A
nap fénypontja
Zsuzsa:
A bolondos kabát, amit az egyik boltban találtam
Orsi:
Meghívás ebédre a hindu templomban
The best part of the day
Susan: The crazy coat, I have found in a shop
Orsi: Invitation to lunch in a swami-house
Éjszaka
nagyon melegünk volt, mert takarékossági okokból nem járattuk a ventilátort, biztonsági
okokból zárva tartottuk a függőfolyosóra néző ablakot, és higiéniai okokból nem
nagyon mertük kidugni a szabad bőrfelületeinket a hálózsákokból.
Reggel
elindultunk a tegnap megismert úton a Lake Side felé. Minden ép eszű turista
ott lakik, csak mi gondoltuk úgy, hogy jobb, ha a hatizsákok a buszpályaudvar közelében
vannak.
 |
| Pokhara, háttérben a hegyekkel /Pokhara, and the hills in the background |
Útközben
megreggeliztünk egy helyiek által látogatott kis büfében. Ismét csicseriborsos samosákat
ettünk. Finom volt, csak kicsit túl olajos, és nagyon erős. Legalábbis nekem,
Zsuzsa élvezte, ő a chilit is chilivel eszi.
 |
| Lake Side, Pokhara, Nepal |
Zsuzsa
csónakázni akart volna. Volt a túlparton, a hegy tetején, egy stupa, ahonnan
remek kilátást remélt, de én, a fájós lábammal, nem voltam vevő az ötletre. Így inkább a tópart és a boltsor között
sétálgattunk. Azért így sem maradtunk szórakozás nélkül. Zsuzsa mindenkivel
azonnal beszédbe elegyedik, mindenkinek nagyon szívesen elmeséli, honnan
jöttünk, hová tartunk, így aztán jó néhány bolt tulajdonosa most már
részletesen ismeri a magyar viszonyokat J
 |
| A legjobb kilátás a hegyekre / The best view on the mountains |
A
tópart egy pontján remek kilátóhelyre bukkantunk, csodálatos rálátás volt a
hegyekre! Aki ezért a látványért érkezik Nepálba, annak ugyan nem kell
megtennie ezt a hosszú túrát. Egész utunk alatt egyszer sem láttuk ilyen remek
panorámát, mint itt.
Később
bekeveredtünk egy hindu templomkertbe, ahol egy buddhista vallású, de itt is önkénteskedő férfi meghívott bennünket az éppen
zajló szeretetvendégségre, amit általában havi rendszerességgel tartanak. Levelekből
préselt eldobható tányéron rizslisztből és joghurtból készült, roti nevű olajban
kisült, fánkszerű karikát kaptunk, hozzá krumplis, babos, kissé csípős curryt.
 |
| Roti, krumplis-babos curryvel / Roti, and potato-bean curry |
Evés
közben új barátunk elmesélte az életét. Szegény sorból indult, sokat dolgozott,
végül eljutott odáig, hogy saját szállodája lett. Miután irányba állította,
bérbe adta, és azóta már csak a rendszeresen érkező bérleti díjból él. Tudja,
hogy ha maga üzemeltetné a szállót, biztosan többet keresne, de akkor mikor
lenne ideje örülni az életnek?! Nem akar csak azért dolgozni, hogy még több
legyen, ha bővel elég az is, amennyije most van.
Amikor
egyszer három hónapig Nemetorszagban járt,
megállapította, hogy a németek nem boldogok, csak hajszolják magukat, futnak a
pénz után és az élet elől. Ő nem akarja a fiát külföldi egyetemre küldeni, azt
szeretné, hogy együtt maradjon a család, és biztos benne, hogy a gyerek Nepálban
is jó állast fog találni magának. Kertészkedik, főzőcskézik, elmegy a
kislányáért az iskolába, és a feleségéért a bankba, önkénteskedik mindenfelé. Boldog
és elégedett ember.
(Kérdeztük,
hogy a felesége miért dolgozik, és azt mondta, ő maga döntött így. Utólag,
Kathmanduban megtudtuk, hogy a banki alkalmazottak igen irigylésre méltók, jó a
fizetés, sok a juttatás, korán nyugdíjba mennek; aki egyszer bekerült, magától
nem adja fel az állását.)
Beszélgetés
közben a férfi megemlítette, hogy holnap sztrájk lesz, és nem járnak a távolsági
buszok. Például Pokhara és Kathmandu között, ahova pedig mi keszülünk! Úgyhogy
gyorsan össze is kaptuk magunk, és visszaaraszoltunk a buszpályaudvarra, bővebb
információért. Út közben megálltunk a turista buszok pályaudvaran is, ahol azt mondták,
hogy őket nem érinti a sztrájk, viszont naponta csak egy busz indul, reggel fél
8-kor, de jöjjünk nyugodtan, biztosan lesz rajta hely.
A
Tourist Police nem tudott információt adni sztrájkról, pedig amúgy igen
előzékenyek és igyekvők voltak. A belvárosban azonba megerősítették, hogy tényleg
igaz a sztrájk híre, így hát nem sikerült kicselezni a sorsot, csak kell még
egyet gyalogolni a zsákokkal.
Mindenesetre,
ha már a városban voltunk, még elsétáltunk a folyóig, ami állítólag gyönyörű.
Tényleg az lenne, hatalmas sziklák közti szurdok, sebesen csörgedező folyóval,
és kis vízesésekkel ... csak éppen közvetlenül a híd két oldalán az egészet
teljesen befedi a szemét, konzervdobozok, PET-palackok, rongyok. Kár érte.
A
buszpályaudvarral szemközt rábukkantunk a bazárnegyedre. Az egyik boltban egy
talpraesett kislány ügyeskedett. Egész jól beszélt angolul, és mindent el akart
adni nekünk. De kedvesen csinálta, látszott rajta a buzgalom, meg az is, hogy
tudja, mit szoktak keresni a turisták. Ásványvizet, csokit, csomagolt teák
kínálgatott, amíg a polcok között bóklásztunk.
Végre
sikerült rátalálni arra a csokis sütire, aminek a párját még Chame-ben vettünk,
és azóta sem találtuk sehol.
 |
| Nepal Ice |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése