Shanghai Museum

Jók azok az apró kis praktikumok, amikkel egy másik közegben találkozom.

Például a fürdőszobákba beszerelt fűtés.

Itt Shanghaiban ugyanis nincs fűtés a lakásokban. Valaki egyszer húzott egy vonalat a térképen, és eldöntötték, hogy attól északra szokott tél lenni, attól délre pedig nem, tehát nincs szükség a lakások fűtésére. De tényleg! Daninak szerencsére eddig mindkét lakásában volt/van légkondicionáló, így mi azzal fűtünk. És – lehet, hogy csak azért, mert közép/felső-kozépkategóriás lakásban lakik, de mindkét fürdőszobájában volt melegítési lehetőség is. Az első helyen infralámpa volt beépítve a mennyezetbe a zuhanykabin felett és a mosdó terében is. Itt pedig meleg levegőt ehet áramoltatni a mennyezeti szellőzőnyíláson át. Gondolom, elektromos fűtéssel megy ez is. Mivel eléggé fázós vagyok, tetszenek nekem ezek az ötletek. Ha meglesz az új lakásom, nagyon tervezem, hogy valami ilyen legyen-meleg-de-most-azonnal rendszerű dolgot beépítek én is a fürdőszobámba!

Egy másik ötletes dolog, hogy a konyhaszekrény egy mély fiókja az edényszárító. A fióknak nincs alja, helyette ott a kivehető csepegtetőtálca – aminek a közepén szintén van egy külön kis lefolyó tartály – hogy ne kelljen olyan sűrűn kivenni a tálcát. Kis konyhákban, ahol fontos a pultfelület, ötletes megoldás lehet egy ilyen – akár a mosogató alá beépítve is.

Elugrottam a Shanghai Museumba, hogy körülnézzek. Valamiért úgy képzeltem, hogy egy röpke idő elég lesz a megtekintéséhez. Ehhez képest négy emelet, tömve kiállított anyaggal.

Szigorú beléptető rendszer van. Átvilágítják a táskákat – és olyant is kiszúrtak, ami a reptérieket nem is érdekelte (egy fém gyerekméretű e őeszköz készlet – kés, villa, kanál) -, fémdetektoros kapu és azonkívül még külön személyes fémdetektoros ellenőrzés is.

Viszont ingyenes a belépés, ami nagy szerencse, mert már az első emelet két-harmadánál rájöttem, hogy egyben nem tudom végignézni az egészet.

Shanghai Museum belső tere

A legfelső emeleten numizmatikai kiállítás volt, jade faragványokat, kínai bútorokat és a kínai kisebbség viseleteit mutatták be. Mire mindent töviről hegyire végignéztem, már telítődtem is.

Pénzérmék É-Kínából (k.e. 770-221)

Pénzöntő forma

Sárkányos bankjegy

Batikolt kékfestő "tulipánok", ezúttal Kínából

A harmadik emelet a festményekről és kaligráfiákról szól, ezt kapásból kihagytam, mert ide frissen szeretnék érkezni. A második emeleti kerámiakiállításon viszont végigballagtam – és végre rájöttem, hogyan lehet megkülönböztetni a sárkányt az oroszlántól. Eddig ezzel mindig nehézségeim voltak. Mindkettőnek szögletes előre nyúló feje van, vicsorgó fogakkal, két hosszú bajusszal, négy, karmos mancsa – és itt Kínában a sárkányok is éppoly karcsúak, mint az oroszlánok. Nem úgy, mint a mi hasas, gömbölyded sárkányaink. Viszont addig nézegettem két egymáshoz közeli ábrázolást (csak 3-4 tárlónyit kellett ingáznom a kettő között), míg végül rájöttem, hogy a sárkány …. pikkelyes!!! Teljesen ésszerű, nem is tudom, hogy nem gondoltam eddig erre! Azért gyorsan leellenőriztem az elméletemet, és egyenlőre még nem találtam ellenpéldát.

Nem, ez nem kertitörpe, hanem egy kínai szobor

"Csikóbőrös" kulacs kínai módra. Érdekes, amikor ugyanazok a formák visszaköszönnek a világ különböző pontjain.

A földszintet szintén kihagytam, ott bronzkori leletek és egy szoborkiállítás vár még rám.

Helyette inkább végigsétáltam az East Nanjing roadon, amelyik a legnagyobb vásárlóutca. Ennek megfelelően tömve is van emberekkel, loholó shanghaiakkal, bámészkodó külföldiekkel, és töménytelen fényképezkedő kínai turistával. Van néhány jópofa szobor ezen az utcán: amerikai apuka nyakában kisgyerekkel meg léggömbbel, anyuka babakocsival, meg ilyesmik. Na, ezeknél mindig hatalmas sor áll, mert mindenki le akarja magát fényképeztetni mellettük. Egyenlőre még nem sikerült elcsípnem egy olyan pillanatot, amikor akár csak a közelébe is férkőzhettem volna a szobornak.

Helyette viszont szaxonfonzenét hallgattam. Egy teraszról fújta az égszínkék kabátba öltözött zenés, lent az utcán pedig azonnal kialakult a tánctér, és táncra perdültek az arra járók – főleg közép- és idősebb korosztály.

Sárkányeregető öregurak a múzeum lépcsőjén

A People Square parkjának egyik kapuja

 

Egzotikus gyümölcs. Sajnos a nevét nem tudom.