Szingapúr temetője, a Choa Chu Kang Cemetery

 2023. május 22.

Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Na, most volt az első alkalom, hogy leégtem. De alaposan! Temetőben voltam, illetve A temetőben, mert egész Szingapurban csak egyetlen működő temető van, a Choa Chu Kang temető. Jó nagy területen, mert elkülönítve található benne kínai, keresztény, Ahmadiyya Jama'at (az iszlámból kiinduló vallási irányzat), muszlim, párszi, baháʼí (Perzsiában alapított egyistenhívő vallás, mely úgy tartják, hogy minden nagy világvallás isteni eredetű. Minden vallásalapítót ugyanaz az Isten küldte. A vallások sokfélesége az isteni kinyilatkoztatás különböző idejéből és a különböző népek szükségleteiből ered. Wikipédia), zsidó, hindu és a füves temető (ahol csak egy kőtábla van a hantra helyezve, kiemelkedő síremlékek nincsenek).

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery

Balin láttam ilyet, hogy a sírt és az elhúnytat napernyővel védték

Ámbár a jó nagy terület is viszonylatos fogalom. 2017-től kezdődően, a Tengah légibázis bővítési terveinek részeként, a temető területét 318 hektárról 100 hektárra csökkentették. 45 500 kínai és 35 000 muszlim sírt szakaszosan exhumálnak, a maradványokat pedig elhamvasztják vagy a temető más részein újratemetik.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretek a temetőkben sétálgatni. Annyi mindent elárulnak (vagy sokszor csak sejtetnek) egy-egy kultúráról, vagy akár csak egy településről. Bárhol járok, ha tehetem, ellátogatok a temető(k)be is.

Ez az itteni temetőrendszer a sziget nyugati szélén van, jó távol a belvárostól. Nincs határozottan elkerítve, és időnként közutak is átszelik, meg temetkezéssel kapcsolatos irodák, hivatalos cégek nagy épületei is vannak az utak mentén elszórva, szóval nem olyan egyszerű benne a tájékozódás.  

Több kolumbárium is található itt, állami és magánintézmények, például a keresztény Garden of Remembrance és a buddhista Nirvana Memorial Garden.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  Garden of Rememberance

Emellett 2021-ben megnyitották a Garden of Peace-t, a béke kertjét, ahol a hamvakat lehet elszórni.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  Garden of Peace

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  Garden of Peace

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  Garden of Peace

A kert minden felekezethez tartozó ember számára nyitva áll. A hamvakat a kijelölt sávokban szórhatják szét a hátramaradottak. Öntözési lehetőségeket is biztosítanak, hogy a családtagok összemoshassák a hamvakat a talajjal.

Amikor a buszról leszálltam, csak találomra elindultam az egyik Chinese Cemetry Path elnevezésű úton. Elsőre, teljesen véletlenül a baháʼí temetőbe jutottam el, amiről akkor még nem igen értettem, hogy micsoda, csak azt láttam, hogy nagyon kevés a sír, és gyakorlatilag csupa kínai név (utóbb rájöttem, hogy ez a lakosság összetételéből adódik)

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  Baha'i temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  Baha'i temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  Baha'i temető

Amikor aztán tovább akartam menni, más sírokhoz, akkor mindenhol csak nagy földmunkagépekbe, és planírozás alatt álló területekbe botlottam. A táblák alapján ókumláltam ki, hogy itt a temetőrészek felszámolása folyik. Kezdtem is aggódni, hogy hiába jöttem, mert ahol a Google szerint temetőnek kellett volna lenni, csak puszta talaj volt látható mindenfele.

Aztán, némi bolyongás után, végül csak eljutottam egy másik területre, ami már egyértelműen temető látszatát keltette.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  muszlim temető

Sír hátán sír. Ez volt a muszlim temető, de később a többi helyen is ugyanez volt a helyzet. Kb. 20-25 centi hely volt hagyva a sírok között. A helyszűke itt is megmutatkozik, nem csak a lakhatási megoldások terén.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  muszlim temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  muszlim temető. 

A füves részeken több helyen láttam egész apró, név nélküli sírnak látszó valamiket. 

Nem tudtam eldönteni, hogy gyereksírok voltak-e, 

vagy valami más, például házikedvenc. (?) 

Érdekes volt, hogy szinte az összes „fejfa” egy kis fehér kendővel volt letakarva. Nem tudom, hogy mi okból. De a Ramadán végi ünnep idején jártam ott, lehet, hogy azzal van összefüggésben, mert mind szép új kendő volt, látszott, hogy nem igen érte még őket nap meg eső. (Ha valaki hallott már erről a muszlim szokásról, okosítson ki engem is!)

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  muszlim temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  muszlim temető

Sok sír hátsó oldalára szebbnél szebb betűkkel a sír száma is fel volt írva. Mivel az iszlám időszámítás eltér a mienktől, először azt hittem, valahogy azzal van összefüggésben ez a szám, de aztán a szabályos változása alapján gyanús lett, és rájöttem, hogy egyszerűen csak a tájékozódást szolgálják.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  muszlim temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  muszlim temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  parcellatérkép

A zsúfolt temető végében éppen exhumálás folyt. Én legalábbis annak néztem. Bár főleg munkagépeket, markolókat láttam dolgozni, de a terület szélén (jobbára) ünnepélyesen öltözött muszlimok álldogáltak, a nap ellen esernyővel védekezve, és kegyelettel nézték, hogy mi történik az őseikkel. Közben időnként elsétáltak kicsit távolabbra cigarettázni, telefonálni, beszélgetni – csak úgy mint egy hosszúra nyúlt temetésen odahaza.

Ezek után még kb. 5 órát töltöttem a különböző sírok között bolyongva. Az utolsó egy órát már nem annyira önszántamból, inkább azért, mert a végére csak kiderült, hogy igaziból csak egy helyről lehet jól megközelíteni ezt az egész komplexumot, én meg ezt az infót átellenesen a legtávolabbi ponton tudtam meg egy temetői alaklmazottól. Igy aztán a tűző napon visszafelé is megjártam az út nagy részét.

Viszont ismét bebizonyosodott, hogy semmi sem történik véletlenül. Visszafelé jöttömben három vidrát is láttam, amint kényelmesen átballagtak a csordogáló erecskén. Mióta itt vagyok Szingapurban „lépten-nyomon” táblákba botlok, hogy mit kell csinálni, ha vidrával találkozol – de ne adj Isten, hogy egyet is láttam volna eddig. Úgyhogy ezeknek most nagyon megörültem.

A két legnépesebb temető a kínai és a muszlim, utánuk jön a keresztény temető (katolikus és protestáns külön). 

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  katolikus temető kápolnája

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  katolikus temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  katolikus temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  katolikus temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  katolikus temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  megható utolsó mondatok az elhúnytnak

Mivel az itteniek zöme kínai bevándorló (leszármazottja), a katolikus temetőben is zömében kínai emberek sírjai láthatók. Az ősi kultúra keveredik a felvett vallással. A sírokon, biztos, ami biztos, nagyon sokszor mindkét vonalat megjelenítették

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  keresztény sír, kínai jegyekkel

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  Ez is a katolikus temető. 

A tábla figyelmeztet, hogy itt ne égessenek halotti pénzt (ősi kínai szokás)

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  kereszt és szelleműző forgó 

A hindu részleg nagyon szűkre szabott volt, és elég sok volt benne az elhanyagolt, régi sír. A hindu vallásban alapvetően máglyán égetik el a holttestet, földbe temetkezni inkább csak a keresztény vagy muszlim vallásra áttértek szoktak. Ráadásul, lélekszámban és jóval kevesebben vannak, mint a többi népcsoport.

(A kínai származású szingapúriak alkotják a szigetállam lakosságának legnagyobb részét, mintegy 75,2%-át. A maláj 13,6%, az indiai származásúak pedig a szingapúri lakosság 8,8%-át teszik ki. Az eurázsiai szingapúriak és más kisebb etnikai csoportok, mint az arabok, zsidók, thaiok, japánok és európaiak a társadalom 2,4%-át alkotják. Wikipédia)

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  hindu temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  hindu temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  hindu temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  hindu temető

És végre eljutottam életem első kínai temetőjébe is. 5 vagy 6 alkalommal voltam Kínában, de egyszer sem sikerült temetőben járnom (kivéve néhány mártír temetőt Shanghaiban). A kínaiak nagyon elzárkóznak, ha erre a témára kerül sor. Budapesten élő kínai barátnőimet kérdezgettem a témáról, és szerintük semmi nem tiltja, hogy idegenek látogassák a temetőt – egyszerűen csak a kínaiak hite szerint az nem jó, ha az ember temetőbe jár, halottakról beszél, vagy ezzel a témával foglalkozik, ezért aztán sosem sikerült megérteniük, hogy én mégis miért szeretnék odamenni. Megjegyzem a szingapúri temetőmunkások is furcsálták vagy humorosnak találták, hogy csak úgy, minden cél (és hozzátartozó) nélkül sétálgatok egy temetőben.

Mindenesetre itt, Szingapurban, végül sikerült igazi kínai temetőt látnom.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  régi és új kínai temető

Ez valami jellegzetes sírforma lehet, mert a legrégibb sírok is ilyen alakúak, meg az újak is. Megint egy kérdés, aminek utána kéne járni. Vajon mit szimbolizál ez a forma, mi a feladata, célja. Talán a fengshuival van összefüggésben?

Az ázsiai kultúrához nagyban hozzátartozik az evés. Ha tehetik, reggel, délben, este több fogásos, főtt ételekből álló étkezés van, és az evést szinte mindenhez asszociálják. (Még a „Hogy vagy?” egyik változata is így szól? „Ettél már?”) Nem csoda, hogy a szertartásoknak is fontos része az evés. Például a siratásnak és megemlékezésnek.

A Garden of Remembrance keresztény kolumbárium egyik szárnyában van egy kis kápolna. Egy pulpitus– rajta kereszt – mikrofonnal, és a teremben elszórva kerek asztalok, körben székekkel, ahol a megemlékezés közben a bőségesen tálalt ételekből szemezgetnek a gyászolók.

Szingapúr, Choa Chu Kang Cemetery -  Garden of Rememberance kápolnája

 Egy másik, hasonló élményem ugyan nem a temetőben volt, de témájában ide kötődik. A szomszédos lakónegyed házai egy közösségi teret ölelnek körül, ahol a játszótér, a felnőtteknek szóló sportjátszótér és egy kis teniszpálya mellett van egy fedett rész is. Általában itt is gyerekek szoktak labdázni, de az egyik alkalommal, amikor éppen Ricsivel csúszdáztunk, nagy előkészületek voltak. Árnyékoló ponyvák, „színpad”, világítás, asztalok, székek… Gondoltam valami lakótelepi buli lesz, mint Újpalotán szokott lenni időnként. Úgyhogy később mégegyszer elsétáltam arrafelé, nézelődni. Kiderült, hogy halottsiratásra készültek elő. A színpadnak hitt részen ott feküdt a koporsó, előtte az elhúnyt fényképe, virágok, áldozati ételek. Előtte meg kis asztalok, székekkel, oldalt a büféasztalok… A szűk család, ha jól gondolom, ők voltak fehér felsőben és kék nadrágban, folyamatosan ott volt. A férfiak a vendégekkel beszélgettek, a nők az ételeket rendezgették az asztalon, a gyerekek meg ... – mint mindenhol máshol is, játszottak. Ki-kiszaladgáltak a játszótérre, mászókáztak meg labdáztak egy kicsit, aztán jöttek vissza. A megemlékezők meg cserélődtek, rovidebb-hosszabb beszélgetés után mentek megint a maguk dolgára.

Pontosan nem tudom, mennyi ideig tartott ez a szertartás – de két napig legalább. A régi, falusi halottsiratásokra emlékeztetett.

Szingapúr - lakótelepi siratás.

A kép, kegyeleti okokból, csak a környezetet érzékelteti.

A szingapúriak nagyon segítőkészek, és ez itt, a temetőben is megmutatkozott. Először a muszlim temetőnél kérdezték meg, hogy segíthetnek-e a sír megkeresésében - és nagyon furcsálva néztek rám, amikor mondtam, hogy csak sétálok és nézelődöm.

Aztán amikor a temető elhagyatottabb (középső) részeinél jártam, még két kertész állt meg mellettem, és szólt ki a kisteherautójából, hogy segíthetnek-e valamit. Valóban feltűnő lehettem, mert rajtam kívül szinte mindenki autóval mászkált a temetőben (bár 3,2 km2-ről éppen most csökkentik 1 km2-re, de  inkább széltében, mint hosszában, ahogy láttam).

Végül, amikor már kifelé szerettem volna menni, elment mellettem egy tartálykocsi, ami aztán szépen meg is várt a 4-es kapunál, ahova én is igyekeztem, hogy közölje, itt bizony nem lehet kijutni. Aztán elmagyarázta, hogy jutok el a buszmegállóhoz (ahol eredetileg bejöttem) - végig megint az egész napsütötte temető hosszában! Háromszor is elmondta, és amikor visszafelé mentemben utolért, ismét megállt, és még egyszer elmagyarázta a maradék utat.

(Azon elgondolkoztam, hogy miért nem ajánlotta fel, hogy elvisz egy darabon, mert nagyon szörnyülködött, hogy ebben a melegben itt egyedül gyalogolok (és furcsának, egyben mulatságosnak is tartotta, hogy csak úgy, cél nélkül, sétálok egy temetőben)), de, gondolom, előírásuk van rá, hogy mit tehetnek és mit nem. Vagy mi a feladatuk, és mi nem. Eltévedt temetőlátogatók furikázása biztosan nem! :-D )

A legvégén még megpróbáltam megkeresni az országút másik oldalán a párszi temetőt is, de úgy jártam vele, mint a mesékben – volt, nincs. Amikor délelőtt leszálltam a buszról, láttam egy táblát, ami mutatta az irányt. Három száriba öltözött nő ment is arrafelé. De amikor délután én is oda akartam menni, már se táblát nem találtam, se utat… Mintha a fold nyelte volna el.

Ezzel együtt, és a leégés ellenére, nagyon érdekes és tanulságos nap volt.

***

2023. május 31. - Új információk a muszlim és kínai temetőkről

FraserSuites - 2. rész

 Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Néhány szó még az apartman házról, ahol az első hónapban laktunk.

Mindenki nagyon kedves és barátságos volt, az éttermi alkalmazottak és a takarítók különösen. Ők minden kisgyerekkel beszélgettek, barátkoztak – persze a felnőttekkel is váltottak mindig néhány szót.

A recepciósoknak remek megfigyelő- és emlékezőképességük volt. Gondoljunk bele, 14 emelet, emeletenként 9 lakosztály, benne időről időre változó emberek… Mégis tudták, ki hányadik emeleten lakik, kihez ki tartozik. Például, ha Ricsivel a szülőket kerestük, és az étterem felé indult (az utcai játszótérről), rögtön mondták, hogy anyu nincs ott, felment vagy valami ilyesmit.

De olyan is volt, hogy kaptam egy üzenetet Danitól, hogy valami nem stimmelt a kártyákkal, ha hazaértem, menjek a recepcióra, hogy „állítsák be”. Mondanom sem kellett semmit. Elindultam a recepció felé, és már nyújtotta a kezét a fiatalember a kártyámért, és kezdte vele a bűvészkedést a számítógépén.

Mindig volt valami aktuális program vagy rendezvény is.

Környezetvédelmi üzenőfal a FraserSuites-ban

Mindjárt a megérkezésem másnapja nőnapra esett. Ezt leginkább onnan tudtam meg, hogy amikor Ricsivel visszajöttünk a sétából, láttuk, hogy az étteremrészben lufikat osztogatnak. Az egyik felszolgáló mondta is, hogy menjünk oda, kapunk mi is.

Kaptunk is. Ricsi boldogan nyúlt érte, de mondták, hogy ez most tulajdonképpen az enyém, nőnapra. Úgyhogy először készült egy fénykép, amin még én fogom, aztán már Ricsié lehetett. (Tényleg, lehet, hogy ez a fénykép meg is van a Frasers honlapján?!?)

Az egyik hétvégén ingyenes buszos, vezetett kirándulást szerveztek Szingapúr fenntarthatóság kiállítására, a Barrage-hoz. Ez egy nagyon érdekes „propaganda” kiállítás. Szingapúr környezetvédelemmel és az élhetőség fenntartásával, javításával kapcsolatos tevékenységét és tennivalóit mutatja be, folyamatosan sulykolva, hogy mi mindent kell nekünk, mint egyéneknek hozzátennünk.

A szálloda egyik visszatérő vendége egy énekes, aki zenés estet tartott a 6. emeleti tetőteraszon. Kellemes este volt, jó hangulatú zene, hozzá a szálloda enni- és innivalót is biztosított. Elméletileg regisztrációhoz kötötték, mivel a BBQ térben csak x-számú asztal és szék volt, de amikor megjelentünk ott családilag, és leálltunk a szélén, hallgatni, senki sem zavart el minket, és hamarosan még ülőhelyünk is akadt.

A szünetben az egyik pincér váltotta fel a hivatásos énekest, persze neki is nagy sikere volt, és még másnap is megdicsértük (meg mások is) a reggelinél.

A vége felé néhány páros táncolt is egy kicsit, na, ez kellett csak a gyerekeknek! Beindultak, és ők is táncolni kezdtek – a maguk módján. Ehhez persze azért már kicsit szűk volt a hely. Csak csodálni tudtam az énekes sztoikus nyugalmát, akinek a (fizikai) szeme sem rebbent, miközben egy-két igen élénk gyerek ott ugrált, pörgött, hadonászott közvetlenül a drága felszerelése mellett. De szerencsére semmi nem rontotta el az este jó hangulatát, és végül még a közeli születésnaposokat is megünnepeltük.

Igaz, utólag kiderült, hogy nem mindegyiket! Pár nap múlva ugyanis magának a Frasers-nek volt a 25. születésnapja. Ez onnan derült ki, hogy mindenkihez személyesen becsengettek egy tájékoztató levéllel, illetve szóban is elmondva, hogy másnap lesz a Frasers születésnapja, ezért az alkalmazottak nagy része szünnapot kap, csak a legalapvetőbb szolgáltatások lesznek elérhetők, és kérik a megértésünket. Vigaszdíjul kaptunk egy apró ajándékot, a fenntarthatóság jegyében egy ceruzát, aminek a végében virágmag van, úgyhogy ha elfogyott a ceruza, el lehet ültetni egy cserépben. 😊

FraserSuites - Az első hónap egy apartment házban

Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Mivel Daniék is csak most költöztek Szingapúrba, az első hónap (többek között) a lakáskeresés jegyében telt.

Addig is egy apartment házban laktunk, amit Dani cége fizetett. Mivel jó nevű cégről van szó, adnak magukra, és csuda elegáns helyünk volt.

Úszómedence napozóterasszal, pingpongasztallal és BBQ-lehetőséggel a 6. emeleten, játékszoba és kosárlabdapálya a 3-on. És ami a legfontosabb, ingyenes és bőséges reggeli. Mindenféle sült és főtt étel, levesek, szószok, húsos batyuk… – az ázsiai étrendre, ahogy én érzékelem, az a jellemző, hogy reggel, délben, este főtt ételt esznek -, tojás minden formában, főtt virsli, emellett gyümölcs- és salátatálak, muffinok, különböző ízesítésű levelestészták, gyümölcsös joghurt, műzlik... Még kenyérből is legalább 4-5 féle, és nem csak a kalácsszerű amerikai változat, hanem „igazi” magyaros kenyér-kenyér is! :-D

Szóval arany életünk volt. Bár kicsit zaklatott, mert Ricsi elég keveset eszik, és hamar kiszállt a székéből, hogy világgá menjen a csúszdák vagy a kisautók irányába. Esetleg megnézni, hogy máshol is forognak-e a ventilátorok. Ez az egyik kedvenc szokása. Séta közben is folyamatosan kommentálja, hogy a teraszokon, ahova belát, forog vagy nem forog a ventilátor.

Tehát felváltva megreggeliztünk, aztán ki-ki a dolga után látott. Ami a szülőknél a home office, nálam meg Ricsi szórakoztatása volt. A tetőterasz majdhogynem ideális irodának bizonyult, amikor fontos és zavartalan meetingeket kellett lebonyolítaniuk, egyebekben meg igyekeztek megbújni a hálószobákban, ha sikerült.

Mi kezdetben a szűk környéket fedeztük fel, de később Ricsi teljesen ráállt a játékszobára, ami a 10-től 3-ig, 4-ig nekem sem volt ellenemre, bár a légkondit kicsit sokaltam.

Itt, a játszóházban, zajlott a gyerekek szociális élete is. Egy idő után már ismertünk egy pár rendszeres gyereket, megtanultuk, ki milyen temperamentumú, és kire milyen szülők, felügyelők vigyáznak (vagy nem vigyáznak). Ricsi főleg a nála kicsit idősebb lányokkal értett szót, viszont a fiúktól tanult el minden rosszaságot – elsőre!

A játékszoba három részből állt. Volt egy kisgyerekes, itt kisautók, golyós számológép, építőkocka, néhány mesekönyv, két ugrólabda volt, vastag szivacsszőnyeg meg egy rugókra szerelt kis dzsip, amibe többen is belefértek.

Érdekes módon minden gyereknek ugyanaz az egy kamion volt a kedvence, úgyhogy mindig ment a harc érte, vérmérséklet szerint támadással, rablással vagy sírással. Na jó, néha megosztással is. 😊

A középső nagy üres rész a Star Wars-t idézte, az egyik falon keringő űrhajok, a másikon néhány irányítópult, középen meg egy nyolc szögletű asztal – ezen nagyon jól lehetett labdázni a két ugrólabdával!

A legizgalmasabb a harmadik szoba volt, néhány játékautomatával és egy csocsóasztallal. Ricsi először az automatákba szeretett bele, azok vezérlőit nyomogatta lelkesen, de aztán rákapott a csocsóra. Volt ott két nagy kocka, kifejezetten kisgyerekeknek, amiről remekül felérte az asztalt, és hamar rájött, hogy hogyan mozognak a figurák. Célozni meg védeni persze még nem tudott, de azt gyorsan megtanulta, hogyan mozgassa a figurákat, ha a közelébe kerül egy labda.

És persze ott volt még a kosárpálya és egy kinti gyerek játszórész, két, lábbal hajtható kisautóval – újabb zsákmányolási lehetőség a gyerekeknek -, meg egy csúszdával.

(A csúszda miatt a készenléti hátizsákom tartalma egy újabb darabbal gyarapodott, belekerült egy rongy is, amivel a vizet tudom – nagyjából – letörölgetni, amikor pocsolyában áll a csúszdán.)

Az emberek errefelé nagyon barátságosak és mosolygósak. Legalábbis ránk mindenki mosolyog. A személyzet, pincérek, takarítók, szerelők is rögtön „small talk”-ba kezdtek velünk, ha találkoztunk.

Minden nagyon szép, minden nagyon jó volt – csak az energiapazarlás zavart. Gondolom, ez a hely imázsából is fakad, mutatni kell a gazdagságot, biztosítani a luxus érzését az itt lakókban.

Az ágynemű és törülközők naponta cserélve – bár ezt lehetett jelezni, ha nem akarja az ember. Az viszont mindennapos programom volt, hogy amikor elment a takarítónő, akkor lekapcsolgattam a lámpákat. Ők mindig úgy hagyták el a lakást, hogy az összes lámpát felkapcsolták. Azokból meg aztán volt sok! És mennyi villanykapcsoló! Egy hónap alatt sem tudtam mindnek megtanulni a funkcióját! Még szerencse, hogy volt a bejárati ajtó mellett egy főkapcsoló is, amikor mindenki elment, ezzel egyszerűen le lehetett kapcsolni az összes villanyt.

(Ennél jobban csak a „Ne zavarj!” jelzést értékeltem, mert Ricsi alvásideje rendszeresen egybeesett a takarítók érkezésével. De ezzel a kis lámpával jelezni tudtam nekik, hogy most „lélek az ajtón se be, se ki!” 😊

Szingapúr - Az első benyomások

Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol főállásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Az első benyomások

A szingapúri repülőtéren, az érkezési oldal közelében van egy kupolaszerű építmény, amelynek a falai körbe végig növényekkel vannak borítva, és hozzá mindenfelé kis vízesések csordogálnak. Hát persze, hogy itt kezdtük az országnézést!

Ricsi unokám addigra már teljesen elfogadott, így kézen fogva mentünk megcsodálni a látnivalókat, sok-sok másik turistával együtt, akik mind a zöld dzsungelben elhelyezett különböző rajzfilmfigurák és jelenetek között fényképezkedtek. Körbesétáltunk a birodalom aljában, megcsodáltuk az impozáns benyomást, de alapos körülnézésre most persze nem is gondoltunk, inkább gyorsan beterveztük, hogy ide még visszajövünk – csomagok nélkül és kipihenve.

Szingapúr-Changi repülőtér

A repülőtér Szingapúr keleti szélén helyezkedik el, a központi részig, ahol lakunk, kb. fél óra alatt értünk el taxival. Persze tágra nyitott szemekkel néztem a várost, és próbáltam magamba szívni minden érdekességet. Egy darabig egy tengerparti sétány mellett haladtunk, aztán, ahogy beljebb értünk, kezdtek jobban megszaporodni a házak, az út mindkét oldalán.

Szingapurról még biztosan fogok véleményt formálni. Az első élményem viszont kicsit olyan volt, mint amikor a Mona Lisát élőben megláttam. Egészen más, mint elképzeltem. Az csak egy, hogy a képeken mindig süt a nap és ragyogó kék az ég... De felhőkarcolóból sincs ANNYI, amennyit én elképzeltem. Megvannak még a régi koloniális stílusú házak is - méghozzá, amelyeket eddig én láttam, szép állapotban. És ezek között dugják ki a fejüket a toronyházak. Barátságos városka – elsőre ez a jelző jutott eszembe róla. Nincs zsúfoltság az utakon, szellős az elrendezése, sok a zöld az épületek között. Nem éreztem azt nyüzsgést, tömeget, ami a világvárosokat jellemzi (akár pozitív, akár negatív értelemben).  De az is igaz, hogy a repülőtértől a szállodáig még csak egyetlen szegletét ismertem meg.

MCCZ - Kulturális, közösségi és ifjúsági minisztérium

A taxiból kiszállva egyenesen a játszótéri csúszdánál találtam magam, mivel Ricsi az én jelenlétemhez is ragaszkodott – és hát ki tud ellenállni egy ilyen kérésnek! Aztán megebédeltünk egy olaszos pizzériában - és csak ezután tettem be a lábam először a jelenlegi lakásba :-D

Ahonnan aztán hamarosan indultunk is tovább. Daniéknak még mindenféle adminisztrációs ügyeket kellett intézniük, de meglepően gyorsan ment – és a tágas váróteremben játszótér is volt, bár Ricsi inkább az autókat, buszokat nézegette az ablakon keresztül.

Utána meg a Fort Canning parkban sétáltunk egyet. Minden hintára felültünk, és minden érdekes trópusi növényt megcsodáltunk (lehet találgatni, hogy melyik programot ki javasolta :-D  ).

Szingapur - Az utazás

 2023. március

Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Az utazás

A repülőtársaság javaslatára – és mert a sofőrként besegítő unokaöcsémnek is ez volt a legalkalmasabb – 3 és fél órával az indulás előtt már megérkeztem a repülőtérre.

Vicces volt, a trópusokra készültem, nyári ruhákkal teli bőrönddel, és az indulásnál szállingózott a hó. Az emlékezetes március 15-i hóesésre gondolva, némi humoros aggódással felmerült bennem, nehogy már hóakadály miatt ne induljon a gépem!

Mivel ilyen korán kint voltam, és egy alkalmazott kedvesen azt is megmutatta, melyik pulthoz kell (majd, kb. ¾ óra múlva) mennem, hát elsőként kezelték a csomagomat. Ilyen sem történt még velem ebben az életben!

A tranzitváróban a szokásos élmények. Elképesztő árak – a kis doboz mentolos cukor, amit különbözően díszített kivitelben minden országban és minden souvenirboltban árulnak, vagy egy egyszerű (bár Budapest látképes) radír 2300 Ft. Álmaim tavaszi kabátja 81.000 Ft. Inkább fel sem próbáltam. Úgyis olyan helyre utazom, ahol ilyesmire nem lesz szükség. 😊 És erősen meghökkentő „magyaros” tárgyak a souvenir shopban. Például elefánt alakú üvegbe töltött magyar fajbor és matyó mintával díszített szinte bármi. Sosem tudom, a kereslethez igazodik-e a kínálat, vagy a külföldiek a kínálat alapján, „azt vedd, ami van” módra vásárolnak.

(És persze mindig elgondolkozom azon is, hogy amit nekem külföldön az országra jellemzőként kínálnak, abban mégis mennyi a valódi, és mennyi a bóvli.)

Doháig kellemes utunk volt, jót beszélgettem a mellettem ülő hölggyel, akitől azt az érdekes információt is megtudtam, hogy például az USA-ban azért hűtik annyira a közintézményeket és egyéb helyeket, mert a hideg nagyon rossz hatással van a bacilusokra, tehát kvázi fertőtlenítő szerepe van. Hát ezt eddig még sosem hallottam – azt annál inkább, hogy milyen rossz hatással lehet a klíma z egészségre, a megfázástól kezdve a légionárius betegségig. De hát jó pap is holtig tanul! :-D

Dohában eseménytelenül, de gyorsan eltelt a várakozás ideje. A szingapúri járat már sokkal jobban tele volt, mint az előző, mellettem két ázsiai fiatalember ült, a hozzám közelebb ülő végig köhögte az egész utat, így én maszkban töltöttem a teljes utazási időt. Egyébként nem foglalkoztak velem, csak közvetlen a leszállás előtt szólítottak meg, hogy megkérdezzék, a tőlem három székkel odébb ülő hölgy vajon a testvérem-e. Szerintük a megszólalásig hasonlítottunk egymáshoz, szerintem az égvilágon semmi közös nem volt bennünk. Ebből is látszik, hogy nem csak mi, nyugatiak látjuk egyformának az ázsiaiakat, ők sincsenek ezzel másképp. :-D

A beléptetés az országba gyors volt, és viszonylag egyszerű. Útlevél és SG Arrival Card (regisztrációs lap) ellenőrzése, ujjlenyomatvétel és digitális arckép felismerés (legalábbis azt hiszem, azért kellett belenézni a kamerába 😊 ). Az országba való belépéshez szükség van még egy érvényes haza- vagy továbbutazásra szóló repülőjegyre – ezt Budapesten, a repülőtéren ellenőrizték, itt már nem kérték újra. És a szingapúri követség weboldala szerint az országban való tartózkodásomat fedező pénzmennyiséggel is rendelkeznem kell, azt viszont sehol nem írták, hogy mégis mekkora összegre gondolnak. Viszont nem is kérték sehol, hogy mutassam be, mennyi pénz van nálam.

A vámkezelés – a rengeteg szigorú előírás, figyelmeztetés és felszólítás ellenére – ugyanolyan volt, mint mondjuk Budapesten. Az ember fogta a bőröndjét, és a zöld folyosón keresztül szépen kisétált az előtérbe. Még vámosokat sem láttam, akik legalább fél szemmel odalestek volna az utazókra. Persze valahol biztosan voltak, és biztosan megvan a maguk rendszere, hogy kiszűrjék a maguk embereit, például a rágógumi-csempészeket. Mert, mint elég általánosan ismert tény, Szingapúrban tilos rágógumizni, és még az országba való behozatala is tilos.

Tehát átsétáltam a kapun, és máris megérkeztem egy új kaland helyszínére. Mivel Daniék is csak pár nappal előttem érkeztek, és egy két évessel sem egyszerű az időzítés, ezért volt egy kis időm nézelődni, meg gyorsan értesíteni az otthon maradottakat, hogy szerencsésen megérkeztem.

Sőt, az utazásom néhány fontos részletét is megtudtam. Egy ausztrál ismerősöm ugyanis imádja a repülőket, és bárki utazik a környezetében, ő gondosan végig követi az egész utat, a fel- és leszállást, géptípust, esetleges késéseket.

Úgyhogy, íme a száraz tények az utamról:

„Az első járat nagyon pontos volt, mert 14 perccel korábban kezdett el kigurulni a felszállópályára, majd 2 perccel a tervezett időpont előtt felszállt. Ez egy 11 éves gép volt.

 A második gép 3 éves volt, és nem sokkal a tervezett idő után hagyta el a felszállópályát.

 És éppen most szállt le a gép Szingapúrban. Érezd jól magad!”

Szingapúr - Előkészületek

 Személyes élmények, tapasztalatok, pillanatképek Szingapúrból, ahol fő állásban 2 éves unokámra vigyázok.

*****

Előkészületek

A legrövidebb utazás is a csomagolással kezdődik. (Na, jó, a tervezés, szervezés, repülő-/vonatjegy vásárlás, biztosításkötés stb. után.) Hát még akkor egy hosszú út! Általában az a véleményem, hogy három napra kb. ugyanannyi cucc kell, mint egy hónapra, mert a legtöbb dolgot nem lehet kispórolni a bőröndből, de azért egy fél éves útra mégiscsak másképp kell készülni. Pláne, ha az ember egy ismeretlen országba utazik.

Előzmény: Két évvel ezelőtt, a covid kellős közepén megszületett a kisunokám – Kínában. A fiam becsületére legyen mondva, attól kezdve napi rendszerességgel tartottuk a kapcsolatot élő közvetítéssel a neten át, így, ha virtuálisan is, de ott lehettem minden fontos “első lépésénél”. És Ricsinek is kialakult valamilyen képe rólam. Na, de az mégsem ugyanaz, mint élőben!

Az első két évben a kínai nagyszülők vigyáztak a kicsire, amíg a szülők dolgoztak – részben az irodából, részben home office-ban. Most viszont a kis család átköltözött Szingapúrba, és így én is megismerkedhetek végre az unokámmal! Szóval az úticél Szingapúr!

Persze igyekeztem elolvasni a neten található száraz tényeket és meghallgattam a  lelkes (vagy kevésbé lelkendező) élménybeszámolókat. Megnéztem a térképen is, hogy hol is helyezkedik el ez a parányi, de gazdaságilag annál jelentősebb ország, és megpróbáltam elképzelni, hogy milyen is lehet az éghajlat egy, az Egyenlítő közelében lévő, tengerparti területen.

Abban biztos voltam, hogy a nyári ruháimnak hasznát veszem, de azért bedobtam egy-két vékony nadrágot és blúzt is. Utazni meg úgyis meleg(ebb) ruhában utaztam, így mindjárt megvolt a biztonsági tartalék is.

A ruhánál izgalmasabb volt az egyéb holmik összecsomagolása. A sok megvásárolt magyar mesekönyv közül melyiket érdemes már elvinni, mi az, ami még várhat? Milyen játékokat vigyek? Van-e olyan konyhai eszköz, amit napi rendszerességgel használok, de arrafelé talán nem annyira könnyen beszerezhető? Mivel szeretném tölteni a szabadidőmet – ha lesz? Milyen elektronikai eszközöket szoktam használni? Melyek azok az orvosságok, házi szerek, amikre szükségem lehet? Vigyek magammal könyvet? Ha igen, hányat és melyikeket?

És mi az, amit nem vihetek? Tilos az országba rágógumit bevinni. Maximum 1 liter alkohol megengedett, nem vihető be lőfegyver, kábítószer (na, ezek a tilalmak nem okoztak problémát), de nem volt egyértelmű az élelmiszerek bevitele sem, így végül nem kerültek be a csomagba a megszokott hazai fűszerek.

Végül a kiválogatott és összegyűlt holminak bele kellett férnie – súlyban és térfogatban – egy 25 kg-os böröndbe és egy 7 kg-os kézipoggyászba. Jó kis puzzle volt kitalálni, hogyan is osszam meg a dolgokat, hogy végül minden megtalálja a helyét. A lezárt bőröndöket és a táskámat aztán sorbaállítottam az előszobában, hogy hajnalban már csak fel kelljen kapni.

Unokaöcsém kedves búcsúajándékát csak reggel találtam meg. Persze a cápa nem utazott velem, csak elbúcsúztatott.