 |
| Ez így igaz :-) |
Mint minden jónak, ennek az útnak is a végére értünk egyszer.
Az utolsó napunkat ismét Tiranában töltöttük, gondoltuk, van még itt is bőven mit bepótolni.
Ismét Szkander bég főterére igyekeztünk, ezúttal a Történeti Múzeum volt a cél. Egy új utcát próbáltunk ki, így aztán szerencsésen rá is találtunk a helyi „lengyel piacra”. Na, ezt nem a turisták kedvéért üzemeltették - vagy legalábbis NEM CSAK. Mert azért itt is volt albán sassal és albán zászlóval díszített mindenféle, és gondolom, hogy erre valószínűleg nem a helybéliek a fő vevők.
De megvolt a szokásos bolhapiacok teljes választéka is, az "ó-csó a bugyogó!"-tól kezdve a kerékpárbelsőig, és kalickában sorsára váró kanáriig.
 |
| Bébiruha albán módra |
Éppen az új alatt álló ortodox katedrálisnál bukkantunk ki Kívülről már teljes szépségében pompázik, a belsejében viszont még folyik a kialakítás. De közben azért már használják is. Igazán impozáns épület.
 |
| Tirana, az új ortodox templom - kívül... |
 |
| ...és belül |
Szembe vele a Titkosszolgálati múzeum. Bizony, nem csak a temetők, a múzeumok és kiállítások is sokat elmondanak egy népről.
 |
Titkosszolgálati múzeum, Tirana
|
 |
| A Történeti múzeum homlokzata, Tirana |
A Történeti Múzeumban minden megvolt, ami csak illik egy ilyen helyen. Az ősi illírektól kezdve a 2. világháborúig és tovább tartottak a kiállítások, egy külön teremben népviseletbe öltöztetett babák mutatták, hogy tájegységenként hány féle, és milyen különböző ruházatok voltak jellemzőek.
A legérdekesebb számomra mégis a királyi családról készült kiállítás volt - a bonyolult családfákon túl leginkább fényképek. De milyen személyes témájú fényképek! A királyi pár sétál a meztelen trónörökössel (igaz, csak 3-4 éves volt). Családi fotók, ahol a gyerek unott, vagy dühös vagy rezignált képet vág. A királyné elnyúlva egy diványon, mint Madame Pompadour...
Igazán jóban lehetett egymással a nép és a királyi család, hogy ilyen képeket megosztottak magukról.
(Megjegyzem I.Zogu is igen érdekes életet élt,
1922–1925 között két ízben miniszterelnök, 1925-től 1928-ig köztársasági elnök, majd 1939-ig Albánia királya volt. Bővebb részletekért megint csak a Wikipédiát ajánlom)
A lélek után a testet is tápláltuk - némi gyrosszal, ami nem csak finom volt, de külön érdekesség, hogy akár drága étteremben rendeltük, akár egy gyorsétteremben, ugyanannyiba került. Igazán kedves gesztus.
 |
| A 60-as, 70-es éveket idéző street art, TIrana |
Elhatároztuk, hogy egy újabb múzeum helyett inkább megkeressük a Felhőt, amely egy modern képzőművészeti alkotás. Az én emlékeim a Grand Park környékére tették volna, de a GPS, amely először egyenest arra vezetett , váratlanul új irányba állított bennünket. Egyre értetlenebbül követtük, végül már kezdett nagyon külvárosinak kinézni a környék, amikor egyszer csak közölte, hogy éppen most hagytuk el a keresett pontot :-(
Persze nem volt ott a Felhő, de arra sem sikerült rájönnünk, hogy a GPS mire gondolt, amikor ide hozott bennünket. Mindenesetre kicsit morózusan fordultunk vissza a városközpont felé, és a továbbiakban már csak kóricáltunk az utcákon.
Szerencsére a városközpont még mindig kellemes sétáló és nézelődő terepnek bizonyult. Bekukkantottunk a plázába - pont olyan, mint bárhol a világon -, körbefényképeztük a 2010 óta épülő Nagymecsetet, amely, ha elkészül, a balkán legnagyobb mecsete lesz, és egyszerre akár 4500 hívőt is be tud majd fogadni, nézelődtünk egy kicsit a "várnegyedben", azaz a várfalakon belül kialakított bulinegyedben - éttermek, kávézók, és turista csalogató boltok váltogatták egymást a kis, fallal körbezárt területen.
 |
| Nagy mecset, Tirana |
 |
| Várfalon kívül... |
 |
| ... és belül |
Végül, a kör bezárásaként betértünk a kávézóba is, ahol első nap segítséget kaptunk a szálláskereséshez. Sajnos, nem a barátnőnk volt szolgálatban, így nem tudtuk neki mégegyszer megköszönni a kedvességét, de azért a bevételükhöz hozzájárultunk néhány kávé és tortaszelet árával :-)
 |
| Kaszinónak indult, de vajon befejezik-e? (Kashar, Albánia - Fotó: Bogdan Ozog) |
És aztán már tényleg nem volt más hátra, mint elindulni a repülőtér felé. Útközben mégegyszer megcsodáltuk a "kedvenc" épületünket. Mivel a városból kifelé vezető főút mentén áll, többször is találkoztunk vele, és nagyon birizgálta a fantáziánkat, hogy mi is lehet. Végül aztán kiderült, hogy kaszinónak készült, de még befejezetlenül áll. (Mondjuk ilyen - átadás előtt félbehagyott - épületekkel bőven találkoztunk a városon belül is :-) )
 |
Búcsú Albániától a tiranai reptéren
|
Hogy teljes legyen az útiélmény, a biztonsági átvilágításnál megint kiemelték a kézitáskámat, és a legaljáig átkutatták - külön érdekességképpen nem velem pakoltatták ki, hanem a biztonsági hölgy csinálta saját kezület, és utána még vissza is pakolt, illetve csak akart, mert nem olyan egyszerű ám egy kinyitott gilisztakonzervbe visszagyömöszölni a gilisztákat! De nem is ez volt a lényeg, hanem az álhatatos kutatásának az eredménye: három darab, kb. 3-4 cm-es, lapos kavics a mesi folyópartról. Már el is felejtettem, hogy belehajigáltam őket a táskámba, de azért a szívem szakadt meg értük, amikor elvette és kidobta őket :-(
Már csak ezért is vissza kell még térnem ebbe az országba. És még mennyi minden másért is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése