Vásári sokadalom - Longhua Temple

Jól elhúzódott itthon a délelőttöm, többek között nekiálltam takarítani is. Daninak csupa szofisztikált takarítóeszköze van. Speciális felmosó, nyeles lapát, por- és hajszálgyűjtő padlófeltörlő. Gyerekjáték velük a takarítás – bár a takarítás végén a takarítóeszközök kitisztogatásában még nem vagyok profi. Azért indulás előtt még gyorsan a mosdót is kimostam. Szóval elég későn indultam el hazulról.

De az életben semmi nem történik véletlenül. 

Longhua Pagoda

 Pont akkorra értem a Longhua Pagoda melletti térre, amikor a színpadon elkezdődött az akrobata show, de még nem gyűltek oda az emberek, úgyhogy az első sorból élvezhettem végig az egészet. Fiatal lányok és fiúk voltak az előadók, és nagyon ügyesen dolgoztak. Zsonglőrködtek kalapokkal, diabolóval, pörgettek tányért, voltak akrobata- és erőművész-mutatványok, még egy bűvész is fellépett. Az egyik legbonyolultabb mutatványához a nézők közül hívott fel kettőt a színpadra, akik nagyon gyanakvóak (vagy kíváncsiak) voltak, és mindent többször is ellenőriztek, főleg a középkorú hölgy. A szokásos „hát-ezt-meg-hogy-a-csudába csinálja” mutatvány volt. Egy kötélre felfűztek egy lyukas kockát meg két karikát, mindhárom után a segítők megcsomózták a kötelet. Aztán az egészet behúzták a segítő fiú dzsekijének a két ujjába, és újból csomót kötöttek rá (nem a bűvész! Ezek után a két segítő feszesre húzva tartotta a kötél két végét, miközben a bűvész a kötélről először leszedte a kockát, aztán a két karikát, aztán még a kabátot is, anélkül, hogy ők elengedték volna a kötelet. Ráadásul közben folyamatosan igyekeztek oldalról figyelni, hogy mit is csinál. És ennek ellenére értetlenül álltak ott a végén. Persze mi, nézők is. A legjobb mégsem ez volt, hanem az, hogy a bűvész előrántott a zsebéből egy piros muszlinkendőt, hogy búcsút intsen, de mire a keze integetésre lendült volna, már egy kb. 1 méteres bot volt benne a kendő helyett. Megérdemelte a sok Óh!-t meg A-a-a-t, amit a nézőktől kapott.

Zsonglőrködés kalapokkal

Gumilány

Az egész műsor a Longhua Temple Fair része volt. Ez a legnagyobb hagyományos templomi vásár Shanghaiban, amelyet minden évben a kínai naptár harmadik hónapjának harmadik napján tartanak. Az ismertető szerint ez a hosszú történeti múltra visszatekintő vásár mára tipikus modern turistalátványosság lett, mely az ősi építészetet, a vásári forgatagot, népviseletet, kulturális jellemzőket, evést-ivást, népség és katonaság szórakoztatását és vallási tevékenységet vegyíti egymással.

Amit én ténylegesen láttam, az azért ennél jóval visszafogottabb volt. A „templomutca” el volt kerítve a rendezvény számára, de érdekes módon a kerítésen kívül is jóval kevesebb volt a koldus, mint amikor másfél éve decemberben látottam ide. Sőt, a templomlátogatók száma is minimális volt. Lehet, hogy akkor éppen valami ünnepre készültek?

Most mindenesetre aki itt volt, az a vásárban nyüzsgött, bár akkora nagy nyüzsgés azért nem volt. A sátrakban árultak mindent a mobiltoktól kezdve az édességek és teán át a  fonott kínai ékszerekig, de összesen talán vagy 25 stand volt, abból is legalább 6-8 egészségügyi (mérjünk vérnyomást stb.) és/vagy adománygyűjtő. Így legalább könnyebb volt mindent tüzetesen végignézni. A vallásos tevékenységet egy szerzetes képviselte, aki a színpadon ülve tartott előadást valamiről (amiből persze egy árva szót sem értettem), hatalmas lendülettel, és nagyon élénk testbeszéddel. A nézők moccanás és minden reakció nélkül figyelték, úgyhogy abból sem tudtam következtetni a beszéd tartalmára. A tér nagyobbik felét mindenféle játéklehetőségek töltötték ki. Dobj fel egy kavicsot, és mielőtt elkapnád, kapkodj fel az asztalról 1(-2-3) kavicsot, csúzlival találj bele egy lyukba, asztali curling, karikahajtás, diaboló… Lelkes próbálkozókban nem volt hiány!

Kínai illatzsákok

Kínai horoszkóp állatok karamellizált cukorból

Asztali curling

Miután kinézegettem magam, elugrottam az idegen nyelvű könyvesboltba, amit másfél évvel ezelőtt fedeztem fel (390 Fuzhou Lu, Fujian Zhong Lu közelében). Nagyon büszke voltam, hogy minden térkép és cím nélkül, csak úgy érzés alapján odataláltam! Szenzációs bolt. Hat emelet tele könyvekkel! És magazinokkal. Igaz, hogy a barkácsújságot, amit az M50-ben láttam, nem találtam meg, viszont láttam egy csomó más újságot, amit még életemben nem. Mangákkal meg Dunát (vagy stílusosan Huangput – ez Shanghai folyója) lehetett volna rekeszteni. A kínai kiadású könyvek nagyon olcsók, úgyhogy mindjárt két könyvet is vettem a kínai festési technikákról. Érdekes módon az egyik emeleten elfogadta az automata a bankkártyámat, a másikon nem. Általában elég kevés helyen tudok vele fizetni. Legtöbbször nem veszi be a gép a mágnescsíkos kártyát, csak a chipeset (ha jól értettem). Ez az utóbbi másfél év „fejlődése”, a múltkor még szinte mindenhol elfogadták.

A vásárlás örömére (és mert nagyon éhes voltam), még betértem a KFC-be is, ahol pompás mézes pomeló teára bukkantam. Nagyon ízlett, ki kéne próbálni otthon is.

Az első este, hogy Dani már otthon várt. Kicsit hamarabb lelépett a munkahelyéről – én meg a szokásosnál jobban elmaradtam a városban.

Vacsora után nekiálltunk csomagolni a hétvégére, és rájöttünk, hogy meglepően kevés dolog kell három napra, főleg, ha az ember egy kínai szállodában szándékozik éjszakázni. Ezekben ugyanis nem csak törülközőt, meg szappant, de fogkefét, fogkrémet, sőt még papucsot is adnak!