Szabadnap, szürke égbolt, szemerkélő eső – fiatal szervezet
számára ideális a késői kelésre. Tíz órára voltam beállítva, mint ébresztő, de
végül Dani mobilja hamarabb csengett. Ötször is.
Tegnap este ugyanis interneten lefoglaltuk a hétvégi
szállásunkat Qiandaohuba a Ctrip-en keresztül (online kínai utazási iroda), és
ma reggel visszaszóltak, hogy abban a szállodában, amit lefoglaltunk,
külföldieket nem fogadnak.
Először kínaiul kezdtek el beszélni, mire Dani mondta
kínaiul, hogy nem beszél kínaiul. A második hívásnál ismét kínaiul beszéltek,
mire Dani angolul válaszolt, erre a fickó mondta kínaiul, hogy nem beszél
angolul, Dani mondta kínaiul, hogy nem beszél kínaiul, ezt elismételték egy
párszor, aztán letették. A harmadik hívás volt az, amikor végre angolul beszélő
ügyintéző hívta, és mondta, hogy nem fogad a szálloda. Dani megnyugtatta, hogy
tegnap telefonon rákérdeztünk, és minden rendben. Jó, akkor ők is megkérdezik
mégegyszer, mondták. A negyedik hívás ismét kínaiul volt, végül ötödikre
küldtek egy (kínai) megerősítést a foglalásról. Szóval gondoskodásból ötös,
logikus gondolkodásból ….
Mindenesetre az ébresztés tökéletes volt.
Dél tájban elindultunk a közeli szupermarketbe, hátha kapunk
bowdent Sophie biciklijéhez.
Nem jártunk sikerrel, de megismertem a környék egy másik
részét, sőt Dani is új Family Martot fedezett fel. Úgy látszik, itt is
váltogatják egymást a boltok, mint odahaza Sárospatakon. Hazafelé kis kerülővel
jöttünk, hogy megnézzük, nyitva van-e a kerékpárszerelő.
Aztán Dani ismét felkerekedett, és elvitte a biciklit, én
meg elsétáltam a közeli Pudong könyvtárba.
Daninak nem volt szerencséje, mert két szerelőnél is járt,
és egyiknek sem volt bowdenje! Annál eredményesebb volt az én utam.
Fantasztikus könyvtárat láttam. Hat emeletes, ami a jelen esetben tényleg hat
emeletet jelent, mert van egy mélyföldszintje is. Hatalmas alapterületű, ahogy
illik is egy valamire való kínai középülethez. A hat emeletből négy tele van
könyvekkel. Mivel a könyvtár részlegen két emeletnyi belső tér mindig össze van
nyitva, így még látványosabb. Jó sok ülőhellyel, asztalokkal és székekkel,
kényelmes pamlagokkal, a két emeletet összekötő lépcsősorral – és minden tele
volt emberekkel.
 |
| Olvasó lépcső, egyben átmenet két emelet között (Pudong könyvtár, Shanghai) |
A földszinti tájékoztató táblán szereplő szűk szavú angol
nyelvű feliratok alapján próbáltam tájékozódni, ami elsőre nem ment könnyen,
főleg, mert még az emeletek összenyitása is megzavart. Úgyhogy először csak
bóklásztam a polcok között. A sorok végén legtöbbször angolul is ki volt írva,
hogy éppen melyik részlegen járok, de az olvasásban persze ez sem segített.
Azért időről időre kihúztam egy-egy könyvet, és belenéztem. Valószínűleg a
képírás miatt lehet, de sokkal szellősebbnek, letisztultabbnak tűntek a
könyvek, mint a mi apró betűs, sűrűn telenyomtatott oldalaink. Olyan megragadóak
voltak, hogy úgy éreztem, már azért megéri megtanulni kínaiul, hogy ezeket a
könyveket el tudjam olvasni.
Egy idő után visszamentem a földszintre, mert láttam, hogy
ott vannak számítógépek. Jól gondoltam, hogy katalógusként szolgálnak, de
sajnos semmi angol nyelvű felület nem volt. Az én negyedórával korábbi elhatározásom
meg, hogy megtanulok kínaiul, még nem volt elég arra, hogy el is boldoguljak
egy kínai feliratos képernyőn. Úgyhogy újra végigböngésztem azt a kevés angol
tájékoztatást, amit találtam a táblán, és felmentem az 5. emeletre, az életmód
részleghez. Találtam is töménytelen útikönyvet, szakácskönyvet, lakberendezési
könyvet, jóval kevesebb sportról szóló könyvet, aztán következtek a sudokuk,
majd a gyűjtőknek szóló kiadványok. És végül rábukkantam kettő (azaz 2) darab
spárgajátékos könyvre, amelyek viszont nagyon jók voltak. Tudod, fogsz egy
darab spárgát, összekötöd a két végét, aztán tekergeted az ujjaidon, és egy
mozdulattal le tudod húzni a végén, vagy egyik ember átveszi a másiktól… De itt
két könyv volt tele jobbnál jobb ötletekkel.
Barkácskönyvet sajnos egyet sem találtam. Találtam viszont
kínai stílusú festést oktató könyveket, csak pont amikor kezdtem volna
belemélyedni, kicsöngettek minket az emeletről. Valamilyen általunk (Dani és
én) ismeretlen okból ezt az emeletet 5-kor már lezárják. A 3.-4. emelet még
üzemelt, de azzal nem tudtam mit kezdeni. Úgyhogy, gondoltam, felderítem a
gyerekkönyvtárat a 2. emeleten. Erről azonban kiderült, hogy csak játszóházat
takar. Két kisebb „tomboló” tér volt kialakítva, melllette padokkal a
felvigyázóknak. Bár nem egészen értettem a koncepciót. Ha anyuka itt felvigyáz
a gyerekre, akkor ki olvas a könyvtárban? Úgy hasznosabbnak gondolnám, ha
hivatásosok felvigyáznak a gyerekemre, amíg én a könyvtár részlegen vagyok.
A gyerekkönyvekről lemondva hazafelé vettem az utat, de még
gyorsan benéztem az „olvasó park”-ba is, amit a könyvtár mellett alakítottak
ki. Most ugyan senki nem érzett égető vágyat arra, hogy itt üldögéljen,
könyvvel a kezében, de egy szép tavaszi napsütésben nagyon kellemes helynek
tűnt.
 |
| Olvasó park (Pudong könyvtár, Shanghai) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése