8 nap Albániában - Berat, az 1000 ablak városa

2019.03.12-19.

A múltkor Apollóniába ÉS Beratba akartunk menni, de menet közben módosítottuk a tervet Henivel (ketten vagyunk az útimarsallok, a többiek meg lelkesen jönnek utánunk), mert úgy éreztük, hogy Berat nagy falat, Apollóniában meg a tenger vesz el sok időt.

Hát, jól éreztük. Mint a korábbi beszámolóból láthatjátok az apollóniai út kitöltötte egy napunkat.  Berat pedig szintén egyegész napot kitöltő programnak bizonyult, csak magában a várban legalább három órát bolyongtunk, pedig - hétfő lévén - az ikonmúzeum nem is volt nyitva.

Ez egy olyan "igazi" vár, mint a budai, még élnek benne emberek, ha nem is től sokan. De igaziból mégis inkább egy múzeum, csak belépti díj nélkül. Hatalmas vár, rengeteg apró utcácskával, meg sikátorral, romos falakkal, izgalmas zegzugokkal - egy részében pedig még állnak a régi házak, ruha szárad a kertben, birka- és kecskenyáj ballag a lekövezett utcán - és persze több helyen étterem és ajándékbolt is be van rendezve az utcai szobában. Gondolom, ennél jóval több is szokott lenni, de még mindig szezon előtt vagyunk. 

Az egyik műhelyben viszont szorgalmasan faragott egy mesterember. Berat jellemző látványképét, az 1000 ablakos, hegyoldalba „nőtt” városkát álmodta bele a fatáblákba.

Látkép a berati várból (fotó: Szabó Henrietta)

Szavakkal nem is igen lehet elmesélni ezt az élményt, amiben részünk volt itt, az ódon hangulatot árasztó falak között. Fel-alá mászkáltunk az utcácskákban, mindenhova bekukkantottunk, ahova csak lehetett, és töménytelen fényképet készítettünk. Persze egy jó részét itthon aztán mindig hajítom áldott digitális világ, amikor ráérek utólag eldönteni, hogy melyik látószög is adja a legszebb eredményt! Minden kis utcácskába bekattintottam, minden rozoga háztetőt, utcakövet megörökítettem - aztán egy idő után már kezdtem érezni (és a visszanézegetésnél is látszott), hogy tulajdonképpen mind egyformák. És mégis egy-egy apró részlet is mennyire más hangulatot tud teremteni.

Bolyongás Berat várának szűk utcácskáin

Meglepő és izgalmas "felfedezés" volt a föld alatti ciszterna, amilyennel még nem találkoztam. (Isztambult megjárt emberek előnyben, ilyen jellegű, csak sokkal nagyobb a Yerebatan Ciszterna.)

Szóval sétál az ember békésen, romos falakkal szabdalt, gaz által fevetett területen, meglát egy csúcsíves ablakot a földközelben, bekukucskál - és egy Mátyás-templom magasságú (illetve jelen esetben mélységű) boltozatos, árkádos építményt lát maga alatt!

Korlát, veszélyre hivatkozó tábla nincs, az nem az albánok stílusa, pedig ez a hely igazán megérdemelné, már csak a tetején (illetve a mi szemszögünkből nézve, a sétálószinten) éktelenkedő szép nagy nyílás miatt is - ahogy az is kijárna neki, hogy legalább pár szót írjanak róla egy információs táblán!

Ciszterna Berat várában

A városka világörökség mecset és medresze együttesét sajnos éppen renoválták, úgyhogy abból csak a kinyúló minaretet láttuk, viszont, egy finom ebéd-uzsonna kombináció után, átsétáltunk a folyó túloldalára, ahonnan remek kilátás nyílik a várhegy oldalába fecskefészek-szerűen "odabiggyesztett" egyforma, fekete ablakos, fehér házakra. Berat az 1000 ablak városa.

Berat, az 1000 ablakú város (fotó: Szabó Henrietta)

Mire mindent alaposan megnéztünk, már öreg este lett, indulhattunk is haza. Volt ugyan némi nézeteltérésünk a GPS-szel, mert folyton másfelé akart vinni, mint az útjelző táblák nagyon is egyértelmű jelei, de győzött az emberi ész (és akarat) a géppel szemben - és mégis eltévedés nélkül hazaértünk :-D Még a parkolóhelyünk is ott várt ránk (vagy legalábbis egy parkolóhely, abban a bizonyos utcában).

Nagy szerencsénk volt a parkolással, mert a legtöbb helyen vagy tilos, vagy fizetős, de időnként egy-egy kisebb utcában, vagy utcaszakaszon ingyenes. És minden nap sikerült kifognunk egy ilyet. Az is igaz, hogy amikor induláshoz készülve piszmogtunk még az autó körül, mindig ott állt már ugrásra készen egy autó mögöttünk, amelyik szeretett volna a helyünkre állni.