Húsvét Kínában

Reggel fél 7-kor ébredtem. És 5 perc múlva már fel is keltem, bár az álom nagyon húzott vissza, de győzött az anyai szív.

Az első terv az volt, hogy miután eldugdostam az ajándékokat, visszafekszem aludni, de olyan hideg volt a lakás, hogy már a nyuszi-üzemmódhoz is fel kellett öltöznöm, úgyhogy inkább becuccoltam utána a divány egy benapozott foltjára, és nekiálltam blogot írni, miközben a nappal együtt én is húzódtam mindig odébb.

Mire elment a nap, felébredtek a „gyerekek”. Sophie-ról kiderült, hogy remekül illik a családba. Lelkesen belevetette magát a keresésbe, megörült minden apróságnak, értékelte a jobbnál jobb búvóhelyeket. Szóval mindhárman remekül szórakoztunk. Utána meg testvériesen osztoztunk a zsákmányon.

A késői reggeli után Sophie hazament, mi meg elindultunk a városba. A terv az volt, hogy kerékpárral megyünk a metró megállóig, amiből kettő is van a „közelben”, gyalogosan 30-35 percnyire. Alig párszáz méter után azonban a fékem felmondta a szolgálatot, elszakadt a bowden. Így visszatoltuk a bicikliket, és gyalog mentünk.

Útközben Dani pénzt vett fel egy automatából, én meg közben a szomszédos kirakatok előtt bóklásztam. Az egyikben mindenféle gyerekalkotások voltak kirakva, és olyan elmélyülten nézegettem, hogy kijött a boltból egy fiatal lányka, és a kezembe nyomta a prospektusukat. Gyerek foglalkoztató műhely. Most mutasd meg az angol együttes alkalmazásával2 megbeszéltük, hogy most ugyan nem érek rá, de nyugodtan jöjjek bármikor, bemehetek, és körülnézhetek.

Itt Kínában már végleg kitört a tavasz. Igaz, hogy a szükséges hőmérséklet csak a déli órákban észlelhető, de a helyi lakosok a bizonyítékok arra, hogy minden fejben dől el. A legtöbb ember kigombolt kiskabátban, egy szál vékony pulóverben, vagy akár rövid ujjúban szaladgál – miközben én még messze nem éreztem túl melegnek a télikabátomat.

A tavasz az energiákat is előhozta. Láttunk két szakácsot, akik a járdán, az étterem előtt tollaslabdáztak, később meg egy bank üvegfalán bepillantva néztük a tollasozó irodistákat!

Ismét meg kell szoknom az itteni közlekedési szemlélelet. A jobbra kanyarodás minden közlekedési helyzetben megengedett, de balra is teljesen gátlás nélkül kanyarodnak bármikor. És a gyalogosnak egyáltalán nincs elsőbbsége – vagy ha van is, nem tartják be. Úgyhogy a zebrán még zöldben is folyton mindenfelé figyelni kell – szembe, oldalt, hátra, mert bárhonnan „támadhatnak” az autók, motorok (na, ezek különösen veszélyesek, mert villanymotorral közlekednek, úgyhogy gyakorlatilag hangtalanul osonnak az ember mögé!), kerékpárosok, és némelyik még fel is van háborodva, hogy mit csámborgok én a járdán. A legtöbben azért elfogadják a tényt, hogy a zebrát – és úgy általában a kereszteződéseket – a gyalogosok is használják, de nagyon kicentizik, hogy elférnek-e még a közeledő gyalogos előtt.

Egy legális graffitis utcát akartunk megnézni, s közben belebotlottunk egy művésznegyedbe is. M50 a neve, egy lakónegyed, ahol mindenféle, jobbára modern művészeti galéria van egy helyen. Festmények, szobrok, kerámia. Maga a hely teljesen lepukkant, elég romos kinézetű épületek, köztük szűk kis sikátorokkal, de egy sereg érdekességet lehet itt találni. Még egy Pébéo márkaboltra is leltem. (50 Moganshan road, Building 0) Végre egy kis kreatív bolt. Ecsetek, vásznak, olaj-, akril-, vízfesték mellett matrica- és üvegfesték, repesztőlakk, sablonok, modellező massza. Úgy ránézésre minden inkább a hobby mint a művész kategória, bár – gondolom – elsősorban a helyi alkotók a fő vevőközönség. Azért persze én is tüzetesen végignéztem az egész kínálatot.

Táncoló pár kerékpár alkatrészekből  - M50 galériatelep, Moganshan road, Shanghai

M50 galériatelep, Moganshan road, Shanghai

Sakkfigura - M50 galériatelep, Moganshan road, Shanghai

Orrszarvú - M50 galériatelep, Moganshan road, Shanghai

Daninak két új szerzeménye van, amire most rendkívül büszke, egy szuper óra, többek között iránytű funkcióval is, és az új smart phone-ja, amelyiken letöltés után offline is lehet nézni a google térképét. Shanghai városnézésnél mindkettő nagyon hasznos, ha az ember nem akar felesleges köröket futni.

Úgyhogy lelkesen navigált. Végignéztük a graffitik utcáját, láttunk éppen készülő alkotásokat is. Eddig mindig úgy képzeltem, hogy csak úgy nekiállnak spontán létrehoznak valamit, de most láttam, hogy „puskáznak”. Az egyik egy papírlapot nézegetett sűrűn, a másik pedig mobiltelefonos segítséget vett igénybe. Szerintem már maga az művészet, hogy egy mobiltelefon kijelző méretű képet az ember átültessen 2x5 méteres felületre!

Shanghaiban rengeteg a park. Mi most éppen egy környezetvédelmi „oktatóparkba” mentünk, amely angolul a szépen hangzó Environmental Theme Park of Suzhouhe Mengqing Garden névre hallgat.. A kihelyezett táblák elmesélték, hogyan történik a halastó vizének a tisztítása, a föld fölé felhozott csövekben meghallgathattuk, hogyan zenél az esővíz a csatornákban, az egyik mesterséges tavon növény visszatelepítési kísérlet folyt, a teljesen hétköznapinak kinéző park minden szögletébe jutott valamilyen tájékoztató tábla, ami érdekes dolgokra hívta fel a figyelmet.