is arra jutott, hogy nagyjából ugyanaz a kínálata és az ára mindegyiknek.

Annapurna Circuit, Nepal

Már megint 2700 méter felett vagyunk, ismét előkerültek a meleg ruhák, és estefelé a szálloda összes turistája, mind az öt, a tűz körül foglalta a helyet. A kályha, mint mindenhol, itt is padokkal volt körbevéve, ami eredendően a család tartozkodási helye, de a fázós turisták is odatömörülnek. Mi csak beszélgettünk, leveleztünk, meg élveztük a meleget, a helyi asszonyok viszont szorgosan dolgoztak. Egész este retket szeleteltek, hogy aztán majd a tetőn, ponyvára szétterítve megszárítsák, és eltegyék ínségesebb időkre. Az aszaláson kívül semmilyen más tartósítási módszerrel nem találkoztunk.

Megtapasztalhattuk a bérelt hegyivezetők árnyékos oldalait is. A mellettünk vacsorázó spanyol párhoz egyszer csak odacsapódott egy részeg nepáli, akiről kiderült, hogy az ő vezetőjük és hordáruk. Állítólag minden este ez volt a műsora, de most még az átlagosnál is jobban kiütötte magát. A többi nepáli elvonszolta ugyan aludni, de hamarosan ismét megjelent, hogy bennünket, külföldieket szórakoztasson. Elég kellemetlen lehet kifogni egy ilyet, aztán „élvezni” az élményt minden este.

Némi zenei áthallásban is részünk volt, hiába ez már „kultúrövezet”, itt már a turisták (nepáliak és külföldiek) is mulatnak, de csak addig tűnt fel, amíg beszéltünk róla, aztán már el is aludtam.

A rossz hírek azért minket is elértek. Levélváltás:
2016.11.09. Zsuzsa férje: Mi van veletek? Remelem, csak net nincs.
2016-11-09 Orsi: Szia, tenyleg csak a nettel volt baj, nem velunk. Zs irt egy hosszú levelet, de egyenlore nem akar atmenni. Ha megkapod majd tovabbitanad az en csaladomnak is? Teljesen at vagyok fagyva, nem tudom, mikor tudok osszeutni egy sajat levelet.
2016-11-09 Zsuzsa férje: De jo ezt hallani, mar kicsit aggodtam. Es azt hittem, hogy a hidegnek vege, es leereszkedtetek. Girl power! Ha mar Hillarynak nem ment!


Hát persze, hogy ezután egész este már csak az amerikai választás eredménye volt a téma.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése